Sucks at stalking

Deja vu

Chanyeol kinyitotta a bejárati ajtót, levette a cipőinket, majd a nappali felé vette az irányt. Annak ellenére, hogy másodszor volt a házban, elég otthonosan mozgott. A kanapé előtt megállt, majd letett a hátáról.

- Vetkőzz!

Kikerekedett szemekkel meredtem halálosan komoly arcára.

- ...Mi?

- Vedd le a nadrágod – utasított teketória nélkül.

- M-miért venném le? – dadogtam zavaromban.

- Valahogy meg kell néznem a sebed. Nadrágon keresztül nem megy – mondta úgy, mintha mi sem lenne természetesebb. Ezzel csak az volt a gond, hogy nekem eszem ágában sem volt levenni előtte a nadrágomat.

- Nem – jelentettem ki magabiztosan. Nem fogok egy szál alsóban parádézni.

- Baekhyun ne csináld már. Vedd le!

- Dehogy veszem, tök ciki.

- Ugyan már, miért lenne ciki? Ha az zavar, hogy én látom, biztosíthatlak, hogy nem ez lesz az első alkalom.

- T-tessék? – néztem rá elképedve, amit ő is észrevett, és gyorsan kijavította magát.

- Úgy értem, az öltözőben napi szinten látok félmeztelen fiúkat, nincs abban semmi gáz, ha leveszed a gatyád.

- Ó... De én akkor sem akarom – tiltakoztam továbbra is.

Chanyeol, miután megelégelte a hozzáállásomat, ő maga kezdett el vetkőztetni. Mire kettőt pislogtam, már ki is gombolta és félig le is húzta rólam a nadrágot. Pánikolva próbáltam meg visszarángatni magamra az anyagot, de Chanyeol nem hagyta, helyette inkább kissé meglökött, mire a kanapén landoltam. Kihasználva az alkalmat, hogy a lábam nem éri a földet, végleg lehúzta rólam a nadrágot.

- Ezzel meg is volnánk – dobta arrébb elégedetten a vérfoltos nadrágom, majd elindult a konyhába, otthagyva a ledöbbent énemet, babakék boxerben, egyedül, a nappali közepén. És még nekem támadtak fura gondolataim.

Chanyeol

A konyhában ugyanabban a fiókban volt az elsősegély doboz, mint ahol múltkor a gyógyszereket találtam, így a piros kis ládával a kezemben indultam vissza a nappaliba. Baekhyun a semmibe meredve ült és egészen addig észre sem vette, hogy visszatértem, amíg le nem guggoltam a lábai elé. Először egy vizes ronggyal letöröltem az alvadt vért a térdéről, majd a fertőtlenítőszerbe mártott vattapamaccsal bekentem az egyébként apró horzsolást, és leragtapaszoztam biztos, ami biztos alapon. Néha a legkisebb sebek is nagyon tudnak vérezni.

Egy megnyugtatónak szánt mosollyal néztem fel Baekhyunra, aki megbabonázva nézte a munkám gyümölcsét. Amikor találkozott a tekintetünk, furcsán csillogott a tekintete. Még mielőtt megfejthettem volna, elkapta a tekintetét és piruló arccal nézett bármerre, csak rám nem.

Gyorsan összepakoltam az elsősegély dobozt és gondoltam, ideje lenne felállni, azonban nem én voltam az egyetlen, akinek ilyen szándéka támadt. Baekhyun is pont ugyanabban a pillanatban egyenesedett fel, amikor én, és mivel közvetlenül előtte álltam, nem volt túl kivitelezhető a dolog. Összeakadtak a lábaink és mindketten az egyensúlyunkat vesztve estünk rá a kanapéra. Az elsősegély doboz nagy puffanással ért földet mellettünk, de nem bírtam elszakítani a tekintetem Baekhyun arcáról. Aki alattam feküdt. Deja vu.

Az egyetlen különbség az volt, hogy Baekhyun most nagyon is éber volt. Én pedig nem bírtam visszafogni magam.

Még közelebb hajoltam és megcsókoltam. Baekhyun kezdetben még nem reagált, de utána lassan ő is elkezdte mozgatni az ajkait. A csókunk gyengédnek indult, majd egyre szenvedélyesebb lett, ahogyan a nyelveink édes játéka is elkezdődött. Baekhyun beletúrt a hajamba, úgy húzott még közelebb magához. Kezeim vándorútra indultak fedetlen combján, mire Baekhyun száján egy jóleső nyögés szaladt ki. Mosolyogva folytattam puha ajkainak ízlelgetését miközben selymes bőrére apró köröket masszírozva haladtam egyre feljebb.

Baekhyun érintésemre fészkelődni kezdett alattam, ami miatt még jobban hozzám préselte a testét, ezzel tovább fokozva a hangulatot. Elszakadtam szájától és az álla vonalától kezdtem el csókolgatni a nyakát, itt-ott jobban megszívva a bőrét.

- Ch-Chanyeol – nyögte behunyt szemekkel, háta enyhén ívbe feszült.

Nyakáról a kulcscsontjára tértem át, egyik kezemet elvéve a lábáról pedig a pólója alá nyúlva simogattam az alhasát, míg Baekhyun a hátamon markolászta a felsőm anyagát.

- URAMISTEN! – egy női sikoltás mindkettőnket félbeszakított és ijedten néztünk a hang irányába.

Egy középkorú, csinos nő állt a nappali bejáratánál és a döbbenettől kétszeresére nyílt szemekkel bámult minket.

- Jaj, ne haragudjatok, nem tudtam, hogy itt vagytok – emelte az arca elé a kezeit, majd résnyire nyitott ujjai közül kukucskált kifele.

Gyorsan lemásztam Baekhyunról, és egy, a közelben heverő díszpárna után nyúltam, amit gondosan az ölembe raktam. A kezemet fésűként használva megpróbáltam rendbe hozni a hajamat is.

Baekhyun vöröslő fejjel húzta lejjebb a pólóját, lassan felült, majd egy szégyenlős mosollyal fordult a még mindig az ajtóban álló nőhöz.

- Szia, anya.