With Emotions Came/ Hyungwonho //Befejezett//

6. rész

HUNNIE

Besétáltam a konyhába és gondolkodni kezdtem, mit is készíthetnék Wonhonak. Végül egy csirkés ramen mellett döntöttem, mivel úgyis szereti. Nem messze meghallodtam a nevetését, mire arra következtettem, hogy vagy videót nézz vagy pedig valakivel chattel, de hamar meg is tudtam, amint bevittem neki a kész ételt. Boldogan nézte a kajáját, majd kivette a kezemből a tálcát, amire egy pohár innivaló volt és ramen. Elkezdte enni én pedig egy ideig néztem, majd megszólaltam:

-Wonho mindjárt jövök csak elmentem sétálni egyet, hamarosan jövök.- bólintott és egy kicsit aggódva figyelt.

-Légy óvatos Hunnie, vigyázz magadra.- mosolyogva szót fogadtam, majd kimentem a szobából és a bejárati ajtóhoz menve felvettem a cipőmet és egy pulóvert és ki is mentem.

Nem is tudom, merre mentem, de egyszer csak azt vettem észre, hogy az étterem előtt állok. Sóhajtottam egyet és benyitottam. Minhyuk rám nézett mosolyogva és megkönnyebülten intett nekem. Odamentem hozzá és megöleltem.

-Szia, Minhyuk.- köszöntem és még jobban magamhoz szorítottam.

-Szia Hunnie. Mi ez a nagy ölelgetés?- nevetett fel. Elvigyorodtam és megvontam a vállamat.

-Nem tudom.- válaszoltam. Megsimogatta a hátamat, majd pár pillanat múlva elengedtem.

-Hogyhogy itt látlak?- kérdezte engem figyelve.

-Hmm...csak gondoltam elmegyek sétálni egyet, de itt kötöttem ki.- mondtam.

-És Wonho? Jobban van?

-Persze már kutya baja.- nevettünk fel. Levettem a pulcsimat és a derekamra kötöttem egy kötényt és mentem kiszolgálni a vendégeket. Mikor mindenki kivolt szolgálva, vissza mentünk a pulthoz Minhyukkal és beszélgettünk.

-Megint itt volt a fiú?- kérdeztem, mire rögtön bólintott.

-Szerintem addig nem fogja feladni, amíg meg nem látja még egyszer Wonhot.- mondta.

-Szegényem, de van egy tervem. Mi lenne, ha holnap bejönnénk Hoseokkal és, ha bejön a fiú beszélget vele egy kicsit?

-Nem rossz öltlet, benne vagyok, de szerintem menj haza, mert biztos hiányol téged a betegünk.- nevettem egyet, de beleegyeztem és levéve a kötényemet és felkapva a pulcsimat sétáltam ki az ajtón. Felvettem magamra a ruha darabot, hogy ne fázzak és mentem is haza. A deszka pálya mellett elsétálva megláttam Jooheont és odarohantam hozzá és megöleltem. Ma ölelgetős hangulatban vagyok. Lesokkolódott, majd megfordult és amint meglátott elröhögte magát.

-Azt hittem valaki el akar rabolni.- tette a szívére a kezét.

-Mert egy ijedős nyuszi vagy, bár meg sem lepődök, hogy így reagáltál.- elnevettük magunkat.

-Hová mész Hunnie?- kérdezte egy idő után.

-Haza vagyis Wonhohoz, szegény megbetegedett és most kezdett el gyógyulni.

-Hallottam. Tehát te vagy neki az anyukája? Vagy nincs anyja?- kérdezte lenézően.

-Jooheon, ne legyél szemét vele. Rendes gyerek, attól hogy te nem bírod velünk normális. Tud magára vigyázni, tehát ne szólj egy szót se, hiszti királynő.- szóltam neki. Erre csak lehajtotta a fejét.

-Sajnálom.

-Semmi baj, de inkább kérj tőle bocsánatot.- bólintott, majd leültünk az egyik padra. Hirtelen izgatott lett.

-Hogy van Minhyuk?

-Jól, dolgozik. Miért kérdezed?

-Öö...csak úgy.- elpirult és elnézett.

-Jooheon...mi van közted és Minhyuk között?

-Semmi, inkább gyere hazakísérlek.- mondta és megragadta a kezemet és úgy vonszolt Wonhohoz. Egy idő után elvált tőlem és ő is hazament.

Benyitottam a lakásban és egy nem várt dolog tárult a szemem elé. Wonho édes alszik a kanapén a kutyusát ölelve, aki ugyan úgy pihent. Elmosolyodtam és megráztam a fejemet. Megfogtam a kanapén lévő paplant és rájuk teríttem, majd bementem a konyhába.

JOOHEON

Nagyon unatkoztam így elmentem a deszkapályára. De végül csak álltam és elkezdtem bámulni két falevelet amit fújdosott a szél egészen addig míg egymáshoz nem értek. Ekkor gondolkoztam el...ha azon a napon ő nem jött volna el, hogy kiprobálja a deszkázást nem segíthettem volna neki és akkor nem kezdünk el beszélgetni. Ez már több éve volt viszont azóta sok minden megváltozott, ugyanis már a kezdettekor éreztem valamit de csak pár hónapja jöttem rá, hogy én bizony szerelmes vagyok. Aztán nagyjából jutottam el odáig, hogy én elmondom az érzéseimet szerelmemnek. Mikor ezt teljesen átgondoltam elmosolyodtam hisz pont olyanok vagyunk mint a két falevél melyet egymáshoz fújott a szél. Igaz azóta egy harmadik is csatlakozott hozzájuk de ez így még szebbnek is hatott. Gondolatmenetemből kiszakított egy hirtelen megölelő személy aki hát mi ne mondjak a szívbajt hozta rám. Aztán kiderült a tény, hogy csak Hunnie az akinek ölelgetős kedve van. Elkezdtünk beszélgetni ahol szóba jött Wonho akit, hogy is mondjam nem igazán kedvelem na mindegy kaptam egy leszídást is amit azért megérdemeltem tényleg eléggé seggfej voltam. Bocsánatot kértem majd leültünk egy padra és hallgattam egy kicsit. De ekkor eszembe jutott Minhyuk.

- Hogy van Minhyuk?- kérdeztem tegnap nem beszéltünk ezért kiváncsi vagyok mi van vele.

-Jól, dolgozik. Miért kérdezed?- oo hát ez nem jó.

-Öö...csak úgy.- remek már éreztem ahogy a vér az arcomba fut.

-Jooheon...mi van közted és Minhyuk között?- jaj hát ezt jól meg csináltam.

-Semmi, inkább gyere hazakísérlek.- hu remélem nem gyanakodik nagyon.

Elkisértem egy darabig majd elváltak útjaink. Magamban pofon vágtam magam ahj majdnem elárultam magam. Azért remélem nem nagyon érdekli és gyorsan elfelejt mindent.

Bye
Wonkyun🐻🐰