Sucks at stalking

Ébredés

Reggel iszonyú fejfájásra ébredtem. Szemeimet lassan kinyitva, nagyokat pislogva próbáltam hozzászokni a fényárban úszó szobához, több-kevesebb sikerrel. Megpróbáltam felülni, de mivel már csak a legkisebb mozdulatra is visszatért a hasogató fájdalom, visszahanyatlottam a párnára, ami keményebbnek bizonyult, mint amilyenre emlékeztem. És sokkal melegebbnek is. Meg kevésbé olyan mozdulatlannak.

Ijedten kaptam föl a fejem, majd miután megint majd' széthasadt a koponyám a belenyilalló fájdalomtól, pár percig a fejemet fogva próbáltam meg túlélni a kínzó érzést és megvárni, amíg lecsillapodik. Miután ez megtörtént, félve pillantottam le a mellettem alvó arc tulajdonosára, akinek a mellkasát párnaként használtam. Kihagyott egy ütemet a szívem, majd őrült vágtába kezdett, amint eljutott az agyamig, hogy rohadtul Park Chanyeol feküdt az ágyamban. A fejfájásom ellenére hirtelen nagyon is élesen kezdtem el érzékelni a környezetem, így rögtön feltűnt, hogy Chanyeol jobb karja a hasamon átnyúlva fogta az oldalam, míg a másik keze egy elég érdekes pozícióban helyezkedett el a paplanon, szintén az én irányomba.

Szentséges Isten! Rohadtul ölelkezve aludtam Park Chanyeollal!

Az egyetlen dolog, ami ebben igazán zavart, az az volt, hogy nem tudtam, mit keres nálam Chanyeol. A tegnap estére addig a pontig emlékeztem, hogy Chanyeol egy ütéssel kifektette Godzillát - ami egyébként iszonyat menő volt - utána viszont képszakadás. Kicsit többet ittam a kelleténél, és ezért az est további részét homály fedi, de semmi pénzért nem kérdeztem volna meg, hogy mi történt ezután. Chanyeolt nem merném, félek, hogy mit műveltem részegen, Sehun meg csak szívatna, pláne, hogy nem is emlékszem rá.

Elhessegetve a valószínűleg eléggé kínos tegnap este lehetséges forgatókönyveit, visszafordítottam a fejem Chanyeol felé, aki békésen szunyókált. Gondoltam, ha már egyszer adódott egy ilyen helyzet, kiélvezem rendesen. Óvatosan visszafeküdtem a karjai közé, majd fejemet a mellkasára hajtottam, úgy néztem fel tökéletes arcára. Mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, hallottam a szíve dobogását és éreztem a teste melegét. Istenem, ez túl szép, hogy igaz legyen!

Kezemet felemelve mutatóujjamat végigvezettem az arca vonalán, majd szája ívén is. Nem tudtam, mit csinálok, egyszerűen csak meg akartam bizonyosodni afelől, hogy ezt nem álmodom. Meg akartam csókolni.

Vöröslő fejjel hajoltam közelebb ajkaihoz, majd finoman hozzáérintettem az enyéimet. Nagyon furcsa érzés volt, de nem a rossz értelemben. Pillangók ezrei keltek életre a hasamban, miközben puha szájához értem. Abban a pillanatban kikerekedtek a szemeim, amikor már nem csak az én ajkaim mozogtak, hanem ő is visszacsókolt. Ijedten húzódtam el Chanyeoltól, majd a nagy lendületnek köszönhetően kiestem az ágyból és a padlón landoltam. Gyorsan felkaptam a fejem és kikémleltem az ágy széle mögül. Chanyeol még mindig csukott szemmel feküdt, de mocorogni kezdett, karjaival maga mellett tapogatva a helyet.

Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, hogy nem buktam le, majd csendben visszamásztam az ágyba. Kicsit messzebb helyezkedtem el, mint ahol eredetileg feküdtem, majd amint láttam, hogy Chanyeol ébredezni kezd, becsuktam a szemem és alvást színleltem.

Chanyeol kuncogni kezdett, majd éreztem, hogy közelebb húz magához.

- Jó reggelt, Baekhyun - dörmögte mély, a reggeli kelés miatt még rekedtes hangján, amitől libabőrös lettem. Nem mertem kinyitni a szemem.

- Tudom, hogy már ébren vagy - nevetett halkan, majd kifésült néhány tincset a homlokomból.

Lassan kinyitottam a szemem, és Chanyeol mosolygós arcával találtam szembe magam, aki csillogó tekintettel nézett rám.

- Sz-szia - dadogtam zavaromban. Éreztem, hogy az összes vér az arcomba fut és hogy a szívem sokkal hangosabban ver a kelleténél.

Chanyeol

Baekhyun csodaszép, piruló arcát nézve csak arra tudtam gondolni, milyen jó is lenne, ha minden reggel csókkal ébresztene. Az örökkévalóságig elnéztem volna, ahogy a karjaimban fekszik.

- Hogy érzed magad? - kérdeztem, miközben még közelebb húztam magamhoz és elkezdtem simogatni a derekát.

- J-jól. Vagyis nem. Majd szétmegy a fejem - csukta be a szemeit.

- Másnapos vagy, ez várható volt. Hozzak neked gyógyszert?

- Az jó lenne. A konyhában, a jobb oldali felső fiókban van - nyögte.

- Mindjárt jövök - pusziltam homlokon, mire felpattantak szemei és még jobban elpirulva nézett rám, majd a fejére húzta a takarót.

- Miért vagy ilyen kis félénk? - kuncogtam.

- Cs-csak mert nem szoktál túl gyakran me-megpuszilni - dadogta a takaró alól.

- Hát, ezentúl szokj hozzá, ugyanis nagyon sokszor fogom még csinálni.

- M-miért? - kérdezte kikukucskálva.

- Hogy-hogy miért? Természetesen azért, mert a barátom vagy - villantottam rá egy széles vigyort, mire csak összehúzta a szemöldökét.

- Oké - mondta halkan. Még egy puszit nyomtam a feje búbjára, majd kikeltem az ágyból és a konyha felé vettem az irányt.

10K, ezt el sem hiszem! 😍
Köszönöm! ❤