Sucks at stalking

Szemkontaktus

- Park Chanyeol - szinte suttogva mondtam ki a nevét, mire összehúzta a szemöldökét. Jézusom, ugye nem hallott meg? Megköszörültem a torkom, és próbáltam helyesbíteni.

- Te mit keresel itt? - A francba.

- Nem mintha ismernélek - Baszki baszki baszki.

Hogy lehetek ekkora idióta? Nem mertem ránézni, ezért inkább arccal előrefele visszafeküdtem a hóba, remélve, hogy majd most belefulladok.

Chanyeol

Néztem, ahogyan fekszik a hóban, és nem tudtam megállni, hogy ne nevessem el magam. Hogy lehet valaki ennyire béna, de egyben aranyos is? A nevetésemre felkapta a fejét, és mivel nem akartam megbántani, próbáltam visszafojtani a jókedvemet. Tágra nyílt, csillogó szemekkel meredt rám, mintha épp az előbb jelentettem volna ki, hogy tudok varázsolni.

Hirtelen felült, és csak pár centiméter választotta el az arcunkat egymástól. Nem húzódtam el, helyette alaposabban tanulmányoztam az arcát. Barna haja kissé nedvesen tapadt homlokához a fekete sapka alatt, mandulavágású, sötétbarna szeme milliónyi érzelmet tükrözött. Pisze orra egy édes kis szájhoz vezetett, ami nem volt se nem túl vastag, se nem túl vékony. Megbabonázva néztem a száját, amelyre most finoman ráharapott, biztos zavarában. Sima, bársonyos arcát elöntötte a pír, ahogyan ismét a szemébe néztem.

Ez a srác túl szép ahhoz, hogy fiú legyen.

Még mielőtt szóra nyithattam volna a számat, Baekhyun fogta magát, és eldőlt.

Elájult volna? Fölé hajoltam, és enyhén megráztam a vállát, de nem reagált.

- Byun! - hallottam, majd fölnézve megláttam, hogy Baekhyun szőke barátja kocogva közelít felénk. Baekhyun másik oldalára telepedett le, majd egy aggódó pillantást vetve a kis barna békés arcára, felém fordult.

- Mi történt? - kérdezte.

- Chanyeol~! - hallottam Kai kiáltását, még mielőtt válaszolhattam volna.

- Mi tart ennyi ideig? - kérdezte, majd észrevette a szőkét és homlokráncolva közeledett.

- Sehun?

- Szia, Jongin - válaszolt, ezek szerint Sehun.

- Mi történik? - kérdezte, de zavara csak tovább nőtt, amikor meglátta Baekhyunt közöttünk feküdni.

- Vele meg mi van? - telepedett le Baekhyun fejénél és hajolt fölé. Egyik kezét ide-oda mozgatta a szeme előtt.

- Elájult? - kérdezte.

- Úgy néz ki - válaszolt Sehun. Mindketten kérdő pillantást vetettek felém.

- Nekiszánkázott a kocsinak - feleltem.

- Uhh - mondták egyszerre, fintorba húzva a szájukat. Jongin még bólogatott is, jelezve, hogy mostmár érti, miért fekszik itt ájultan.

- De utána jól volt - folytattam, mire megint értetlenül meredtek hol rám, hol Baekhyunra. Sehun szúrós szemekkel méregetett.

- Akkor... mitől ájult el? - kérdezte barátom.

- Hát, azt nem igazán tudom - vakartam meg a tarkómat - Felkelt, néztük egymást, aztán elájult.

Sehun összevonta a szemöldökét, majd Baekhyunra nézett és olyan hangosan kezdett el nevetni, hogy feljelenthettek volna minket csendháborításért. Jonginnal egymásra néztünk, de mindketten csak vállat vontunk.

- Jól van, nincs gond - jelentette ki Sehun.

Még mielőtt megkérdezhettem volna, hogy ezt hogy érti, Baekhyun mocorogni kezdett.