Szívdobbanások

Apa leszek (Léna és Krisz, valamint egy picit Iván is)

Léna érzi, hogy igen sürgősen célszerű lenne meglátogatnia a fürdőszobát, mégsem mozdul meg. Még egy kicsit magához akarja ölelni a reményt, még egy picit dédelgetni akarja a gondolatot, hogy azért késik egy hete, mert végre gyermeket vár. Annyira szeretné és annyira várja, de túl sokszor csalódott az elmúlt másfél év során.

Mikor először késett a vérzése, biztos volt benne, hogy teherbe esett, eszébe sem jutott, hogy esetleg attól borult fel a ciklusa, mert abbahagyta a gyógyszer szedését. Tesztet vásárolt, megcsinálta, aztán elszomorodott, de azért nem adta fel, hiszen nem jött meg, tehát még volt remény. Aztán mégis megjött, de a lelkesedése picit sem lankadt, ehhez szükség volt még néhány csalódásra. Most már babonából nincs egyetlen terhességi teszt sem a lakásban, és tampont is mindig időben vásárol. Az pedig, ha késik, már csak egy icipicit tölti el reménnyel – nem, igazából minden egyes alkalommal beleéli magát, hogy végre sikerült, így aztán minden alkalommal egyre keserűbb a csalódás.

És ami a legszörnyűbb az egészben, hogy nem tudja, lesz-e gyerekük. Egyszerűen semmit nem érez ezzel kapcsolatban, és ez megijeszti. Szereti, hogy tud dolgokat, biztonságot ad. És mikor Abigél és Iván összeházasodott, abban a pillanatban, ahogy megcsókolták egymást, elöntötte a bizonyosság, hogy három gyermekük fog születni. (Bár a harmadik gyerek még várat magára, de Léna tudja, hogy jönni fog.) Zoénál akkor érezte meg, mikor először pillantotta meg Lilit. Dinánál és Ákosnál akkor, amikor bejelentették a család előtt, hogy Dina terhes – akkor Léna már tudta, hogy a baba fiú lesz, és azt is, hogy lesz egy öccse is. Liziéknél akkor tudta meg, amikor egy vasárnap délután Lizi felkiáltott, hogy mozog a kicsi, és Kornél kezéből kiesett a tányér, de nem foglalkozott vele, mert rohant Lizihez, hogy érezhesse a baba első rúgásait. És ahogy Léna Lizi boldogságtól ragyogó arcára és könnybe lábadt szemére nézett és meghallotta Kornél büszke kijelentését, hogy milyen erős kisfia van, már tudta, hogy ennek a kisfiúnak igen hamar születni fog egy kishúga is. Egyedül Kamilla lepte meg, Emma érkezéséről Lénának fogalma sem volt, de igazából ez mindenki számára – beleértve a szülőket is – meglepetés volt. És a család most tele van gyerekekkel, és Léna azt szeretné, ha az ő gyerekeik az unokatestvéreikkel együtt nőhetnének fel.

Erről annak idején beszéltek Krisszel, bár ez még azelőtt volt, hogy az együttes befutott, azelőtt, hogy ő elvégezte az egyetemet (ami sokszor nehéz volt, mert Krisz akkor már sokat volt úton, bár a viszontlátás öröme mindig megérte a várakozást, és talán jót is tett, hogy nem terelte el folyton a figyelmét a tanulásról az, hogy Krisszel lehet), azelőtt, hogy (lényegében mint menedzser) együtt turnézott a bandával, és azelőtt, hogy végül az együttes tagjai sorra családot alapítottak (amihez Lénának is van némi köze, de erre nagyon büszke, szereti összeboronálni azokat, akik összetartoznak), szóval igazából akkor, amikor még épp csak elkezdték a közös életüket. Mindketten egyetértettek abban, hogy szeretnének gyereket, de mindenképpen várni akarnak addig, míg Léna befejezi a tanulmányait, hogy jó lenne, ha a srácok között nem lenne nagy a korkülönbség, és még jobb lenne, ha úgy nőhetnének fel, hogy nagyjából egyidősek az unokatestvéreikkel. Ugyan változhatott volna a véleményük azóta, de mikor Léna másfél évvel ezelőtt felvetette a témát, még mindig ugyanúgy gondolkodtak, így aztán igen lelkesen bele is vetették magukat a babaprojektbe.

De Léna most már nagyon fél, hogy mi van, ha idén sem fog teherbe esni. Végül is most van rá a legjobb korban, miért nem akar sikerülni? Már megfordult a fejében, hogy ki kellene vizsgáltatnia magát, de ettől is fél. Mert mi van, ha kiderül, hogy nem lehet gyereke? Ez túl ijesztő gondolat ahhoz, hogy szembe merjen vele nézni – még nem, még reménykedni akar, akkor is, ha csalódnia kell. Már eldöntötte, hogy idén még vár, de ha nem sikerül, akkor jövőre kivizsgáltatja magát, és ha nem lehet kisbabájuk, akkor beszél Krisszel az örökbefogadásról.