Sucks at stalking

Megrészegülve

A fekete pulcsi alja leért a combom közepéig, az ujját pedig fel kellett tűrnöm. Nyilvánvalóan nagy volt rám, de ez nem bírt érdekelni, tekintve, hogy Chanyeolé volt és hogy Chanyeol illata volt. Ő most egy fekete pólót viselt, ami a sztreccses anyaga miatt kiemelte az izmait.

- Min gondolkozol? – kérdezte Chanyeol.

- Minél kevesebb ruha van rajtad, annál jobban nézel ki – feleltem gondolkodás nélkül, mire beállt közénk a csend.

- Mármint jól áll ez a felső - próbáltam javítani a helyzeten, amint rájöttem, mit is mondtam. Az egy dolog, hogy a megállapítás igaz volt – főleg miután ezt első kézből tapasztaltam – de mégsem pont előtte kéne ezt kifejtenem.

- Köszönöm – felelte kuncogva. De ciki.

Chanyeol csak mosolyogva nézett rám, szemét nevetőráncok vették körül és vidám tekintete az enyémet kereste. Kicsit megnyugodva, hogy nem könyvelt el perverznek, én is mosolyogva néztem vissza rá.

Ott álltunk egymással szemben és fülig ért a szánk. Akármilyen fura is volt, nem éreztem kínosnak. Kellemes volt. Már ameddig tartott.

- Baekkie~! - ugrott Sehun a nyakamba, majdnem ledöntve a lábamról. A gyerekkori becenevem hallatán és az idétlen vigyora és nevetgélése láttán rögtön leszűrtem, hogy bizony kedves barátom be van rúgva. Nem is kicsit, tenném hozzá, tekintve hogy a következő pillanatban kettőnk között terült ki a földön.

Összenéztünk Chanyeollal, majd mindketten egyszerre hajoltunk le hogy segítsünk a nyomorékon.

- Sehun, menj haza, részeg vagy - mondtam neki, közben pedig egyik karját átvetettem a vállamon, hogy arra tudjon támaszkodni.

- De még nem akarok! Még nem is játszottunk! - adta a durcis kisgyereket, mire csak a szememet forgattam.

- És mit akarsz játszani? - kérdeztem, miközben egy szék felé vezettem. Vagyis inkább vonszoltam, amíg Chanyeol be nem segített átvetve Sehun másik karját az ő vállán.

- Érd utol! – kiáltotta lelkesen, miután leültettük. Hangosan felnyögtem. Ez volt az egyetlen olyan általunk kreált játék, amiben soha nem nyertem.

- Mennyi idő, amíg ide kiér egy taxi? – fordultam Chanyeolhoz reménykedve, de a választ nem tőle kaptam meg.

- Körülbelül 20 perc, de tekintve hogy péntek van, lehet abból 30 is. Már mennétek? – jelent meg Jongin.

- Ami azt illeti-

- Baekkie! – vágott közbe Sehun, majd az ölébe rántva elkezdett szorongatni.

- Úgy szeretlek! Te vagy a legjobb barátom – bújt bele a nyakamba, mint egy ötéves.

- Én is szeretlek, Sehunnie – válaszoltam kuncogva. Nem is tudtam, hogy részegen ilyen nyílt és bőbeszédű. Fel kellene venni.

- Majd én hívom azt a taxit – vette elő Chanyeol a mobilját, majd dühösen eltrappolt. Értetlenül néztem Jonginra, hogy mi lett vele, de ő csak vigyorogva legyintett. Sehun továbbra is a játék miatt nyaggatott, így először is Jongintól kértem engedélyt, akinek miután elmagyaráztam a „játékszabályt", boldogan kísért át minket a nappaliba. A nagy bútortologatás közepette egyre nagyobb tömeg gyűlt körénk. Sokan elkezdtek susmorogni, én pedig egyre idegesebb lettem. Ennyi ember előtt nem éghetek be!

- Hé Baekhyun! – Jongin felé fordulva láttam, hogy egy széles vigyorral az arcán int nekem, hogy menjek közelebb.

- Sehun fogadni akar – tájékoztatott, mikor odaértem mellé.

- Fogadni? Mire?

- Arra hogy ki nyer – szólt közbe az említett személy.

- És mi a tét? – tettem fel félve a kérdést, ismerve Sehunt.

- Ha te nyersz, egy egész napig ugráltathatsz – vázolta az első opciót. Oké, ez eddig egész elfogadható.

- Ha viszont én nyerek, szerelmet vallasz Park Chanyeolnak.

Kedves Olvasóim! 😊
Először is szeretném még egyszer nagyon megköszönni az eddigi sok-sok szavazatot és visszajelzést! 😘😊
A tárgyra térve, most, hogy már hivatalosan is elkezdődött az őszi szünet, szeretnélek majd titeket megajándékozni egy extra hosszú következő résszel 😇
Remélem a mostani is tetszett, és hogy kitartotok velem a történet végéig 😊

Addig is, ha úgy gondoljátok, továbbra is szavazzatok és bátran kommenteljetek!
(A kommentek a gyengéim ❤)