Sucks at stalking

Második lépés

A hétvége többi része gyorsan eltelt, vasárnap egész nap tanultam, legalábbis az idő nagy részében, mert a gondolataim el-elkalandoztak egy fekete hajú srác irányába. Arra az elhatározásra jutottam, hogy a tervemet, miszerint követni fogom, nem fogja befolyásolni az a tényező, hogy valószínűleg belé estem. Sőt, inkább csak még jobban ösztönöz.

Hétfőn reggel egy nagy mosollyal az arcomon vártam a buszra, hogy befusson, miközben a második lépésem részletein gondolkoztam. Sehun megígérte, hogy segíteni fog. Na jó, kicsit több köze van a dolognak az elvesztett fogadáshoz, mint a napi jócselekedeteinek betartásához. Lásd. fogadás: ki tud több frissen facsart citromlevet meginni. Hah, lúzer.

Begördült a busz én pedig leültem a helyemre. Gondoltam hallgatok egy kis zenét, ezért előkotortam a táskámból a fülhallgatómat meg a telefonomat, és beléptem a kedvenc téli zenéim elnevezésű mappámba. Éppen a Let it Snow ment, amikor megálltunk a kedvenc megállómnál és felszállt a kedvenc utasom. Csupa kedvencek.

Chanyeol ma egy vastag, bézs színű pulóvert és sötétszürke nadrágot viselt, általam nagyban kedvelt füleit egy barna, szőrös fülvédő takarta, ami ment a bakancsához. Leült a szokásos helyére, majd rám nézett és elmosolyodott.

Én pedig azt hittem meghalok. Nem tudtam, mit csináljak, ezért integettem neki, mire a mosolya még szélesebb lett. Gáz hogy integettem egy buszon? Nagyot nyögtem, majd inkább a telefonomat kezdtem el nyomkodni zavaromban. A park megállójához érve a zsebembe süllyesztettem a telót majd egy utolsó pillantást vetettem Chanyeolra, aki szintén leszállni készült. A hátsó ajtónál szálltam le, és mivel időszűkében voltam, végigkocogtam a parkon, majd a suliba érve enyhén lihegve Sehun terme felé vettem az irányt, ahol az első órája lesz.

Bekuttantottam az előadóterembe, és amikor észrevettem azt az összetéveszthetetlen szőke fejét, gyors léptekkel indultam el felé. A második padsorban feküdt fejét a karjaira hajtva, valószínűleg aludt.

Megtapogattam a karját, mire csak morgott, amiből annyit bírtam kiszűrni, hogy állatkert meg hogy dinukleotid-foszfát.

Kicsit erősebben is megráztam, mire végre hajlandó volt felemelni a fejét.

- Szia, Sehun, ne felejds el, a könyvtárban van randink fél kettőkor – daráltam le neki, majd meg se várva, hogy reagáljon, elindultam az én szárnyam irányába. Ez az egyetlen dolog, amit utálok itt. A szünetem felét elvesztem, ha éppen meglátogatom Sehunt.

...

A könyvtár előtt toporogtam, Sehun 10 perces késésben volt, és habár mára már nem volt több óránk, jó lett volna, ha nem itt öregszünk meg.

- Hé, siess már! – kiáltottam rá Sehunra, amint megláttam, ahogy a lehető legnyugodtabban sétál felém és egy zacskó csipszet ropogtat.

- Ugye tudod, hogy ezt nem hozhatod be? – kérdeztem a csipszre mutatva.

- Nem? – nyíltak tágra a szemei.

- Nem, Sehun. Ez egy könyvtár, nem büfé – feleltem, majd kivettem pár szemet a zacskóból.

- Akkor most kell megennünk. Ahj, pedig pont a kis kutakodásunkra hoztam – sóhajtott lemondóan, majd tömni kezdte a fejét.

- És mit is akarsz pontosan csinálni? – kérdezte teli szájjal.

- Le akarom csekkolni a profilját.

- És én ehhez miért is kellek? – kérdezte morcosan.

- Mert te háromszor több közösségi oldalon vagy fent, mint én, így ha a tiédet is nézzük, jobbak az esélyeim – feleltem, majd kivégezve a csipszes zacskót Sehun kidobta a legközelebbi szemetesbe.

A könyvtárba belépve köszöntünk a könyvtárosnak, majd a hátsó rész felé indultunk, ahol szerencsénkre nem volt senki. Ezért jó, ha ilyenkor végez az ember.

Letelepedtünk a legeldugottabb sarokban álló géphez, majd vártuk, hogy beinduljon a gép. Az instagramon kezdtünk, ahol pár képen kívül nem sok minden volt kint róla, de azért azokért a fotókért megérte Sehunnak belépnie. Megkértem, hogy küldje majd el őket, mire csak a szemét forgatta. Másodiknak a facebook-omra léptünk fel, majd a keresőbe beírva Chanyeol nevét meg is találtuk.

- Nézd meg az adatait – sürgettem Sehunt, aki ide-oda kattintgatva gyorsan a kért oldalra lépett. A következő pillanatban üdvrivalgásban törtem ki, amikoris megláttam, hogy nincs kapcsolatban.

- CSÖNDESEBBEN! – kiabált hátra a könyvtáros, mire rögtön abbahagytam az örömtáncom és visszaültem a székre.

- Mi a franc? Akkor ez a nő meg mit kiabál? – zsörtölődött Sehun.

- Nem akarsz ráírni? – kérdezte megnyitva egy kisebb ablakot.

- Jézusom dehogy! – tiltakoztam, de máris elkezdett pötyögni valamit.

- Mit csinálsz? – kérdeztem pánikolva, majd elsápadtam, amint megláttam mit írt.

- Sehun! Mi az hogy „bassz meg" ?!

- Hát nem jó? Egyszerű. Lényegretörő – nevetett, mire én csak keresztülhajolva rajta megpróbáltam ráhasalni a delete gombra, de ő látva szándékomat, megakadályozott benne.

- Töröld ki!

- Byun, csak vicceltem! Még ha nem is ezt, de valamit írhatnál neki.

- Nem!

- Mondjuk egy „szia" megtenné.

A nagy dulakodásunk közepette véletlenül rátenyereltem a klaviatúrára. A következő pillanatban pedig már csak annyit láttam, hogy az üzenet el lett küldve.