Sucks at stalking

Házibuli

Amint minden előkészülettel megvoltunk, elindultunk a zsákutca, azaz Kai háza felé. Sehun tiltakozása miatt a sapkámat nem vettem fel, mert szerinte az elrontotta volna az általa gondosan belőtt hajamat, így csak egy vastag kabáttal magamon léptem ki a házból. Az ismerős utat bejárva hamar megérkeztünk, és Sehun szűnni nem akaró lelkesedésének és be nem álló szájának köszönhetően most már nekem is kedvem volt ehhez a bulihoz. Eddig még egyre sem mentem el, akárhogyan is unszolt legjobb barátom.

Egy szép, kétemeletes háznál álltunk meg, amelynek ajtaján Sehun kopogás nélkül lépett be, majd az előtérben ledobta a kabátját egy már tornyosuló kupacba. Én inkább egy szabadon álló fogasra akasztottam fel az enyémet, majd a dübörgő zene irányába indultunk.

- Sehun! Baekhyun! - a hang felé fordulva egy vigyorgó Jonginnal találtuk szembe magunkat, aki egy-egy poharat nyomott a kezünkbe, majd lepacsizott Sehunnal.

- Reméltem, hogy eljöttök. Főleg te, Baekhyun, ugyanis valaki már nagyon várt - kacsintott rám, mire én csak kérdőn felhúztam a szemöldököm. Ki várna engem egy buliba? Mindenesetre az italnak nagyon örültem, baromi szomjas voltam már. Azonban amikor belekortyoltam a gyümilébe, valami eszméletlenül rossz íze volt, így telibeköptem egy pont arra járó srácot.

- Bocsi - motyogtam utána zavaromban, de szerencsére nem nagyon vette magára a dolgot, helyette inkább röhögve hátba veregetett, majd elment.

- Szerintem ez a narancslé romlott - állapítottam meg, mire az addig értetlenül bámuló Sehun és Jongin nevetésben tört ki.

- Most mi van? - kérdeztem tőlük kissé sértődötten.

- Byun, ez vodka-narancs. Az alkoholnak van benne ilyen íze - világosított fel Sehun.

- Oh - nyögtem ki zavartan, a pohárra szegezve a tekintetem. Ezaz, Baekhyun! Egy igazi partiállat vagy.

- A konyhában még találtok piát, ha kértek, valamint érezzétek jól magatokat, nekem most mennem kell, de majd még összefutunk - hadarta gyorsan Jongin majd eltűnt a tömegben. Sehun gyorsan ledöntötte a poharának a tartalmát, majd várakozón rám nézett. Fintorogva ittam meg én is az adagomat, majd Sehun átkarolt és elindultunk az említett helyiség felé.
- Alapozzunk! - kiáltotta lelkesen, majd sorra következtek az italok. Én is elvettem még pár poharat, de a második után úgy éreztem ennyi elég is lesz. Az alkohol jótékony hatásának köszönhetően mindketten kicsit becsiccsentve vonultunk ki a tánctérre, ami tulajdonképpen a nappali közepén volt. Hangosan nevettünk, miközben furábbnál furább táncmozdulatokat mutattunk be egymásnak. Enyhén meg is izzadtam a sok ugrálástól, és ezzel Sehun sem volt másképp. Hirtelen abbahagyta a táncolást és közelebb hajolt.

- Készen állsz? - kérdezte csillogó szemekkel, kissé fújtatva.

- Mire is? - néztem rá furán.

- Hogy cselekvésre késztessük a lovagodat. Az első lépést sikeresnek könyvelem el, tekintve hogy majd kigúvad a szeme - kuncogott.

- Mi? Látod Chanyeolt? - kérdeztem jobbra-balra forgatva a fejem, mire Sehun kétoldalt lefogta a vállamat, hogy ne mozoghassak.

- Nyughass, Byun. A figyelme már csak a tiéd. A lényeg most az, hogy te ne vedd észre.

- De miért? - értetlenkedtem.

- Bízz bennem, tudom mit csinálok.

- Okés.

- Megszerzem neked a lovagod - biztosított vigyorogva, mire én csak mellkason csaptam.

- Most mi van, nem hiszel nekem? - tettetett sértődöttséget.

- Márpedig ha én, Oh Sehun, Byun Baekhyun legjobb barátja azt mondja, hogy Byun Baekhyun hercegnő lesz a lovagja mellett, akkor az lesz! - kiáltott fel.

- Hogy mi van? - meresztettem rá a szemem.

- Hercegnő leszel vagy hercegnő leszel?! - kérdezte ingerülten.

- Jézusom, ööö... az leszek?

- Nem hallottam!

- Azt mondtam az leszek! - nevettem fel.

- Hercegnő leszel!

- Hercegnő leszek!

Ordibáltuk a tömeg közepén, teljesen felspannolva, majd lepacsiztunk.

- Rendben, akkor én most megyek - jelentette be.

- Hogy mit csinálsz? - kapaszkodtam bele a pólójába, mert már tényleg ment volna el.

- Mindjárt jövök, addig maradj itt - fejtette le a kezem a pólójáról, majd már el is tűnt.

Mit volt mit tenni, táncoltam tovább. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy egy srác túlságosan is közel került hozzám. Magához húzva ringatott mindkettőnket a zene ritmusára, és habár elég vonzó volt - és ismerős is valahonnan - nem éreztem magam túl kényelmesen az ölelésében. Karjaihoz nyúlva megpróbáltam lefejteni magamról, de a barna hajú fiú észrevéve szándékomat csak még erősebben fogta a derekamat. A keze elkezdett lejjebb siklani, de még mielőtt teljesen elfoghatott volna a pánik, hirtelen valaki hátulról átkarolva magához rántott.

- Hozzá ne merj érni! – sziszegte egy mély hang mögülem. Az arcomat azon nyomban enyhe pír öntötte el, a lábaim elgyengültek és egy kellemes bizsergés futott végig rajtam.

- Ki vagy te, hogy megmondd, mit csináljak? – horkantott fel az ismeretlen srác előttem, mire Chanyeol csak még közelebb húzott magához.

- Nem vagy a pasija – húzta gúnyos vigyorra a száját, amikor Chanyeol nem válaszolt.

- Még nem – felelte kimérten.

A srác csak hitetlenkedve megrázta a fejét, de még mindig nem mozdult. Felemeltem a fejem, hogy ránézhessek Chanyeolra, aki most, ha tudott volna, gyilkolt volna a tekintetével. Mintha megállt volna az idő, de a körülöttünk táncoló tömeg észre sem vette a feszültséget. Nem tudom mennyi ideig álltunk ott mozdulatlanul, én Chanyeol és az idegen srác intenzív szempárbajának kereszttüzében, mire végre megmozdult valaki.

- Ezt a kört te nyerted – adta meg magát a barna hajú fiú, majd felém fordult - Még találkozunk, cukorfalat – kacsintott rám, majd eltűnt a tömegben.

Chanyeol még egy ideig követte a tekintetével, majd felém fordulva rám mosolygott.

- Táncolunk? – kérdezte, mire én csak bólintottam.

Most a mellkasával szemben álltam, és habár gyors szám ment, mi lassúzni kezdtünk. Chanyeol a nyaka köré tette a kezeimet, majd átkarolta a derekamat. Éreztem a kölnije illatát, ami meglepő módon megnyugtatott. A vállára hajtottam a fejem. A tömeg túloldalán hirtelen egy szőke fejet pillantottam meg, amint fel-le ugrálva hadonászik. Amikor észrevette, hogy figyelem, Sehun büszkén kihúzta magát és mindkét hüvelyujját feltartotta nekem. Csak kuncogtam egyet rajta, majd behunytam a szemem és élveztem a pillanatot, hogy Park Chanyeol karjaiban vagyok.

Tényleg betartottad az ígéreted, Sehunnie.