Szívdobbanások

A nagy bejelentés (Anna és Krisz, valamint Léna, Leó és Máté)

Hálásan köszönöm ezt az elképesztően tündéri szösszenetet Willow-nak (willow_westriver). :)  Nagyon imádom, és nagyon különleges élmény volt olvasni számomra. :)

Anna fel-alá járkál a szobájában. Néha feszülten az ajtóra pillant, fülel, hátha Máté már megérkezett. Nemsokára átjön a szüleivel együtt vacsorázni, hogy bejelenthessenek valami fontosat. Leó és Evelin persze tudják már, sőt, Anna édesanyja is. Nem mintha Léna előtt titokban lehetne tartani bármit is.

Csak Anna édesapja nem tudja, mert neki Anna még nem merte elmondani. Egyik hírt sem, amit ma bejelenteni készülnek. Tudja, hogy Krisz igazából nem fog haragudni. Nagyon szereti Annát, ahogy Anna is őt. A kapcsolatuk mindig is különleges volt, mégis fél egy kicsit.

Önkéntelenül simít végig a hasán. Kisbabájuk lesz. Neki és Máténak. Nem tervezték, ahogy egyelőre az eljegyzést sem. Annának még két éve van hátra az egyetemen, Máté pedig most váltott munkahelyet. Mindketten otthon laknak még, és a lány úgy érezte, erre még nem áll készen. Napokig hitegette magát, hogy csak a vizsgaidőszak stressze miatt késik a menzesze. De eltelt egy hónap, és ki tudja, meddig halogatta volna a dolgot, ha az édesanyja nem jött volna be a szobájába.

– Nem szeretnél mondani valamit? – kérdezte Léna kedvesen. Nem volt sem csalódás, sem harag a hangjában, csak megértés és szeretet.

– Azt hiszem, terhes vagyok – suttogta Anna megtörten.

– Igen, tudom – mosolygott az édesanya, és megölelte.

– Apa meg fog ölni – motyogta a lány.

– Dehogy, téged semmiképp. Inkább Mátét – felelte Léna, és nevetés bujkált a hangjában.

És bár Léna biztos volt benne, azért vettek egy tesztet, de az orvoshoz Anna már Mátéval ment el. Ő sokkal könnyebben fogadta ezt a hírt, mint Anna. Először meglepődött ugyan, de boldog volt és a boldogsága lassan Annára is ráragadt.

A lány leroskad az ágyra, és a kezébe temeti az arcát. Még Zoét is megkérdezte, hogy mit szólt a család, amikor bejelentették Ricsivel, hogy babát várnak. A nagynénje csak nevetett, és megnyugtatta, hogy Kriszt jobban fogja zavarni, hogy nagyapa lesz, mint az, hogy Annának kisbabája születik.

Kopognak az ajtón, mire a lány felpattan az ágyról. Máté lép be, mosolyog, de a tartásán Anna látja, hogy ő is feszült.

– Mehetünk, Napraforgó? – kérdezi lágyan, és csupa szeretetteli gyengédséggel megsimogatja Anna még tökéletesen lapos hasát.

Anna mély levegőt vesz, és bólint.

Krisz nem igazán érti, miért volt szükség erre a családi vacsorára, amikor holnap mind együtt ebédelnek az apjáéknál. Nem mintha bánná, kedveli Leót és Evelint is, de azért mégiscsak furcsa kicsit, hogy most így összegyűlnek.

Anna jön le a lépcsőn Mátéval a nyomában. Krisz látja, hogy a lánya valamiért nagyon ideges. Úgy ismeri Annát, ahogy senki más. Mindig a száját rágja és a kezével babrál, ha feszült valamiért. Most is ezt csinálja, de Krisznek feltűnik valami szokatlan. Egy gyűrű van a lánya ujján. Sosem hord gyűrűt. Kriszben gyökeret ver a felismerés.

– Csak nem azt akarjátok mondani, hogy eljegyeztétek egymást? Nem korai ez egy kicsit? – Hát ezért akarták ezt a közös vacsorát, döbben rá Krisz.

– Ez – nyomja meg a szót Leó – nem korai.

– Öregem, ez most komoly? Meghibbantál? Ezek össze akarnak házasodni. – Nem bánja igazából, mert erre számítani lehetett. Máté rajongásig szereti Annát, legalább annyira, amennyire ő szereti Lénát. Már rég elfogadta kettejük kapcsolatát, de azért mégsem akarja megkönnyíteni Máté dolgát.

– Mégsem születhet meg az a gyerek házasságon kívül – vágja rá Leó egy gúnyos mosoly kíséretében.

– Tessék? – néz rá Krisz értetlenül. Nagyon reméli, hogy csak rosszul hall. – Anna, nem szeretnétek mondani valamit? – pillant idegesen a lányára.

Anna nem szól semmit, csak segélykérően Mátéra néz.

– Igen, kisbabánk lesz – jelenti ki Máté határozottan, de kissé remeg a hangja.

– Most komolyan azt akarod mondani, hogy teherbe ejtetted a tizenkilenc éves lányomat? – néz Krisz dühösen és döbbenten Mátéra. Képtelen elhinni, hogy tényleg ennyire felelőtlenek voltak, merthogy egyelőre a baba nem volt tervben, az biztos.

– Nem javaslom, hogy megüsd – lép Leó Krisz felé.

– Miért? – kérdezi Kirsz.

– Mert ez egy örömteli hír, és ide nem illik a tömegverekedés – jelenti ki Léna szelíden.

Krisz tudja, hogy a feleségének igaza van, és egyébként sem verné meg Mátét. Na jó, azért egy taslit szívesen lekeverne neki. De nem akarja megbántani Annát, és ha lekeverne egyet a vőlegényének, az már a bántás kategóriába esne.

– Igazad van, Kicsi. Sosem bántanám az unokám apját. – De ahogy kimondja az unoka szót, elkerekedik a szeme. – Basszus. Nagypapa leszek – pislog szaporán. Nagyapa. Ő. Lesz egy unokája.

– Csodálatos nagyapa leszel – szólal meg halkan Picur, és közelebb lépve Kriszhez finoman megérinti a karját.

Krisz a lánya szemébe néz. A lánya édesanya lesz. Nem, ezt most még nem tudja felfogni. Az ő kicsi lánya, hiszen nemrég még pelenkázta, az ég szerelmére!

– Apának is csodálatos vagy – mosolyodik el Anna melegen.

Krisz szíve megtelik édes érzésekkel, és szelíden magához húzza Annát. A szobában érezhetően csökken a feszültség, és Anna teste is ellazul.

Krisz a fejét ingatva húzódik el.

Nagyapa lesz, elképesztő. Vajon a bátyja is így érezte magát, amikor évekkel ezelőtt megtudta a nagy hírt? Mintha minimum sokkolták volna?

Krisz hirtelen szélesen elvigyorodik.

– Utolértem Adriánt.

Megkönnyebbült nevetés harsan a szobában, de Krisznek feltűnik, hogy Léna csak halványan mosolyog. Gyanakodva néz a feleségére.

– Kicsi?

Léna elpirul, ami Kriszt még mindig ugyanúgy elbűvöli, mint régen.

– Ami azt illeti – kezdi finoman –, Lili még nem tudja, de... ő is gyermeket vár. Szóval Adrián dédapa lesz.