Sucks at stalking

Összezavarodva

- Tudod, Byun, amikor azt mondtam, feküdj, elég lett volna a bokor mellé hasalnod, nem kellett volna rögtön bele is ugranod – kuncogott Sehun, miközben próbált kiszedni az említett növényből.

- Nem mintha direkt csináltam volna – nyögtem, majd megfogtam Sehun kezét, de amint elkezdett húzni, fájdalmasan felkiáltottam.

- Auuu, meg akarsz ölni? – eresztettem el rögtön a kezét, amint az ágak szinte keresztüldöftek.

Mit is mondhatnék. Ott feküdtem, félig egy bokorban, időközönként felnyögve, amíg a mellettem guggoló Sehun eleinte nevetve, de aztán már egyre inkább idegesen próbált onnan valahogy kiszedni.

Chanyeol

Annyira boldog voltam, hogy végre össze tudtunk hozni egy gyors találkozót Yoora-val. Nagyon régen láttam már és hiányzott is, főleg miután a munkája miatt messzebb kellett költöznie.

A jövő hétvégén gondolkoztam, amit elmondása szerint nálunk fog tölteni. Már alig vártam, hogy mindenbe beavathassam!

Éppen egy hatalmas mosollyal az arcomon indultam el hazafele a parkban, amikor furcsa hangokra lettem figyelmes. A közelben lévő bokrok irányába fordultam, amelyekhez közeledve egyre gyanúsabb nyögések és zihálások lettek hallhatóak.

- Ah, ne ilyen durván!

- Csak maradj nyugton!

- De én ezt nem akarom- ah...

- Istenem fogd már be, nem bírom hallgatni a nyavalygásod!

Rémülten vettem tudomásul, hogy az egyik hang tulajdonosát nagyon is ismertem. Gyorsan megszüntettem a maradék távolságot abban a reményben, hogy még megakadályozhatom a Baekhyun ellen irányuló bűncselekmény kezdetét, vagy ami még rosszabb, annak a folytatását.

Legnagyobb megkönnyebbülésemre semmiféle erőszaktevőről nem volt szó, aki éppen maga alá teperte volna a tehetetlen Baekhyunomat. A rémkép helyett inkább egy bokorba szorult Baekhyun és a rajta segíteni akaró Sehun komikus képe fogadott.

Amint észrevették a jelenlétemet, mindketten ledermedtek, és kikerekedett szemekkel néztek rám. Legszívesebben nevettem volna a döbbent tekintetükön, de olyan szánalomra méltóan festettek, hogy nem volt szívem. Inkább közéjük guggolva felajánlottam a segítségemet, így már ketten húztuk-vontuk a szerencsétlenül beakadt Baekhyunt. Néhány ág letördelése és pár fájdalmasabb nyögés után sikerült végre kiszednünk a horzsolásokkal teli Baekhyunt, aki az utóbbi napokhoz képest most szokatlanul szótlan volt.

A hajához nyúlva kiszedtem belőle egy levelet, majd finoman felborzoltam azokat a selymes fürtöket. Mikor visszahúztam a kezem, kicsit megdöbbentem, amikor Baekhyun könnyektől csillogó tekintetével találtam szembe magam.

- Baekhyun? Mi a baj? – kérdeztem ijedten, amikor egy könnycsepp gurult le végig az arcán.

Baekhyun ahelyett, hogy válaszolt volna, a kezébe temette az arcát és engem megkerülve elfutott. Amikor eljutott az agyamig, hogy mi is történt, gyorsan megfordultam, és már indultam is volna utána, de egy kar megakadályozott ebben. Ránéztem Sehunra, aki ezután elengedte a karom, és elém lépett.

- Hagyd, majd én utána megyek. Te csak törődj a barátnőddel, és ne kelts benne tovább hamis reményeket – nézett rám komolyan, majd sarkon fordult és ő is elrohant.

Csak álltam ott, döbbenten, és nem jutottam szóhoz.

Mégis milyen barátnő?