Sucks at stalking

Végre

Amilyen boldogan feküdtem le tegnap este, olyan rosszul is éreztem magam másnap reggel. Az egész Chanyeollal csókolózós dolog nagyon sántított valahol, de tegnap túlságosan is elragadtattak az érzéseim ahhoz, hogy észrevegyem, mi is hiányzik a képből. Ami azt illeti, egy oltári nagy részlet maradt ki az egész történetből: Chanyeol barátnője.

El nem tudom mondani, hogy a csalódottság és a szomorúság mellett mennyire mardosott még a bűntudat is. Ugyanis ha mi tegnap tényleg úgy estünk egymásnak a kanapén, ahogyan arra én emlékszem, akkor bizony Chanyeol megcsalta a barátnőjét. Méghozzá velem.

Mert ugye a csókolózás már megcsalásnak számít, nem?

Habár testileg bent ültem az órákon, lélekben egyáltalán nem voltam jelen. A gondolataim ezerrel pörögtek, és bármennyire is próbáltam elterelni a figyelmemet a történtekről, egyszerűen nem ment. Érzelmi roncsként léptem ki az utolsó órámról is és nem akartam mást, mint hazamenni és bekuckózni a jó meleg takaróm alá.

Hiányzott Sehun. Minél hamarabb át akartam menni hozzá a másik szárnyba, hogy kiönthessem neki a szívemet, de egyszerűen nem volt rá időm. Csak a nap végére tudtam lebeszélni vele egy találkozót a parkban.

Az egyik tó mellett lévő padon ücsörögve vártam legjobb barátom felbukkanását, aki csak pár perc késéssel a megbeszélt időpont után meg is érkezett. Szinte rögtön a nyakába borultam.

- Sehunnie én ezt nem bírom tovább!

- Mégis micsodát?

- Túl sok ez nekem egyszerre. Azt hittem menni fog, hogy képes leszek így mellette maradni, de nem megy! - panaszkodtam még mindig a nyakába csimpaszkodva, de Sehun határozottan eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen.

- Az a Park gyerek csinált valamit? Megbántott?

- Mindig bánt, Sehun.

- MIVAN? - akadt ki teljesen, mire megpróbáltam lecsillapítani ideges barátomat.

- De nem az ő hibája! Nem tehet róla, hogy nem érez úgy, mint én. Megértem, hogy valaki más kell neki - mondtam szomorúan, de beletörődően.

- Megcsal?! Hát én kicsinálom! - állt fel füstölögve, ökölbe szorított kezekkel, és már indult is volna vissza az egyetem felé, ha nem rántom vissza a karjánál fogva.

- Várj már, Sehun, félreérted. Itt nem ő a bűnös. Én ... én csókolóztam vele - vallottam be nagy nehezen, de Sehun csak úgy nézett rám, mint az első muffinra, amit neki sütöttem. Mondjuk úgy, hogy nem sikerült túl jól.

- Hát nem érted? Miattam megcsalta a barátnőjét! Én nem... nem tudom, mi ütött belém. Olyan hirtelen történt minden. Levette a nadrágomat, aztán a következő pillanatban már ott feküdt rajtam, és...

- MIVAN?

- ... és teljesen kikapcsolt az agyam! Sehunnie nem tudom, mit csináljak! Mi van, ha miattam fognak szakítani? - néztem fel teljesen kétségbeesve Sehunra, aki kikerekedett szemekkel bámult vissza rám.

- ...

- Byun, te mégis mi a fenéről beszélsz?

- Chanyeolról! Meg a barátnőjéről! - néztem rá teljesen megrökönyödve. Hogy nem lehet ezt érteni?

Sehun hosszú, hosszú percekig csak nézett rám, mint aki nem hisz a fülének, majd egy hatalmasat csapott az arcára, amitől kicsit megijedtem. Ami még furább volt, hogy egy hangos, nyüszítés szerű hangot is hallatott még mindig a tenyerébe temetett arccal.