Sucks at stalking

A nagy terv #2

- Na mi vaaan! – rontott be Sehun a szobámba egy hangos kiáltással, teljes szélességében kitárva az ajtót.

Fáradtan néztem fel rá a könyvemből, ami a péntek délutáni elfoglaltságom tárgya lett. Teljes harci öltözetben volt, szőke fején egy neonzöld partiszemüveg is díszelgett.

- Még nem vagy kész? Miért nem vagy még kész? – ráncolta a homlokát.

- Várj. Azt ne mondd, hogy ebben akarsz jönni – ült ki a teljes pánik az arcára. Lenéztem a bocifoltos melegítőnadrágomra és a bolyhos fekete pulcsimra, amiben az ágyon feküdtem. Mi baj van az itthoni cuccommal? Tök kényelmes.

- Nem, Sehun én-

- Fhu – könnyebbült meg azonnal a mellkasa elé kapva a kezét, majd meg se várva a mondatom befejezését, a ruhásszekrényemhez lépve elkezdett benne kutakodni.

- Végre eljött a nap amikor a legjobb barátommal megyek buliba, alig várom már! Jongin mondta hogy-

- Sehun! – szakítottam félbe – Nem megyek.

- Mi? – fordult hátra, kezében egy fekete nadrággal.

- Sajnálom hogy le kell törnöm a lelkesedésedet, de nem megyek.

- De miért? Biztos voltam benne hogy most eljössz velem, tekintve hogy a lovagod is ott lesz.

- Hát pont ez az – nyögtem fel, majd a könyvet magam mellé téve beletemettem az arcomat a párnába.

- Mi?

- Nem akarok vele találkozni – dünnyögtem a párnába.

- Történt valami amiről nem tudok? – kérdezte enyhe éllel a hangjában, majd leült mellém az ágyra. Éreztem, hogy felmelegszik az arcom az emlékre.

- Ami azt illeti... - fordítottam felé az arcom.

- ...igen? – kérdezte enyhén idegesen a habozásom miatt.

- Letapiztam – vallottam be.

- Hogy mi?! – tágult kétszeresére a szeme, én pedig ha lehet még jobban elvörösödtem.

- Megfogtad a fenekét?

- Ughh – nyögtem fel megint – Nem a fenekét – javítottam ki, mire leesett az álla. A következő percben gyorsan eldaráltam neki mi történt, és mire a végére értem Sehun sírva röhögött az ágyon fetrengve.

- Ez oltári! - törölgette a könnyeit.

- Ez egyáltalán nem vicces! Ezek után hogy nézzek a szemébe? – kérdeztem teljesen kétségbeesve.

- De igen. Akkora egy nyomi vagy – nevetett fel megint, mire elkezdtem csapkodni a párnámmal.

- És hogyan reagált? – ült fel.

- Teljesen vörös lett az arca. Jézusom nagyon mérges volt rám – temettem a kezembe az arcomat -  Biztos sokkos állapotba került.

- Az tuti - kuncogott - Mondott valamit? – faggatott tovább.

- Semmit, amint magamhoz tértem elrohantam.

- Hmm – hümmögött egy sort, majd transzállapotából felébredve visszamászott a szekrényemhez és egy kupac ruhával tért vissza.

- Mit csinálsz? – kérdeztem.

- Kiválasztottam a szerelésed – felelte, mintha az előbb elmesélt élményem, mint érv, nem is hangzott volna el az ellen, hogy elmenjek abba a buliba.

- És még mielőtt bármit mondanál, jössz – jelentette ki ellenvetést nem tűrő hangon.

- De neeee – nyavalyogtam.

- De igen. Most pedig kelj fel vagy én öltöztetlek át.

- Azt inkább kihagynám – keltem fel az ágyról, és gyorsan magamra kaptam a szűk, fekete koptatott farmert és még szűkebb fehér V nyakú pólót. Sehunon is valami hasonló összeállítás volt.

- Ez nagyon kényelmetlen – panaszkodtam.

- Bírd ki. Kell a tervemhez.

- Milyen tervedhez? – kérdeztem zavartan. Sehun egy ravasz mosollyal nézett rám.

- A hogyan csábítsuk el Park Chanyeolt tervemhez, Byun. Már ha erre egyáltalán még szükség van.