Sucks at stalking

Nélküled

A hangos zene miatt Sehun a pultra könyökölve hajolt előre a csaposhoz.

- Két whiskey-t kérünk – adta le a rendelést, majd mindketten enyhén izzadtan és nehezen véve a levegőt a majd' egy órás táncolás után helyet foglaltunk a bárszékeken.

A pultos gyorsan kitöltötte nekünk a kért italokat, majd Sehun felé tolta. Barátom felvette mindkettőt, majd az egyiket felém nyújtva rám vigyorgott. Fintorogva vettem át az italt, az előző adag ízét még mindig éreztem a számban, de szó nélkül megittam az egészet. Összerázkódtam, ahogy az égető alkohol lefutott a torkomon, kellemes bizsergést hagyva maga után.

Határozottan jobban éreztem magam most, mint egy két órával ezelőtt, amikor sírva futottam el Chanyeoltól. Egyszerűen fájt, hogy nem lehetek én az a valaki, aki megdobogtatja a szívét, aki miatt minden reggel mosolyogva kel és izgatottan várja, hogy újra találkozzunk. Fájt, hogy nem úgy szeret engem, mint ahogyan én őt.

Miután otthon jól kisírtam magam, miközben Sehun sorozatosan adogatta a zsebkendőket, néma csendbe burkolóztunk. Tudtam, hogy Sehun ideges volt a történtek miatt, mert az orrfújásaim alatt azért még hallottam a mormogásait arról, hogyan fogja még ezt megbosszulni, ami mondjuk, kicsit megmosolyogtatott, de teljes vigaszt nem tudott nyújtani. Ezután támadt az az ötlete, hogy menjünk el bulizni. Szerinte ez egy remek alkalom lett volna arra, hogy, még ha nem is végleg, de legalább egy kis időre elfelejtsem azt a „seggdugaszt". Fél óráig, dübörgő zene mellett készülődtünk, vagyis inkább csak készülődtem, mivel Sehun állítása szerint ő mindig parti-képes. A felvidításom érdekében még arra is képes volt, hogy a magnóból szóló dalok énekeseivel együtt énekeljen, kifigurázva azokat.

Sehun a székről felállva közölte, hogy el kell mennie a mosdóba, amit én csak egy biccentéssel vettem tudomásul, majd elővettem a telefonomat azzal a céllal, hogy megnézzem rajta az időt. A partival kapcsolatban igaza volt, egészen addig eszembe sem jutott Chanyeol, ameddig meg nem láttam, hogy az említett személy ez alatt a két óra alatt kétszer hívott és vagy öt sms-t küldött. Összeszorult a torkom és éreztem, hogy megint könnyek gyűlnek a szemembe, de nem akartam megadni magam nekik, így inkább a pultoshoz fordulva kértem még egy italt. Aztán még egyet. Sehun még mindig nem volt sehol, előttem meg csak úgy gyűltek az üres üvegek. Éreztem is, ahogy az alkohol a fejembe száll. Ahogy fogytak az italok, úgy fogyott a pultos készségessége is azok kiadása iránt, míg végül konkrétan visszautasította a kérésem egy újabb körért.

Nem tudom, hogyan, de a pultos srác szidásától eljutottam odáig, hogy az asztalon feküdve kiteregettem neki a nem létező szerelmi életem problémáit. Legnagyobb meglepetésemre becsületesen végighallgatott, majd szánakozó tekintettel megveregette a vállam.

A fejem mellett az asztalon rezegni kezdett a mobilom, amit szinte reflexszerűen vetettem fel.

- Haló? – szóltam bele.

- Baekhyun? Jól vagy? Már egy ideje próbállak elérni, miért nem válaszoltál?

- Éppen próbállak elfelejteni – kicsit küszködtem a szavakkal, de sikerült kinyögnöm.

- Mi? Ezt hogy érted? – még mielőtt válaszolhattam volna, gyorsan folytatta - Várj, mi ez a zaj a háttérben? Hol vagy?

- Bulizooook! – kiáltottam fel nevetve.

- Baekhyun te részeg vagy?

- Neeeeem – tagadtam.

- Ott van Sehun? Add át neki a mobilt, légy szíves.

- Nem tudom, mert nincs itt – kuncogtam bele a telefonba.

- Mi az hogy nincs ott? Egyedül vagy?

- Nem vagyok egyedül, egy csomó ember van itt. Bár te nem vagy itt. Meg a barátnőd sem.

- Baekhyun milyen barátnőről beszélsz? Hé, figyelsz te rám?

- Hagyjál békén! – csuklottam bele a telefonba, ahogy a könnyek megállíthatatlanul kezdtek el folyni az arcomon.

- Baekhyun te sírsz? – nem válaszoltam neki, csak tovább sírtam.

- Baekhyun mondd meg, hol vagy! Érted megyek.

- Ne gyere! Utállak, Chanyeol! – kiáltottam hangosan. Hirtelen eltűnt a telefon a fülemről, de nem bírt érdekelni, helyette a kezeimbe temettem az arcom és tovább sírtam.

- Hé, haver, te vagy Park Chanyeol? - hallottam a csapos hangját – Király. Figyu, a Black & White csaposa vagyok, és a pasid itt ül teljesen elázva... Aha, persze... Nem, nem egyedül jött, egy szőke gyerek van vele... Oké, nincs mit.

A beszélgetés alatt kissé lenyugodtam, és most könnyes szemmel néztem fel a pultos srácra, aki egy vigyorral az arcán tette vissza elém a telefont.

- Szóltam az emberednek, hogy szedjen össze. 10 perc és itt van.