Szívdobbanások

A tetoválás (Krisz és Leó)

Újabb remek szösz Willow-tól, Krisz és Leó főszereplésével. Hálásan köszönöm a történetet, nagyon jókat nevettem rajta, remélem, ti is élvezni fogjátok. :)

Krisz a tetoválószalon székén ül, és a felkarjára indigózott rajzot figyeli. Mit keres ő itt? Öreg már ő ehhez. Ha nem lett volna az a hülye fogadás, most nem kellene itt lennie. Az egész Leó hibája, ehhez kétség sem fér. Mert ha annak idején inkább moziba vitte volna Evelint, akkor most Máté nem lenne. És ha ő meg sem születik, akkor Anna nem esett volna olyan fiatalon teherbe és erre a nevetséges fogadásra sor sem kerül. Magában elmosolyodik, ahogy Anna és az unokája az eszébe jut. Persze nem gondolja ő ezt komolyan. Kedveli Mátét, Anna nem is találhatott volna magának jobb embert – bár azért a felelőtlenségéért igazán kijárt volna neki egy tockos.

A tetoválógép berregése rántja vissza a valóságba.
– Ez az egész a te hibád – néz tettetett dühvel Leóra, de ő csak vigyorog.

– Te akartál fogadni, ha jól emlékszem – vág vissza Leó vidáman. – Örülj, hogy nem Helló Kittyt kapsz a homlokodra.

Krisz ezért végtelenül hálás. Leó a Koponyák logóját választotta, bár a szivárványhalas és virágos albumot is végiglapozta, mielőtt döntött, csak hogy őt idegesítse.

Nem is érti, miért jutott eszébe pont ez a marhaság. Fogadhattak volna másban. Akármi másban. De nem, neki pont ez az ostobaság jutott eszébe. Először még jó ötletnek is tűnt (akkor még azt hitte, megnyeri a fogadást). Éda már egy ideje próbálta rávenni, hogy engedjen neki egy tetkót, de Lénával együtt hajthatatlanok voltak ebben a kérdésben. Krisz úgy gondolta, ha Leó elveszíti a fogadást, és így vénségére magára varrat valamit, az elég elrettentő lesz Éda számára. Azzal nem számolt, hogy Leó nyer.

A tű a bőréhez ér, és Krisz legszívesebben felkiáltana. Igen, tudta, hogy tűvel csinálják, de azt nem gondolta volna, hogy ennyire fog fájni.

– Te tudtad, hogy ez fáj? – grimaszol Krisz Leóra.

– Miért, mit gondoltál? Hogy kiscicák nyalják majd fel? – kérdezi Leó nevetve. – Esetleg szeretnéd, hogy fogjam közben a kezed?

Krisz nem válaszol, inkább próbál másra figyelni. Nem a tűre, ami a bőrébe vési a mintát, és nem Leóra, aki épp jót derül a szenvedésén. Még jó, hogy az együttes logója egyszerű, és kicsiben is jól mutat, így hamar kész lesz. Legalábbis Krisz nagy bízik benne, hogy ez a kínzás hamar véget ér.

Fogalma sincs, mennyi idő telik el, mire elhallgat a gép berregése, csak az biztos, hogy úgy érzi, lenyúzták a bőrét.

– Ha már itt vagyunk, te is csináltathatnál egyet – jegyzi meg Leóra pillantva, miközben a fickó, aki megkínozta, leragasztja a tetoválást.

– Kösz, de nem ment el teljesen az eszem – rázza meg a fejét Leó. – De ha a következő fogadást is elveszíted, a végén úgy fogsz kinézni, mint egy kikötői dokkmunkás – mondja vigyorogva.

– Miből gondolod, hogy lesz még fogadás? – kérdezi Krisz, majd hirtelen elkomolyodik. – Csak azt ne mondd, hogy Anna már megint babát vár, mert akkor biztos kiherélem a fiadat – de Leó nem mond semmit, csak mosolyog tovább.