With Emotions Came/ Hyungwonho //Befejezett//

26. rész

KIHYUN

Lassan dörzsöltem meg a szememet, álmosan. Csámpásan körül néztem majd észleltem, hogy Minhyuk és Jooheon nincsenek itt viszont az előttem lévő asztalon egy cetli hevert. Azt írta elmentek de hagyott kaját. Ennek örülök is mert elég éhes vagyok. Felkeltem a kanapéról majd gyorsan ettem, finom volt de mivel nem voltam a legboldogabban így nem igazán tudtam értékelni. Szomorúan sétáltam fel a szobámba, hogy átöltözzek...fiú ruhába. Annyira hozzászoktam a lányos ruhákhoz, hogy fura volt a nememhez kötödő ruhákat hordjak. Besétáltam a fürdőbe, majd a tükörbe néztem. A hajam igaz csak a kulccsontomig ér de akkor is hosszú. Mit csináljak vele? Vágassam le? Meg egyáltalán mit kezdjek magammal? Sóhajtottam egyet, majd egy táskát keresve belepakoltam a fiús ruháimat. Kikéne dobnom az összes ruhámat és helyette újakat vennem, plusz fodrászhoz is kéne mennem. Bezártam a szobám ajtaját, majd lementem a nappaliba. Szomorúan mégis vidáman, néztem ott körül, majd az asztalra tévedt a szemem, ahol Shownu ajándéka volt. Nem volt még rá időm megnézni, de most itt az alkalom. A kézbe vettem a kisdobozkát, majd mély lélegzet után kinyitottam. Döbbenten néztem, ahogy egy kis karkötő helyezkedett benne. Ez gyönyörű, egyszerű, de mégis gyönyörű. Kivettem belőle és ráraktam a kezemre. Nem mondom, hogy nem fájt, ahogy viselkedett velem reggel, de megértem, hiszen mindenki, így viselkedett volna, ha ez kiderül a "párjáról". De az viszont fájt és nem esett jól, hogy ordítozott velem, meg hogy rám dobta a törölközőmet, amit ki is dobtam. Remélem egyszer elmagyarázhatom ezt az egészet.

A dobozkát a zsebem legmélyére raktam, majd végül felkeltem és utoljára elhagytam a házat.

Komótosan sétáltam, miközben a vállamon lógott a táska. Apáékhoz siettem. Ahogy hozzájuk értem, becsengettem. Egy- két percig várakoztam, majd kinyitodott az ajtó.

-Szia Hunnie.- köszöntött a nevelőapám.

-Most már Kihyun vagyok.- szóltam neki, majd bementem mellette a házba. A kanapéra rádobtam a táskámat és helyet foglaltam.

-Hogy érted, hogy Kihyun?- kérdezte meglepődve. Tudja, hogy Kihyun az igazi nevem, nem pedig Hunnie és már kiskorom óta így hív ezért is lepődött meg, hogy mostantól Kihyun vagyok.

-Úgy, hogy mostantól Kihyun vagyok, Hunnie már nincsen.

-Értem, de látszik az arcodon, hogy valami baj van...mi történt?- ült le mellém. Elkezdtem mesélni a mai napot, majd néha beleremegtem és már könnyezett a szemem. Elkezdett nyugtatni.

-Mi lenne, ha főznénk valamit Jiyongnak?- kérdezte mosolyogva. Bólintottam egyet, majd gyorsan bevittem a cuccaimat jelenlegi szobámba.

Nevetgélve készítettünk ennivalót az igazi apumnak. Nagyon szeretem mindkettőjüket. Mint kiderült, hogy ők igazából egy pár és soha nem szerették "anyámat", mondjuk a saját fia sem. A két apám, szererik egymást és együtt is vannak. Boldogan fogadtam őket tegnap amikor elmondták az egészet hisz mindkettőjük nagyon fontos számomra.

-Apa.- szólaltam meg.

-Igen?

-Majd elmehetek ruhát venni magamnak? Azok a lányos ruhákat már nem hordanám szívesen. Meg a hajamat is levágatnám.- mondtam félve.

-Rendben, megengedem és kivel szeretnél menni?

-Még nem tudom.- ráztam meg a fejem.

-Minhyuk?

-Nem, ő neki szerintem most a szerelmi életével kell foglalkoznia, szóval ő kilőve, talán Wonhoval tudnék elmenni, de akkor neki is elkéne mesélnem ezt az egészet, és nem tudom, hogy fogadná.