With Emotions Came/ Hyungwonho //Befejezett//

24. rész

SHOWNU

Ma úgy döntöttem meglepem Hunniet, tehát vettem egy nagydobozós szívecskés csokit és útnak indultam.
Mikor odaértem csengettem, de miután 5 perc múlva sem jött senki, lenyomtam a kilincset, majd mivel nyitva volt, bementem. Körülnéztem de sehol nem volt, így felindultam a lépcsőn. Elhaladtam egy ajtó előtt ahonnan dudolászás és víz folyása hallatszott, tehát fürdőtt a drága. Nem akartam ráijeszteni, hogy rányitok így a szobájába vitt utam odaérve, pedig íróasztalára letéve a csokit ágyára ültem és telefonoztam. Pár perc múlva mozgolódást hallottam ezért, felnéztem és akkor egy törölközővel takart testű szépség tárult a szemem elé. Mikor meglátott megugrott és tányér szemekkel bámult.

- Hát te?- kérdezte kicsit olyan frusztláltan, amit nem értettem de legfőképp meglepődött.

- Tudod hiányoztál, ezért gondoltam megleplek.- mondtam és közben elhagyva ülő helyem és sétáltam közelebb szerelmemhez .

-De hisz tegnap láttál.- mondta nagyot nyelve és kicsit távolodva, amit ismét nem értettem emiatt még közelebb mentem.

- Igen, de akkor nem is beszéltünk meg semmi.- mondtam derekára téve kezem, amitől megrezzent és kicsit próbált hátrálni.

Ekkor kicsit megelégelve a távolságot, mely köztünk húzodik, magamhoz húztam és forró csókba vontam. Elején kicsit próbált ellenkezni, de aztán beadta derekát, és elkezdett vadul csókolni. Pár másodperc múlva már lassan, az ágyfele kezdtünk araszolni s, mikor odaértünk, szép lassan lefektettem rá, a kis vadmacskámat és főle másztam. De, amikor háta az ágyneműhözért hirtelen elvált ajkaimtől és megpróbált ellökni, mikor meglátta, hogy is vagyunk. Viszont nem engedtem, és ismét finom ajkaira tapadtam volna, mikor egy erőteljes mozdulattal lelökött magáról, illetve az ágyról és nagy koppanással értem földet. Na, hát ez rohadtul fájt és fel is idegesített egy kicsit. Mert, mióta kijött a fürdőből és meglátott konkrétan csak, küldeni akar. De, miért? Mi baja velem? Vagy mit rejteget? Ez érdekel talán, a leginkább, így úgy döntöttem rákérdezek.

- Most mi van? Mit rejtegetsz tőlem?- kérdeztem talán kicsit hangosabban, mert összehúzta magát.

- Én s-semmit.- mondta félénken.- Csak tudod, nem kellett volna letámadnod csak mert kanos vagy, én meg csak khm, így vagyok. -mondta már jóval bátrabban, de mikor realizálta, hogy meztelenül van a melléhez gyűrte a törölközőt, lábát pedig összetette.

- Hogy vagy? Talán kicsit ruha hiányosan? Tudod, szerintem nem igazán tudnál meglepni, ha levennéd azt a törölközőt.-mondtam perverz mosollyal arcomon, majd ismét közeledni kezdtem.

- Ne, gyere ide.- állt fel, majd próbált kiiszkolni viszont, elkaptam a zavaró tényezőt, mely testét takarta, és mivel ő a másik irányba ment, így félig lejött róla és rálátást nyertem formás fenekére és hátára. Nem fordult meg és nem szólt. Csak állt, és a rajta maradt anyagot, még inkább magához szorította.

- Mi baj van?- kérdeztem kicsit megenyhülve, de nem válaszolt.

Sóhajtottam egy kicsit, majd még mindig a törölközőt fogva, közelebb léptem hozzá és elkezdtem újra köré tekerni. Amikor már melléhez értem volna, gyorsan kikapta kezemből és  magára tekerte, majd jól magához is szorítva kiindult volna. Ha nem állítom meg és nem fordítom magam felé.
Én nem ítélem el azokat a lányokat akiknek nincsenek hű, de nagy mellei és Hunnienak pont tökéletesek voltak, igen voltak, mert most nincsenek egyáltalán. Ami nagyon foglalkoztat, hogy ennek mi aza oka.

- Most meg mit bámulsz?- kérdezte megtörten, de mégis keménységgel hangjában.

- É-én semmit sem.-mondtam zavartan, de szemem akaratlanul is melleit nézték.- Miért..?-mondtam és magamat is megleptem, hogy ezt hangosan is kimondtam.