Szívdobbanások

Lányos kupaktanács - apákkal (Anna, Krisz, Iván és még sokan)

Ahogy Krisz belép a nappaliba, rögtön észreveszi, hogy valami nem stimmel, de kell pár pillanat, hogy rájöjjön, a csend az, ami zavarja. Megtorpan, tekintete gyanakvóan végigfut a szobán. A lányok a kanapén, illetve a földön ülnek, ami még nem lenne meglepő, hiszen tegnap (valamilyen rejtélyes oknál fogva) mindannyian itt, az apjánál és Fanninál aludtak, de az, hogy nem csacsognak teljességgel követhetetlenül, mint általában, ha így együtt vannak, kétségbeejtő. Valami történt.

– Sziasztok, kislányok! – mosolyodik el Krisz, mikor Lili és Réka felé fordul, Anna azonban meg se rezzen, csak picit jobban lehajtja a fejét. Kriszben a gyanakvás egyre erősödik – sose fordul elő, hogy a lánya ne kitörő lelkesedéssel üdvözölje. Most miért tesz úgy mégis, mintha nem hallaná?

– Szia, Krisz! – köszön vissza egyszerre Lili és Réka, majd a többiek is üdvözlik. Lilinek és Rékának sikerül egészen semleges arcot magukra erőltetni, de Gina, Emma és Noémi kifejezetten megszeppentnek tűnnek.

A kanapé háttámlája mögül előbukkan Éda is.

– Szia, apa!

Krisz elvigyorodik. A kisebbik lánya haja épp olyan szertelenül és zabolázatlanul meredezik mindenfelé, mint ahogyan általában az övé is, kétségtelen, hogy Éda ezt tőle örökölte, ahogyan az ajkára kunkorodó hamiskás mosolyt is. A hamiskás mosolyt, ami most mintha bátortalan lenne.

– Minden rendben? – kérdi Krisz.

– Persze – vágják rá túl gyorsan és túl harsányan a lányok majdhogynem egyszerre.

– Anna? – firtatja tovább Krisz, és nagyon zavarja, hogy Anna még mindig nem fordul felé.

– Öhm... minden oké.

Krisz mellkasa összeszorul. Bármikor megérzi a lánya hangján, hogy sírt, és a hangja most bizony könnyektől maszatos. Anna azonban még mindig nem fordul felé.

– Krisztián, mi lenne, ha nem állnád el az utat? – dörmög a férfi mögött Iván, mire Krisz beljebb lép. A lányok Ivánt is üdvözlik, aki pont ugyanolyan zavartan torpan meg, mint az imént Krisz, és pont ugyanolyan gyanakvóan fürkészi a lányok túlságosan is ártatlannak szánt arcát.

– Lányos kupaktanács? – veti fel Krisz, és magában Annát szuggerálja, hogy végre forduljon már meg, de nem jár sikerrel.

– Igen, szóval semmi keresnivalótok itt – vágja rá Lili határozottan, de kedves, csipkelődő éllel a hangjában. Bámulatos, hogy Ricsi szarkasztikus, száraz megjegyzéseit és Adrián gúnyba mártott kis szónyilait Lili milyen mesterien ötvözi mindig Zoé ártatlan kedvességével. Krisz úgy gondolja, hogy Lili nem kevés fejfájást fog okozni a fiúknak – bár, ha jobban belegondol, talán már okoz is, végül is húszéves, nem kislány már. De ez elég ijesztő gondolat, mert ha Lili nem kislány, akkor már Anna sem igazán kislány, vagy legalábbis hamarosan nem tekinthet rá így, szóval Krisz ebbe jobb szeret nem belegondolni.

Iván finoman oldalba böki Kriszt, aki kelletlenül a konyha felé veszi az irányt. Ahogy leteszi a pultra a kezében szorongatott táskákat, visszaólálkodik a boltívig, majd kiles mögüle. Nem lát rá jól a kanapéra, de azért az így is egyértelmű, hogy Anna van a középpontban. Valószínűleg minden lány őt vigasztalja. De mégis miért?

– Krisztián, mit csinálsz? – Krisz kicsit megugrik, mikor közvetlenül maga mögött hallja Iván suttogását.

– Menj, és pakolj, csapj zajt, sőt, beszélj is – veti hátra a válla fölött, miközben tovább kémleli a lányokat.