With Emotions Came/ Hyungwonho //Befejezett//

11.rész

CHANGKYUN

Kiabálásra ébredtem ami drága anyám ébresztése volt nekem. Azt mondta ma is lesz egy fotózás egy divatcégnek. Ehhez nekem semmi kedvem nem volt, hisz az életem csak fotózásról, megbeszélésről és fordítva. Eldöntöttem, hogy elszököm. Felöltöztem, megfogtam a titokban vett gördeszkámat és persze a védelmemet szolgáló eszközöket, a táskámba tettem. Késznek éreztem magam, így kinyitottam az ablakot és kiugrottam, majd futottam ahogy csak tudtam. Elértem a deszkapályára és akkor kezdetét vette, a hadművelet. Felvettem a térd, könyök, csukló védőket és persze a sisakot, majd elkezdtem próbálkozni. Hát egy kicsit béna voltam, mit ne mondjak, rengetegszer estem- és keltem és ezzel sebeket is rendesen szereztem. Már kezdtem örülni, hogy belejöttem amikor estem egy hatalmasat. Odajött hozzám egy fiú, hogy felsegítsen ráakartam volna nézni, de megláttam egy nagyon ismerős fekete autót, a szüleimét...
Gyorsan feltápászkodtam és futottam volna, a kijárat felé, de az sajnos ott volt a kocsink leparkolva. Kiszállt belőle apukám és lepofozott, ekkor hátam mögé néztem, ahol megláttam közeledni az előbb segíteni akaró srácot. Mielőtt jobban megnézhettem volna, apám belökött a járműbe, majd ő is beszállt és elhajtottunk.
Elakartak vinni a fotózás, ám amikor ott meglátták a sebes lábam, nem gondolták jó ötletnek a rövidnadrágos fotózkodás. Persze a szüleim rendesen ki is akadtak emiatt, így tudtam nagy bajban vagyok. Végül a nadrágos része a felkérésnek elúszott, de volt még egy öltöny reklám, amit megtudtak csinálni. Sikeresen túléltem a pózolást, szóval visszaöltöztem és indulhattunk haza, amit nem igazán vártam. Mikor átléptünk a bejárati ajtót s az becsukódott kezdődött is a vég.

- Mit hittél, hogy csak, úgy meglógtál itthonról?- kiabált apám.

- Hogy gondoltad, hogy kihagyodhatod ezt a fotózást??- kezdett bele anyám is.- Mi itt kidolgozzuk a belünket azért, hogy előrébb jus a modellek között, te pedig csak úgy eldobnád ezt?

- Egyszerű kis deszkázás, miatt aminek semmi értelme nincs?

- Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?

- Mi az álmod eléréséért dolgozunk, de te nem teszel érte semmit.- ekkor telt be a pohár és kezdtem bele én is.

- Mi az, hogy csak miattam tesztek mindent? Hogy felelőtlen vagyok? Ja és az, hogy ti csak az álmom eléréséért dolgoztok? Nekem sosem a modellkedés volt, az álmom. Egyébként miért is ne lehetnék felelőtlen? Elvégre 19 éves vagyok, nem tehetem azt egyfolytában amit ti akartok csak, úgy érhetek el bármit az életben, ha tapasztalok is dolgokat végre. Meguntam, hogy sosem volt beleszólásom semmibe amikor ez az én életem, úgy élem, ahogy akarom. Ezért akkor megyek fotózásokra amikor van kedvem és akkor "értelmetlen deszkázok"- idéztem apám szavait- amikor nekem ahhoz van kedvem. Ja, és akkor alszok máshol mikor szeretnék, szóval ma nem alszok itthon.- mondtam ki ami már évek óta gyűlt bennem.- Most pedig megyek összepakolni pár cuccot, aztán már itt se vagyok.- anyámék köpni-nyelni nem tudtak, így megállítani sem szóval, mentem is a dolgomra. Ráírtam Hyungwon barátomra.

Minyon😂😎: Szia haver otthon vagy?

Békababa🚼🐸: Most nem, de miért kérded?

Minyon😂😎: Csak mert volt egy kis balhé, aztán nálad szeretnék inkább aludni...

Békababa🚼🐸: Oo rendben, akkor a parkban talizzunk olyan 10 perc múlva. Úgy jó lesz?

Minyon😂😎: Igen köszi drága békám😂😂😚

Békababa🚼🐸: 😑😑 nincs mit. Na akkor 10 perc múlva Minyonka😉😂.

Minyon😂😎:  Jól van pá😑😂

Átnéztem, hogy minden megvan-e pénz, töltő, fülhallgató természetesen, alsónaci, fogkefe, fogkrém, póló meg nadrág rendben a többit, majd csóróm barátomtól. Feltettem vállamra táskámat, majd indultam is. Mielőtt kiléptem volna ház ajtaján ordíbáltam egy párat, majd elindultam a park felé. Pont, akkor jött Béka barátom is, így nem kellett várnunk egymásra. Elindultunk hát együtt haza. Beszélgettünk, hülyéskedtünk szóval elvoltunk, aztán ettünk, fürödtünk majd késő este elaludtunk. Szeretek itt aludni, mert sokkal nyugodtabb vagyok.

HYUNGWON

Azon a napon mikor végre láthattam a pincér srácot, aki a kezembe esett már kétszer is boldog voltam. Ám az rögtön szerte foszlott, mikor közölte csak, addig dolgozik, míg a barátnője nem dolgozik. Ekkor minden izgalom és kiváncsiság eltűnt belőlem, mely akkor volt bennem mikor megakartam ismerni őt. Nem is tudom mit is érzek pontosan, azóta talán csalódottságot vagy szomorúságot nem is tudom. Hisz gondolhattam volna, hogy egy olyan fiúnak mint ő már van barátnője. Túl naiv voltam, mikor elhittem, hogy kialakulhat köztünk bármi is. Mert, hát nem lehet az élet olyan tökéletes, mint ez a hely ahol most vagyok. Ugyanis én most a park egy eldugott részében vagyok, egy patak kezdeti pontján, ami hát csodaszép. Szeretek idejárni olyan, megnyugtató minden.
Teljesen belemerültem a gyönyörű látványba, mikor is rezgett a telefonom. Changkyun volt. Azt mondta, valami miatt nálam szeretne aludni, én meg egyedül élek, így örülök barátom társaságának. Találkoztunk a park egy ismert részén, majd hazamentünk hozzám. Elmondta, hogy végre a sarkára állt és jól beolvasott a szüleinek, ezért is alszik nálam. Sokáig filóztam vajon én is elmondjam-e, hogy milyen furcsa érzéseket táplálok, a pincér fiú iránt. Végül nagy nehezen belekezdtem és elmondtam mindent, de tényleg mindent.

- Hu hát nem gondolod, hogy még, ha kezdetlegesen, de beleszerettél a srácba?

- Mi? Ne hülyéskedj, nem biztos nem.- vertem hátba.

- Oké, nem mondtam semmit.- kuncogott fel.

- Csak ejtsük a témát, rendben?

- Rendben.

Ezek után nem is beszélgettünk fontos dolgokról, inkább csak minden hülyeségről, meg persze ezzel együtt járt a baromkodás is. Végül csak késő este hajtottuk fejünket nyugovóra. De én még, nem tudtam aludni. Mi van ha tényleg kezdetlegesen, de beleszerettem a pincér srácba? Én már nem tudok semmit. Teljesen összevagyok zavarodva. Inkább nem gondolkozok ezen. Döntésem után nem sokkal, már aludtam is.

Bye
Wonkyun🐻🐰