I Need You //~BTS Kim Taehyung~//

Prológus

Minden úgy indult, mint minden reggel. Fel öltöztem olyan gyorsan, ahogy csak tudtam, ki iszkoltam a házból, amilyen csöndben csak lehetett. Anyukám dolgozott, a mostoha apám pedig aludt, nem akartam össze futni vele. A tegnap este után.
Lassan indultam a legjobb barátom háza felé, ami két utcára volt.

-Szia Yoona!-üdvözölt mosolyogva Yoongi.

-Szia!-öleltem meg. Megfogta a vállamat, de ekkor fel szisszentem. Sajnálkozó tekintettel nézett rám.

-Mi történt?-suttogta. Barna szemeiben fájdalmat láttam, ugyan azt, amit a tükörben szoktam látni a saját szememben.

-Csak a szokásos- legyintettem. Megrázta a fejét, ezzel jelezve, hogy neki ennyi nem elég.
-Csak... anya estére ment. És a mostoha apám meg ki használta a helyzetet. Nem akartam engedelmeskedni ezért neki lökött a falnak és erősen szorított, aztán pedig be küldött a szobámba, reggelig ki sem jöttem - sóhajtottam.

-Aish! Yoona csinálni kell valamit!-mondta dühösen.

-Mit tehetnék?-indultam el szomorúan.

-Szólhatnál anyukádnak. Amit már mondtam!-jött mellettem.

-Yoongi tudod, hogy nem tehetem. Anyukám szereti. Nem akarom, hogy miattam szomorú legyen- hajtottam le a fejem.

-Már, hogy lenne?! Szeret téged! Éppen ezért inkább dühös lenne, de nem rád! -mondta.

-Lehet. De mindegy is - legyintettem újra. Suga csak megrázta a fejét, majd szorosan át ölelt.

-Nem akarom, hogy bántson!-suttogta.

-Tudom - néztem a szemébe. Yoongi olyan volt nekem, mint egy testvér, sose gondoltunk arra, hogy össze jöjjünk, nem táplálunk olyan érzéseket egymás iránt.

Lassan meg érkeztünk a sulihoz, ahol rengeteg diák volt. Mi be mentünk és a termünk felé vettük az irányt. Le ültünk, de mivel egyes padok voltak, ezért barátomnak mögém kellett ülnie. Nem sokára megérkezett az osztályfőnök és el kezdődött a tanítás.

-Gyerekek, be kell jelentenem, hogy egy új tanárt kaptunk. Tesi tanár. Kérlek ne készítsétek ki!- sóhajtott. A fiúk persze nevettek, kimutatva, hogy őket ez nem érdekli. Én némán ültem a helyemen és a füzetembe írkáltam- firkáltam. Egy toll nyomódott a hátamnak, meg fordultam és Yoongi vigyorgó fejével találtam szembe magam.

-Mi az?-kérdeztem.

-Fordulj meg!-suttogta.

Bambán rá néztem és lassan meg fordultam. Teljesen le fagytam, a tanárunk mellett egy nagyon helyes srác állt. Fekete haja volt és barna szeme. Nálam biztosan magasabb volt egy tíz centivel. Vékony volt, de izmos is, szinte tökéletes. Szemeivel végig nézett az osztályon, majd tekintete rajtam állapodott meg. Le sütöttem a szemem és imádkoztam, hogy ne legyen vörös az arcom. Meg hallottam barátom halk kuncogását a hátam mögül. Oh, Suga ezért még kinyirlak!

-Gyerekek! Be mutatom az új tanárt, Kim Tae-Hyung!-mondta az ofő.

Hirtelen kaptam fel a fejem és a fiúra néztem. Va...vagyis a tanáromra. Hogy lehetséges ez? Mennyi idős? Lehet csak jól tartja magát? És én miért gondolkozom ezeken? Miért bámulom egyáltalán? Úristen most rám mosolygott? Jaj, tényleg mosolyog. De jól áll neki. Jesszus Yoona fejezd be! Újra a füzetemet kezdtem tanulmányozni.

-Üdvözlök mindenkit! Szóval én lennék az új tanár! Szólítsatok nyugodtan Taehyung-nak- szólalt meg kissé mély hangján.
-Nem kell félnetek tőlem, nem vagyok szigorú. Sőt szerintem elég vicces és laza vagyok. Nincsenek nagy elvárásaim, csak annyi, hogy tegyetek meg minden tőletek telhetőt, akkor biztosan jól ki fogunk jönni -folytatta.