With Emotions Came/ Hyungwonho //Befejezett//

Harmadik kiegészítő

Shownu:

Nos, mivel is kezdjem?
Apámnak van egy elég híres étterme, aminek mivel, egyke vagyok  én vagyok az örököse. Legalábbis ezt hittem, egészen 15 éves koromig.
Ugyanis egy nap, mikor hazaértem apukám a kanapén ült anyukám pedig teával a kezében igyekezett szintén oda.
De, hogy miért is? Mert akkor aznap tudtam meg, hogy van egy 2 évvel fiatalabb öcsém. Apám egy félre lépéséből, amiről ráadásul anyám is tudott. Ez a tény, így kamaszként teljesen kiakasztott. Előtört belőlem a kapzsiság és a féltékenység, mert féltem, hogy én hiába fogok keményen tanulni, drága öcsém fogja megkapni apám helyét az étterem vezetői székében. Emiatt, pedig mindig szívattam, veszekedtem vele és belekötöttem. Lelkileg bántottam. Nem ellenkezett sokáig, de végül 18 éves korára mégis elkezdett. Ekkor nagyon nem tetszett nekem a tény, hogy nem csak én bánthatom, de ez volt. Végül aztán mire 23 éves lettem "lenyugodtam" és mivel Jooheon kijelentette, hogy őt egyáltalán nem érdeklik ilyen dolgok, tehát feleslegesen aggódtam. Ezek után probáltam rendes báty lenni. De persze előjött a gonosz, seggfej természetem, így elcsesztem az öcsém kapcsolatát úgy, hogy ő még meg is bízott bennem és elmondta a titkát amit rajta kívűl csak a párja Minhyuk tudott. Mert igen, elitéltem a testvérem azért, mert meleg holott a szerelmemért én is biszexuális lettem. Mert igaz Kihyun nem lány, de ő az akiben, benne van aminek az igaz szerelemben benne kell lennie. Mert ő egyszerre a párom és a legjobb barátom. Erre pedig csak akkor jöttem rá, miután otthagytam aznap a házukban. Meztelenül, sírva, egyedül, összetörten. Mikor Jooheon otthon elkezdett velem kiabálni már akkor megbántam, de túl dühös és csalódott voltam ahhoz, hogy bevalljam.
Aztán elszántam magam, hogy helyrehozom tettem és visszaszerzem szerelmem. Az előítéleteket pedig nagyívből leszarom.
Életem legjobb döntése volt. Mert végre boldogan élek. 1 évvel később összeköltöztünk párommal és átvettem az éttermet is. Mert, mint kiderült a szüleimet nem érdekelte sem én sem öcsém identitása. Csak az volt a fontos nekik, hogy boldogok legyünk. Na, meg ne veszekedjünk többet.
Tehát minden helyre állt az életemben és megkaptam mindent, amit szerettem volna.

Kihyun:

Nos, akkor gondolom kezdtem az elején.
Anyámék gazdag vállalkozó pár voltak, akik nem akartak gyereket. De, mikor a szüleim megtudták, hogy gyerekük lesz, anyukám mindenképp kislány szeretett volna. Sokáig az orvosok azt is hitték, de mikor 5 hónapos terhes volt, kiderült amit nem akart.. Fiúval volt terhes. Ekkor már az igazi apámmal nem volt együtt, így ő erről nem is tudott. Viszont a maradék 4 hónapban valamikor összejött nevelőapámmal, akiben társra lelt. Mert, amint megszülettem örökbe akartak adni, de amikor egy kicsit szegényebb, de annál kedvesebb pár szeretett volna felnevelni, azt mondták inkább mégis megtartanak. Viszont minden gyógyszerrel tömtek, hogyha már rendesen tudok gondolkodni meg ilyenek, akkor elvihessenek orvoshoz. Ugyanis ők inkább akartak egy transzneműnek hitt, de lány gyereket, mint egy fiút. Ezért nem lehetettek barátaim sokáig és, míg nem lettem elég értelmes, hogy belém darálhassák, hogyan is kell lánynak lenni. Ez körülbelül 16 évesen volt mert, addig küzdőttem, de aztán tudtam úgy sincs esélyem. Addig viszont magántanárok tanítottak.
Utána jöhetett a "nagy betűs élet".
Ez 7 éve volt. Ezalatt az idő alatt, sok dolog történt velem. Elkövettem hibákat, csalódást okoztam és fény derült pár elvarratlan szálra is az életemben, de ami a fő azt hiszem ezek fényében, mégis megtaláltam a boldogságot.
Hibám volt, hogy szerelembe estem, de még nagyobb, hogy azt hittem sosem leszek utána boldog. Azonban csalódást pont szerelmemnek okoztam legalábbis, azt hittem addig, míg azt nem mondta, én nem tettem semmit. Na, meg a sötét foltok melyekre sokáig nem tudtam választ. Nem tudtam miért nem az igazi apám nevelt fel, miért bánt velem úgy a nevelő apám ahogy, egyáltalán miért nem segített senki akitől segítséget kértem.
De végül megtudtam.
Ma pedig már egy boldog életet élek. Igaz még apukámékkel élek, de majd kicsit később szerelmemmel, Shownuval összeköltözünk. Az iskolában a hirtelen lányból fiúvá alakulásom sok mindenkit meglepett, lesokkolt, de idővel megszokták. Anyám pedig börtönbe ül.
Miért is? Gyermek terrorban tartása és bántalmazása miatt. Vallottam ellene, illetve nevelő apámat kihúztam az ügyből. Mert tudtam ő csak anyám kényszerítése miatt tette azt amit.
Nem mondom, hogy könnyű az anyám elleni vallomás tétel, de nehéz sem. Kiadtam a sérelmeimet és kész is voltam. Igaz maga az, hogy a bíróság elé juttatás sem volt a legkönnyeb mert anyám kezei(vagy inkább más) is odaért, de sikerült. Így már ő sem keresztezi senki boldogságát. Sem apámékét, sem az enyém és ez így jó.

Bye
Changkyun🐻🐰