Sucks at stalking

Őrület

Chanyeol

Nem tudtam mit gondoljak. Baekhyun az egyik percben még bénázik, a másikban pedig már teljes átéléssel zongorázik, arcán egy angyali mosollyal.

Egyszerűen megbabonázott, ahogyan a zongora felett ült, teljesen belemerülve a játékába. Nagyon jól játszott.

Vékony, finom ujjai - amiknek puhaságát volt alkalmam megtapasztalni - kecsesen suhantak itt-ott lenyomva a megfelelő billentyűt.

Határozottan tetszett. És nem, most nem a játékáról beszélek.

Elképzeltem milyen lenne kéz a kézben sétálni vele, beletúrni abba a - minden bizonnyal - selymes hajába, átölelni... megcsókolni.

Merengésemből a hirtelen beálló csend ébresztett fel majd a létező legszebb barna szempár nézett vissza rám. Baekhyun engem nézett. Arca enyhe pírba borult, száján pedig egy félénk kis mosoly jelent meg.

Megőrjítesz, Byun Baekhyun.

Ellöktem magam a pulttól és lassan Baekhyun felé indultam.

- Nem is mondtad, hogy tudsz zongorázni – mondtam megtámaszkodva a hangszer mellett.

- Nem is kérdezted – felelte kissé játékosan, mire felvontam az egyik szemöldökömet és mosolyra húztam a számat.

- Kitől tanultad? – kérdeztem.

- Senkitől. Mindig is pimasz voltam – válaszolt kuncogva.

- A zongorázásra értettem – forgattam meg a szemeimet, majd leültem mellé. A kis pad egy embernek nagy, kettőnek viszont már kicsi, így lábunk és az oldalunk összeért. Éreztem, hogy Baekhyun mellettem egy kissé megfeszül, majd egy kis idő után újra ellazul.

- Nagyim tanított meg zongorázni mikor még kicsi voltam. Ez volt az első dal, amit el tudtam játszani. Később egy zeneiskolába is beíratott, de 2-3 év után abbahagytam és most már csak otthon játszom, amikor kedvem van hozzá – bólintottam egyet jelezve, hogy értem.

- És te hogy-hogy gitározni tanítasz? Nem is tudtam...

- Nem is mondtam – feleltem vigyorogva, mire csak kuncogott, de láthatóan vörösebb lett az arca.

- Részmunkaidős állást kerestem, és ezt találtam a legmegfelelőbbnek, miután tudok és szeretek is gitározni. Szívesen csinálom.

- És nem nehéz a gyerekekkel foglalkozni? – nézett rám kíváncsi tekintettel.

- Nem, nem az. Igazából még könnyebb is őket tanítani, mint a felnőtteket. Sokkal lelkesebbek.

- Főleg Minjun. Elég lelkesen próbált meg kiutálni az óráról. Még Chiyu-val sem hagyta, hogy beszélgessek – zsörtölődött, mire csak felkuncogtam.

- Ne legyél vele túl szigorú. Tudod, Minjunnak tetszik Chiyu.

- Tényleg? – nyíltak tágra szemei, ahogyan teljesen felém fordította az arcát.

- Igen. De tudod, ez titok – tettem a mutatóujjamat a szám elé, mire Baekhyun csak mosolygott és bólintott egyet.

- Most már értem miért volt olyan kis gonosz törpe – felelte, majd elkezdett zizegni a telefonja a zsebében. Gyorsan kivette és elolvasta az smst.

- Azt hiszem, mennem kéne – felelte, majd lassan felállt.

- Megyek veled... már ha nem bánod – tettem hozzá. Nem akarok nagyon nyomulni.

- Nem, dehogy – mosolygott rám félénken.

- Várj itt egy percet, mindjárt összeszedem a cuccom és mehetünk – egy aprót bólintott, én pedig mosolyogva siettem vissza a tanterem felé a táskámért.