Sucks at stalking

Pankráció

- Sehunnie!

A barátomhoz rohantam és szorosan megöleltük egymást.

- Sajnálom, hogy ilyen soká jöttem, nagyon nagy volt a sor - húzta el a száját. A pólójába szipogtam, miközben ő a hátamat simogatta.

- Menjünk haza - mondtam halkan, mire ő csak bólintott.

Ám ahelyett, hogy békésen elindultunk volna kifele, Sehun hirtelen kibontakozott az ölelésből és arrébb lökött. Ijedten néztem, ahogyan az idegen gyerek Sehunnak ront, ledöntve őt a földre, ahol durva verekedésbe kezdtek. Habár alapjáraton én nem szoktam félteni a barátomat, hiszen elég jó izomzattal van megáldva, most mégis idegtépő volt nézni, ahogyan egy nála kétszer szélesebb emberrel birkózik.

Nem vagyok megáldva túl jó harci képességekkel, de mindenképpen szerettem volna segíteni Sehunnak, akit lassan maga alá gyűrt az az izomállat. Csak hogy kiegyenlítettek legyenek az erőviszonyok és mivel a kettő az mégiscsak több, mint az egy, én is beszálltam a buliba.

- Hagyd békén! - kiabáltam a srác hátára mászva.

Az egyik kezemmel a nyakánál kapaszkodtam meg, a másikkal pedig elkezdtem tépni a haját, mire elengedte Sehunt és inkább engem próbált meg leszedni magáról. Sehun biztatására, hogy „tépjem csak" csak úgy csűrtem-csavartam a tincseit, és elégtétellel nyugtáztam, hogy közben fájdalmasan fel-felkiált.

A következő pillanatban a srác hirtelen hanyatt vetődött, aminek köszönhetően úgy bevertem a fejem, hogy csillagokat láttam attól.

- Auu - fogtam a fejem a földön kiterülve, mint egy palacsinta.

Amíg a srác a fejét dörzsölgette, addig Sehun feltápászkodott a földről és gyors lépésekkel közelítette meg a védelmét leeresztő srácot.

- Neked véged! - kiáltotta, de ahelyett, hogy a már előre védekező idegen gyereknek esett volna, közvetlenül előtte megtorpant, majd egy határozott mozdulattal rúgta meg a srácot a legérzékenyebb pontján, aki ezek után eltorzult arccal hanyatlott a padlóra, kezeivel takarva a legbecsesebb kincsét.

Sehun csípőre téve a kezét az ég felé nézve szívott be néhány mély levegőt, ezzel úgy-ahogy rendezve légzését, majd miután összeszedte magát, aggódó tekintettel indult meg felém. De még mielőtt elért volna, drága ellenfelünk is összeszedte magát annyira, hogy megragadva Sehun egyik bokáját hátrarántsa barátom, aki arccal előrefele hasalt el. Az idegen gyerek Sehun mellett elsántikálva hajolt le hozzám, majd a pólóm nyakánál fogva felemelt, de még mielőtt bármit is csinálhatott volna, Sehun ráharapott az engem tartó karjára.

- Áááááááá, te beteg állat! - ordította a srác a csuklóját fogva, amin már kezdett meglátszani Sehun fogsora - Megharaptál!

Sehun csak rávicsorgott, majd egy újabb kör birkózásba kezdtek a földön. Mindezalatt én megpróbáltam felállni, ami végül úgy nézett ki, hogy elkúsztam a bárpultig és ott székekbe kapaszkodva tornáztam fel magam álló helyzetbe. Egy tálcát elvéve a pult másik oldaláról fordultam vissza a verekedőkhöz. Kótyagos fejjel, dülöngélve mentem vissza hozzájuk, majd a magasba tartva a tálcát fejbe vertem vele a gyereket, aki minden bizonnyal szteroidokon él, mert még ez sem ütötte ki.

- Most már nagyon elegem van belőletek, ti nyomoroncok - tornyosult fölém szikrákat szóró szemmel, majd az egyik kezével megragadt a pólómnál a másikat pedig ökölbe szorítva ütésre készen emelte fel. Becsukott szemmel vártam az elkerülhetetlent, ami legnagyobb meglepődésemre végül nem következett be.

- Ezt sürgősen felejtsd el.

A szemeimet lassan kinyitva először a srác ütésre emelt karját szorító kezet vettem észre, majd követve annak vonalát eljutottam az ismerős arcig.

Kedves Olvasóim! 😊
Van egy jó, meg egy rossz hírem. Kezdem a rosszal.
A SAS (Sucks at stalking) rajongóinak szomorú szívvel jelentem be, hogy a történet lassan a végéhez ér.
Röviden: a SAS leszáll (bocsi a béna poénért de én szakadok 😂)
Most is szeretném megköszönni azt a szeretetet, amit ez a kis "könyvem" eddig kapott, és remélhetőleg majd még a jövőben is kapni fog. Köszönöm! ❤
A jó hír pedig nem más, mint hogy legközelebb ismét egy extra hosszú résszel készülök nektek 😏😇
További szép napot és jó olvasást! 😊