With Emotions Came/ Hyungwonho //Befejezett//

14. rész

HUNNIE

Egy hete, hogy kiköltöztem Wonho házából. Visszaköltöztem a szüleimhez, akik nem nagyon akartak visszavárni, de nem lepődtem meg. Tudtam, hogy ők nem szeretnek, sőt nem is akartak engem, de most már itt vagyok, és nem szabadulnak. A suliba is visszatértem, ahol már két hete nem voltam, de nem érdekelték a tanárokat sőt, senkit sem. Barátaim nincsenek, egyedül Wonho és Minhyuk, akikkel hát most nem nagyon kommunikálok de nem zavar, kell egy kis eltávolodás tőlük.

Lassan battyogtam az egyetem felé. Végig simitottam a ruhámon, ami nem volt más, mint egy fekete farmer gatya, fekete póló és egy fekete sport cipő. A hajamat most összefogtam, hogy ne lógjon az arcomba, mert néha nagyon idegesít, még ha csak a vállam aláért egy-két centivel is. A rózsaszín színű táskámat szorosan fogtam, mintha az életem múlna. Odaértem a suli bejáratához, majd mély levegőt véve, benyitottam. Még nincs itt senki, mivel mindig én vagyok az első, aki bejön a portáson és a takarítók kívül. Ilyenkor még a tanárok sincsenek itt. Óvatos léptekkel mentem fel a lépcsőn, majd az ének terem felé, hogy gyakorolhassak, mint minden áldott nap. Nyitva volt, mivel a takarítók ismertek, így nekem direkt nyitva hagyják. Letettem a földre a táskámat, majd lassan végig simítottam az összes hangszeren végül, megálltam a zongoránál. Csak bámultam a hangszert. Egy zongorista ki talál egy különleges zongorát, melyet magának akar, de nem tudja megvenni, de végül sikerül neki, viszont akkor talál rajta egy hamis hangot, amitől eltávolodik a hangszertől, de végül visszatér hozzá, mert szereti azt. Mély levegőt vettem, majd visszavettem a táskámat és kifutottam a teremből és az egész iskolából. Sétáltam ide-oda, amíg végül, annyi nem volt az idő, hogy mehessek vissza a suliba. Beléptem, de rögtön haza is akartam menni, ugyanis megláttam Shownut, Jooheon bátyát, aki mióta "találkoztunk" elakart hívni egy randira. Nagyonis bejött nekem viszont, nem hinném, hogy én is neki max egy "olyan" dologra, amire nem vagyok felkészülve. Kerestem egy menekülési tervet, de nem nagyon találtam, így megvártam, amíg hozzám nem ér. Amint mellémért, le is támadott.

-Szia, Hunnie.

-Szia.- köszöntem vissza neki.

-Tudom, hogy már számtalanszor kérdezem, de nincs kedved eljönni velem randiznk, vagy csak együtt lógni?

-Rendben.

-Nem muszáj...hogy mi?- fagyott le rendesen. Elnevettem magam a reakcióján. Nagyon édes volt, hogy egyem meg. Megpaskoltam az arcát, majd még egyszer válaszoltam.

-Rendben, benne vagyok egy randiban. Mikor legyen?

-Ráérsz holnap suli után?- Shownunak és nekem is ugyan annyira óránk volt, mivel osztálytársak vagyunk, szóval ő is ének szakos. Bólintottam, mire az egész suli előtt megölelt. Döbbentem visszaöleltem, majd elengedtem és elsprinteltem a kérdő tekintettek elől. Befutottam a termembe, ahol lesz az órám és leültem az utolsó padba. A táskámat direkt, magam mellé raktam, hogy senki ne foglaljon helyet, de ez nem érdekelte a suli legnagyobb ribancát így ledobta a földre és leült mellém.

-Hallodtam, hogy te és Shownu randiztok. Igaz ez Hunnie?- nem szólaltam meg, csak néztem tovább a padot.

-Ha kérdeztem valamit, illik válaszolni kurva.- erre picit mérges lettem. Még, hogy én kurva tch ezt ő mondja?? Na mindegy.

-Igen, randizok vele..ribanc.- mondtam szememet megforgatva.

-Most először és utoljára mondom szállj le a pasimról, Hunnie kurva, vagy bajod esik. Oh, ez rimelt Hunnie kurva.- azzal felállt és elment a barátaihoz. Felvettem a földről a táskámat, és elővettem a cuccaimat az órához.
Talán mégis lekéne mondanom a randit, vagy mégse?

SHOWNU

Nem akartam, egyetemre menni, de a szüleim rám erőltették. De persze az öcsémnek, nem kell. Irigykedek rá. Neki mindene meg van. A hobbija, barátai és szerelme. Vagyishát volt szerelme. Igen, de ki miatt? Miattam. Én beszéltem Minhyukkal, hogy szakítson Jooheonnal. Pedig megígértem neki, hogy nem állok ah útjukba. Sajnálom, bár ne tettem volna, hisz öcsémnek ő volt a mindene. Még hetero szemmel is, nagyon édesek voltak. Oh, a hülye formámat, de marha vagyok. Gyorsan össze kell hoznom őket, mielőtt baj lenne.
Lassan becsöngetnek én pedig most az egyszer nem akarok menni, max egyedül Hunnie miatt. A suli egyik legszebb lánya, aki mellesleg vicces és okos, nem olyan fafejű, mint a többi lány a suliban. Minden fiú rátappad, de olyan, mintha őt nem érdekelné. Akárhányszor próbálom randira hívni lepattint, hogy nem ér rá. De ma lesz az utolsó alkalom, hogy elhívom aztán feladom. Beértem a suli udvará, ahonnan beléptem az épületbe. Lepacsiztam a barátaimmal és vártam, hogy jöjjön Hunnie. Pár perc múlva itt is volt. Nem öltözött ki, csak egy fekete pólót, gatyát és cipőt vett fel. A rózsaszín táskája az egyik vállán lógott. Még, ígyis szép volt. Eukwang meglökött, hogy menjek oda Hunniehoz. Lassan araszoltam felé, majd megálltam előtte. Felnézett rám kíváncsian, mégis tudóan, hogy miért is vagyok itt.

-Szia, Hunnie.- köszöntem neki. Visszaköszönt, majd neki vágtam, amit egy hete folyamatosan kérdezek tőle.

-Tudom, már számtalanszor kérdeztem, de nincs kedved eljönni velem randizni vagy csak együtt lógni?

-Rendben.

-Nem muszáj...hogy mi?- fagyattam le teljesen. Döbbentem figyeltem, ő pedig elnevette magát, majd megpaskolta az arcomat.

-Rendben benne vagyok egy randiban. Mikor?

-Holnap órák után?- bólintott én pedig örömömben megöleltem. De nem viszonozta, hanem inkább elsietett a termünkbe. Csalódottan néztem utána, majd visszamentem a többiekhez. Oh, hogy. Hát persze kinek kellett ott lennie? Az egyetem ribancának. Ilyenkor mindenki azt hiszi, hogy ennyi időskorban nem lesz kurva. De, ha te vagy Jisoo, akkor neked nem akadály. Azt hiszi együtt járunk, de ez nem igaz, semennyire. Odaértem hozzájuk, mire rám nézett Jisoo dühösen.

-Mégis, mit beszéltél te meg a suli leglúzerebb lányával?

-Közöd?- kérdeztem, nagyon nem érdekelt.

-Van. A barátnőd vagyok, tehát a tulajdonom, szóval mond el, miről beszéltél vele?

-Előszöris nem vagyok a tulajdonod max, az anyámnak vagyok. Kettő nem járunk. Három, randira hívtam és igent mondott, szóval kopj le.-nem törödve vele sétáltam el mellette. A srácok követtek, így nem kellett egyedül mennem. Mondjuk azt sem tudom, hogy hová akarok menni. Végül bementem a WC-re és óra kezdetig ott is maradtunk. Mikor bementünk a terembe, pont akkor ment el Hunnie melől Jisoo dícső mosollyal. Odaakartam menni hozzá, de, amikor felvette a földről a táskáját és visszarakta a székre, amint kivette a cuccát, a padra hajtotta a fejét. Megráztam a fejem és leültem a mellette lévő padba Peniel mellé. A tanár bejött a terembe, és elkezdte tartani az órát. Ahogy vége volt láttam, hogy Hunnie azóta is ugyan abban a pózban feküdt a padon. Gondolom elaludt. Odamentem hozzá és megrázogattam a vállát gyengéden. Akkor sem nyitotta ki a szemét. Végül bevetettem a tükrömet, hogy hogyan kéne felébreszteni. Úgy csináltam, mint kicsikorunkban Jooheonnal. De először körbe néztem és senki nem volt itt már. Na, akkor lágyan megsimogattam a buksiját, majd megcsókoltam a homlokát. Hirtelen kipattantak a szemei Hunnienak és egy centi se volt a szájaink között.
Oh, atyám itt mi lesz?

Bye
Wonkyun🐻🐰