I Need You //~BTS Kim Taehyung~//

11. rész

2 nap múlva :

- Hogy lehetsz ekkora szemét? Itt hagysz ezekkel a fogyatékosokkal? Komolyan úgy néznek mintha éppen egy szelet húst látnának! Gáz, ha még fel is áll miatta? - fakadt ki Yoongi a telefonba.

Na igen sajnos megfáztam, ezért anya nem engedte, hogy be menjek a suliba. Yoongi pedig, amint meg írtam neki ezt, fel hívott és el küldött a francba amiért egyedül hagytam.

- Ne ordíts! Szét megy a fejem! - mondtam szipogva.

- Jól van! Bocs, de.. arghh!! - morgott.

- Ki fogod bírni! - feküdtem a kanapéra.

- Pff... Egyébként már a szerelmed is kérdezte hol vagy - mondta unottan.

- Tényleg? - pirultam fülig és éreztem, ahogy a pillangók meg mozdulnak a hasamban.

- Igen - sóhajtott.
- Na mennem kell, mert be csöngettek!- nyögte.

- Szia - bontottam a hívást majd a dohányzó asztalra tettem.

Fel keltem és csináltam magamnak egy forró teát és vissza kuporodtam a kanapéra. Be kapcsoltam az egyik kedvenc dorámám és kényelmesen el helyezkedtem. Már éppen bele kezdtem a sorozatba, mikor meg csörrent a mobilom. Puffogva nyúltam érte és el terveztem, hogy el küldöm meleg éghajlatra bárki az. De mikor meg láttam a nevet össze ugrott a gyomrom.

- Szia - motyogtam rekedten.

- Szia! Hú szörnyű a hangod. Tényleg beteg vagy - mondta.

- Köszi - nevettem erőtlenűl.

- Nem úgy értem! Neked még így is gyönyörű a hangod, de érted!- nevetett.

- Köszönöm! - vörösödtem el.

- De jobban vagy? Vagy mi a bajod? - kérdezte.

- Hát megfáztam. Úszom a zsepi tengerben. Fáj a torkom meg a fejem, de ezen kívül jól vagyok! - szipogtam.

- Értem! Akkor szerdán már jössz?- valami fura hangot hallottam ezután.

- Mit csinálsz? - nevettem miután el káromkodta magát.

- A szertárban vagyok, próbálom le szedni a kosár labdákat, de kicsit nehézkes egy kézzel - nevetett kissé idegesen.

- Akkor le teszem és tudsz koncentrálni - ajánlottam fel, pedig nagyon nem akartam kinyomni a telefont.

- Dehogy! Meg ne próbáld! Ki kapsz, ha megteszed!- nevetett.

- Hm... Komolyan? - kérdeztem incselkedve.

- Igen! Keményen... - mély hangja duruzsolt a fülembe, amitől kicsit kirázott a hideg; a gondolat, hogy Tae "megbüntet" furán hatott rám, azt akartam, hogy meg tegye.

- Nem vagy te olyan - kuncogtam.

- Sose tudhatod Tündérke - mondta én pedig tudtam, hogy arcán ott van az az imádni való ravasz mosoly.