Sucks at stalking

Az új diák

Másnap egyedül sétáltam keresztül a parkon, ugyanis Sehunnak bent kellett maradnia egy csoportos foglalkozáson. A kis tó, ami a park közepén volt már teljesen befagyott, jegén pár diák tett bátorság próbát barátaik hangos drukkolása mellett. A havat a kiépített útról elkotorták, és néhány örökzöld fán és bokron kívül már csak a kopár fák látszódtak, éles kontrasztot vonva sötét törzsük és a már letaposott fehér hó között. A buszmegállóhoz közeledve kiszúrtam egy ismerős alakot, füleit ma is egy szőrös fülvédővel védte, sálja, amit szorosan a nyaka köré tekert meg-meglibbent a szélben.

Akarva-akaratlanul is eszembe jutott a tegnapi nap, abból is leginkább izmos testének a látványa, melyet egy heves fejrázással próbáltam meg kiűzni a fejemből. Épp elég volt az éjszaka róla álmodnom, nem kell még most is zavarba jönnöm a gondolatára.

Már éppen rászántam volna magam, hogy köszönök neki, amikor láttam, hogy a buszunk helyett egy másik begördülő járat felé veszi az irányt. Úrrá lett rajtam a kíváncsiság, ezért gyorsan utána siettem és én is felszálltam. Olyan helyet kerestem a zsúfolásig megtelt buszon, ahonnan még ráláttam (ami egyébként sem lett volna egy nehéz feladat a magasságát tekintve) és figyeltem, mikor száll le.

Csak pár megállót mentünk, és leszállva egy forgalmas utcán találtam magam. Jártam már ezen a környéken egy párszor, de olyan régen, hogy nem hagyatkozhattam a memóriámra abban, hogy mi hol van. Chanyeol után koslatva figyeltem, ahogyan céltudatosan jobbra-balra veszi a kanyarokat, nyilvánvalóan jól ismerve a helyet. Átkelt egy zebrán, majd bement a szemközti boltba. Utána siettem, és elolvastam a bolt nevét.

MUZIKA

gitár, dob, zongora: minden ami kell a buliba

Szóval egy hangszerbolt. Ezek szerint játszik valamin?

Egy kis csengő jelezte beléptemet az üzletbe, ami a szlogennel ellentétben elég megnyerő volt. Régi dobokból készített ülések helyezkedtek el a helyiség bal sarkában néhány kipróbálásra kiállított gitár mellett, mögöttük pedig egy CD-kel teli könyvespolc választotta el a dobokat. Jobbra két zongora állt, egy klasszikus és egy szintetikus, a mögöttük lévő fal pedig kottákkal volt kitapétázva. Habár nem volt túl nagy a hely, Chanyeolt mégsem láttam sehol.

- Szia, te is az órára jöttél? – kérdezte egy lány a szemben lévő pult mögül. Nem voltam biztos benne, hogy tőlem kérdezi, ezért gyorsan körbenéztem magam körül, de rajtam kívül nem volt ott senki sem.

- Ööö... én nem-

- Nem kell félénknek lenned, bárkit szívesen látunk – mosolygott rám barátságosan, majd kilépve a pult mögül felém sétált és a karomnál fogva húzni kezdett.

- De én tényleg ne-

- Gyere, már biztosan elkezdték. Ma azt hiszem, gitár van, de hetente változtatjuk, hogy éppen melyik hangszer használatát tanítjuk. Jövő héten zongora lesz, aztán ... - folytatta megállás nélkül, nekem pedig esélyem sem volt tiltakozni. Addig észre sem vettem, hogy a pult mellett a zongorákhoz közelebbi falból egy átjáró nyílt, amelyen a pultos lány egy másik ajtóhoz vezetett.

- Chanyeol nem olyan ijesztő, mint amilyennek először látszik, igazából-

- Bocsi, mit mondtál? – kaptam fel a fejem a név hallatán.

- Chanyeol. Park Chanyeol. Ő a gitártanár, épp azt mondom, hogy nagyon rendes, és hogy-

- Szerintem inkább kihagyom a mai órát – vágtam közbe, majd megpróbálkoztam egy hátra-arccal, de már késő volt.

- Chanyeol, hoztam egy új érdeklődőt! – jelentette be a lány vidáman, amint kitárult mögöttem az ajtó.