A kanapé (Lizi és Kornél)

2.6K 132 11
                                    

Kornél halkan bezárja maga mögött az ajtót. Lerúgja a cipőjét, aztán gondosan a falig tolja, nehogy éjszaka Lizi megbotoljon benne, ha félálomban pisilnie kell. Korábban előfordult, hogy amikor fáradtan hazaesett, nem szentelt túl nagy figyelmet annak, hogy hol is hagyja a cipőjét, és Lizi majdnem elesett, azóta mindig nagyon figyel, hogy az ágytól a fürdőszobáig akadálymentes legyen az út.

A férfi belép a szobába, de rögtön meg is torpan. Mosolyogva az ajtófélfának veti a vállát és összefonja a mellkasa előtt a karját. Lizi összegömbölyödve alszik a kanapén. A kezében könyv, az ujjai a lapok közt – nyilván ébren akarta várni, de mégis elnyomta az álom. Csak egy vékony top és egy francia bugyi van rajta – természetesen mindkettő fekete, Lizinek nincs is fehér fehérneműje, Kornél tudja, hiszen minden egyes darabot többször is lerángatott már a lányról.

Igazság szerint most is nagyon szívesen tenné ezt, de Lizi olyan édesen alszik, hogy nem akarja felébreszteni, és ami azt illeti, rá is fér a pihenés. A lány rosszul aludt az elmúlt pár napban és nyűgös is volt, úgyhogy Kornél úgy sejti, a piros betűs napok már a küszöbön toporognak (sosem tudja pontosan megjegyezni a dátumokat, de kiismerte már annyira Lizit, hogy észrevegye az előjeleket) – igazából nem is bánná, ha végre betoppannának, mert Lizi most szokatlanul feszült.

Kornél meg se rezzen, igazából akár egész éjszaka tudná nézni Lizit. Lehet, hogy már egy éve házasok, de ezt a látványt a legkevésbé sem unja. Sőt, olykor még mindig rácsodálkozik, hogy ez a csodálatos lány őt választotta. Sosem lehet ezért elég hálás.

Lizi szemhéja megremeg, és bágyadtan pislogva kinyitja a szemét. Kornél mosolya még szélesebbre fut. Fogalma sincs arról, hogy ez miként lehetséges, de ha Lizi már alszik, amikor ő hazaérkezik, akármilyen csendesen is igyekszik mozogni, sőt, ha meg se mozdul, mint most, a lány akkor is felébred, mintha csak megérezné, hogy ő hazaérkezett. Legtöbbször persze még ébren van, ha hazaesik a próbáról vagy előadásról, de ma este a szabadtérin játszottak, és ott persze később kezdődnek az előadások – ami csak azért különösen bosszantó, mert ma van az első házassági évfordulójuk, és ezt a napot Kornél Lizivel szerette volna tölteni. De talán most kárpótolhatja...

– Tudod, Lizi – szólal meg halkan Kornél –, azon gondolkodom, hogy ezt a kanapét még mindig nem avattuk fel rendesen.

Lizi elmosolyodik, bár a tekintetébe még makacsul csimpaszkodik az álom.

Kornél szaporábban dobogó szívvel ellöki magát az ajtófélfától, a kanapéhoz sétál, és leül Lizi mellé. A lány rögtön az ölébe mászik, úgy helyezkedik, hogy vele szemben legyen. Most már éberebben néz, és van valami különös, játékos csillogás a szemében.

– Érdekes, ez már az én fejemben is megfordult – jegyzi meg kajánul, miközben a keze Kornél mellkasára rebben.

– Tényleg? – csillan fel Kornél tekintete, és miközben hüvelykujjával apró köröket rajzol Lizi csípőjére, a fejében máris képek kergetik egymást, hogy mégis milyen módon nem használták még a kanapét – igazából nincs túl sok lehetőség, de Kornélnak roppant élénk a fantáziája...

Lizi elvigyorodik, a tekintetét szenvedély gyorsan fellobbanó árnyai töltik meg, aztán tétovázás nélkül mohón Kornél szájára tapasztja a száját. A férfinak nem kell biztatás, átadva magát a vágynak, vadul viszonozza a csókot. Kornél ezt se tudja megunni – Lizi ízét, érintését, sóhajait, nyögéseit, azt, hogy képtelenek egymással betelni...

Lizi zihálva szakítja meg a csókot, és kicsit elhúzódik. Mosolyogva néznek egymás szemébe, Kornél pedig úgy dönt, mindkettejük számára izgató és érdekes előjáték lesz, ha tovább folytatja a fantáziálást...

– Emlékszel még, amikor megvettük? – kérdi hirtelen Lizi szétzilálva az alig megszülető képeket.

– Nem hiszem, hogy valaha is el fogom felejteni – somolyog Kornél, ahogy felidézi, Lizi miként ugrált a kanapén a boltban, hogy teszteljék, a bútordarab megfelelően bírja-e a gyűrődést. – Akkor neveztelek először a feleségemnek. Pedig még nem is voltál az.

Lizi elvigyorodik, a keze zavartan játszik a férfi széles mellkasán.

– Igen, és arra is emlékszel, mit mondtál még?

– Hát, hogy gyereket tervezünk és... – Kornél elakad, amikor a lány lesüti a tekintetét, az ajkán pedig titokzatos, boldog és kicsit félszeg mosoly dereng fel. – Lizi?

Kornél nem hiszi, hogy dobogott valaha ennél gyorsabban a szíve.

– Igen, Kornél? – kérdez vissza Lizi, a tekintete egészen fátyolos.

– Azt akarod mondani, hogy... hogy...

– Apa leszel – súgja Lizi, a hangjából túlcsordul a boldogság, egyenesen Kornél szívébe, és a férfi úgy érzi, ez az érzés már nem is fér el benne, sokkal több nála. Ebben a pillanatban minden ragyogóbb és minden tökéletes, és Kornél egyáltalán nem szégyelli, hogy könnybe lábad a szeme. Lizi előtt soha semmit nem szégyell.

A férfi képtelen szóhoz jutni, csak szédült vigyorral az ajkán nézi a feleségét. Olyan sokszor hitte már azt Lizi mellett, hogy képtelenség, hogy ez a lány még boldogabbá és boldogabbá tegye, és tényleg nem hitte, őszintén nem, hogy a boldogságnak valóban nincsenek határai. Mert nincsenek. Az ember mindig lehet még boldogabb...

– Nem haragszol? – kérdi halkan Lizi.

Kornél szeme elkerekedik, és csak azért nem nevet fel ezen az igen buta gondolaton, mert még mindig túlzottan a hír hatása alatt áll. Kénytelen megköszörülni a torkát, hogy meg tudjon szólalni.

– Lizi – kezdi, és lágyan megsimogatja a lány arcát –, ugye tisztában vagy vele, hogy a kis kölyökhöz a pocakodban nekem is van némi közöm?

– De még nem terveztük és...

– Lizi, akarunk gyereket, attól, hogy korábban jön, ugyanúgy akarom – vág közbe határozottan és minden további kételyt félresöpörve Kornél –, és egyébként is: olykor azok a dolgok a legjobbak, amiket nem tervezünk meg előre. Máris imádom őt, Lizi, ahogy téged is. Minden pillanatban... – motyogja Kornél elfulladó hangon, mert a szavak most kevesek, ezért aztán Lizi tarkójára csúsztatva a kezét közelebb húzza őt magához, és olyan gyengéden csókolja meg, hogy abból Lizi is megértse, hogy számára ő a megtestesült boldogság, az, hogy vele lehet, hogy közös az életük, hogy gyermekük lesz – és micsoda kaland lesz Lizivel közösen felnevelni azt a kis csöppséget! Élete legnagyobb és legboldogabb kalandja...

SzívdobbanásokWhere stories live. Discover now