With Emotions Came/ Hyungwonho //Befejezett//

22.rész

CHANGKYUN

Nagyon érdekelt vajon mi lehet Minhyukkal így el is indultam az étterembe. Csak hát én hülye a legforgalmasabb úton mentem ahol attól függetenül, hogy gyalog vagyok néha még a járdán is dugó van. Ja és persze pont most jöttek azok (akiket egyébként szeretek) akik felismernek ezért kezem, szeretnének, esetleg a bátrak puszit az arcukra és még úgy is képet. Konkrétan már ebbe ellehet fáradni ja és persze sok idő is. Körülbelül 3 óráig(!!!) tartott eljutnom az étterembe. De legalább ideértem. Elindultam Wonho felé majd mikor hozzáértem megragadtam a karját és az öltözőjükbe rángattam amin nem kicsit lepődött meg. Mikor beértünk és leültünk rákérdeztem.

- Volt valaha bármi is Minhyuk és Jooheon között?- mikor feltettem a kérdést eléggé elképedt fejet vágott.

- Nekem Minhyuk nem mondott semmit arról, hogy bármi is lett volna közöttük valaha. Bár nem rég igazán jóban kezdtek lenni és Jooheon sokkalta többet kezdett el az étterembe járni Minhyukiehoz szóval ha így belegondolok nagyon valószínű lehetett a köztük lévő kapcsolat.- mondta aztán kicsit elgondolkozott.- De igazából nagyon bánt valami.

- Mi az?

- Nagyon rég óta barátok vagyunk Minhyukkal és nekem sosem mondta, hogy a fiúkhoz is vonzódna- mikor ezt kimondta nagyon elcsontyolódott.- Sosem.

- Oh sajnálom. De akkor szerinted lehetett valami közöttük igaz?- kicsit elgondolkozott mikor kimondta azt amit már gondoltam de nem akartam hallani.

- Szerintem......igen.- mondta gondolkozás után. Mikor ezt felfogtam sokkal rosszabb lett a kedvem.

- Köszönöm szépen. Viszont én most megyek.

- Várj!- kapta el hirtelen csuklómat.- olyan 10 perce volt itt és azt mondta hozzám költözik egy időre. Aztán csak úgy elment és nagyon félek, hogy nem haza ment pakolni. Szóval kérlek keresd meg- mondta és láttam szemeiben, hogy nagyon aggódik haverja miatt.

- Rendben. Megprobálom.- biccentettem majd elhagytam a helyiséget majd az éttermet is.

Vajon hova mehetett Minhyuk? Fogalmam sem volt de ekkor hirtelen elkezdtem gondolkozni és ezzel lejátszodott bennem nagyon sok emlék.
Mikor felmentem uncsitesómhoz akkor találkoztam vele először. Emlékszem egy kicsit olyan nem is tudom megtörtnek tűnt és mintha kicsit piros is lett volna a szeme. Oo várjunk csak azelőtt a nap előtt találkoztam először Jooheonnal is és ha jobban visszaemlékszek nem volt olyan hű de nagyon tökéletesen. Mikor az a felejthetetlen randink volt Méhivel akkor is furcsán viselkedtek amikor üdvözöltem boldogan a mi kis pincérünket nagyon meglepett lett barátom, s mikor mondtam azt a Méhi becenevet mindkettejük arca hirtelen elkomorult és olyan volt mintha egy rossz elmék jutott volna eszükbe. S mikor a desszerteknek a nevét mondta volt az a Félreérzed de Hyukie azt mondta Félreérted és közben páromra nézett, mikor mondtam, hogy hárman együnk de inkább nem történt meg, majd mikor elmentünk és elköszöntünk. Amikor most a fotózáskor ismét látták egymást és nem akarták megcsinálni és amikor egymáshoz közel kellett lenniük és nem bírták...
Hirtelen mindent megértettem ezért úgy éreztem le kell ülnöm. Körülnéztem és mint feltűnt a parktól nem messze voltam igaz ez most nem érdekelt csak odamentem a legközelebbi padhoz leültem.
Rámtört a bűntudat és ezzel együtt egy nagyon rossz mardosó érzés. Olyan volt mintha a lelkem marná. De megérdemlem hisz Minhyuk annyit szenvedhetett miattam. Igaz nem tudtam a közös múltukról de akkoris én voltam az aki nemhogy segített volna rajtuk hanem még jobban erőltettem ezzel megkeserítve mégha egyiküknek jobban de mindkettejük életét. Borzalmas vagyok..
De várjunk csak hisz mindkettejük rosszul volt a szakításkor és az a Félreértedes eset. Nem önszántukból lett vége a kapcsolatuknak tehát megkell tudnom az okot és helyre kell hoznom mindent ha már jól elcsesztem. Igaz ahhoz elkell engednem Méhimet ahj ez a hülye becenév mikor ezt kitaláltam akkor is mindkettőjüknek fájdalmat okoztam tehát nem én voltam az első. Na de most abba kell hagynom az önmarcangolást. Az ráér később. Most az lenne a legjobb ha megkeresném azt aki az egyik "áldozat" azaz Minhyukiet. Mert talán ezzel is kicsit enyhithetném ezt a borzalmas mardosó érzést.
De vajon hova mehetett? Hu már megint ott tartok mint mikor kiléptem az étteremből. Várjunk csak ha nekem össze lenne törve a szívem de ezt nem mondanám el senkinek mit csinálnék? Biztos valami szórakozóhelyekre vagy bárokba, kocsmákba vinnének lábaim. Na akkor indulok és az ilyen helyekre mert ha tovább ücsörgök semmire sem jutok tekintve, hogy a városnak ezen a részén majdnem minden 4. épület egyike ezeknek. Na akkor indulás.