26. rész

2.4K 221 34
                                    

- Anya! Hol van a fekete csipkés ruhám?! - kiáltottam le neki.

- Oda tettem a szekrényedbe!-hallatszott a válasz.

- Hova?! Itt nincs!!- mondtam frusztráltan.

- Jhaj te lány...- sóhajtott és a hangokból ítélve elindult fel a szobámba- Nem hiszem el, hogy..-kezdte, de amint meglátta a hatalmas kuplerájt, a szó a torkán akadt - Mi a fene történt itt?!

- A te hibád! Elpakoltad a ruhámat! - vontam meg a vállaim.

- A jó isten....- morgott, majd a szekrényem elé lépett és a hatalmas kupiból előhúzta a csipkés ruhámat.

- Az előbb még nem volt itt!- magyaráztam anyunak.

- Hát persze! - sóhajtott, majd az ajtó felé indult.
- Egyébként miért ezt veszed fel? Nem túl elegáns ez egy vacsorához? Csak nem tetszeni akarsz "VALAKINEK"? - kuncogott.

-Anya!! - vágtam hozzá az egyik kezemben lévő felsőmet.

Csak nevetve kivonult a szobából, egyedül hagyva a hatalmas káoszban. Talán már az elején hozzá kellett volna fordulnom.
Sóhajtva kezdtem vissza hajtogatni a ruháimat.

Mire végeztem már dél is elmúlt. Fáradtan dőltem le az ágyamba.
Elhatároztam, hogy most egy órát biztos alszom.

●●●

Sajnos kicsit elnéztem az időt, mivel négykor keltem fel.
Így már csak alig három órám maradt a készülődésre és arra, hogy segítsek anyának. Roham tempóban kezdtem készülődni. Rohantam a fürdőbe, hogy hajat mossak és lezuhanyozzak. Gyorsan megszárítottam a loboncomat, majd vissza szaladtam a szobámba, hogy felvegyem a ruhám. Ezt még anyuval vettük az egyik shoppingolásunk alkalmával, amire minden második hónapban elrángat. Akkor még túl merésznek és elegánsnak találtam ezt a ruhát, most viszont hálát adok anyának, hogy rám erőszakolta. Tökéletesen illet rám. Pántos volt, a melleimet szépen kiemelte, de nem túl kihívóan. A combom közepéig ért, így rálátást adva lábaimra. Hajamat kiengedve hagytam, hogy vállaimra omoljon.

Leszaladtam a konyhába, hogy segítsek anyának.
Ő csak egy sima virágos felsőben és fehér nadrágban szaladt egyik helyről a másikra.

- Tudok valamit segíteni? - sétáltam be a konyhába.

- Kérlek! Teríts meg, amíg felveszek valami kevésbé lisztes meg koszos ruhát- nézett végig magán.

- Rendben! - kezdtem neki a feladatomnak.

Végig Taen gondolkoztam, hogy hogy fogja viselni ezt a vacsorát? Joe hogy fog reagálni rá? Remélem anya nem fog semmi kínos dolgot csinálni vagy mesélni neki. Jó lenne, ha jól menne ez az egész.

Mire végeztem a megterítéssel, anya is kész lett. Joe időközben haza ért, így ő váltotta anyut a fürdőben. Nem vágott túl jó képet hozzá, hogy meglett hívva ide az egyik FÉRFI tanárom. Mennyivel jobb lenne, ha apa lenne itt.

- Min gondolkozol drágám? - lépett mellém anya.

- Hogy Mexikóban mennyi lehet egy lakás! - sóhajtottam.

- Jaj, édesem! - nevetett.

Ekkor csengettek. Tudtam jól, hogy kijött. Lassan az ajtóhoz sétáltam, majd sóhajtva anya felé fordultam.

- Kérlek... Ne csinálj semmi cikit!

Mosolyogva bólintott, ami engem nem győzött meg, majd vissza sétált a konyhába. Lassan lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót. Nagyon nagy kontroll kellett ahoz, hogy ne ájuljak el. Taehyung kitett magáért rendesen. Haja tökéletesen állt mint mindig, fekete vászon kabát volt rajta, sötét farmerrel és bakanccsal. Egyik kezében egy csokor virág volt, a másikban pedig egy hatalmas csoki.

- Jó estét Miss Park!- mosolygott.

Megráztam a fejem és a sokkból visszatérve arrébb álltam, hogy végre bejöhessen.

- Jó estét Kim tanárúr!- hajoltam meg.

- Ezt nektek hoztam! Mellesleg gyönyörűen nézel ki ma este! Nem mintha máskor nem, csak... Vagyis azt akartam mondani, hogy..- jött zavarba, amitől muszáj volt mosolyognom, hisz végre nekem sikerült őt összezavarnom.

- Köszönöm! A kabátodat oda tudod rakni, a cipődet meg csak hagyd ott!- vettem el tőle az ajándékokat.

- Rendben!

Megvártam, amíg levetkőzik majd együtt bementünk a nappaliba. Anya, ahogy meglátta a tanáromat már jött is oda, hogy üdvözölhesse.

- Jó estét Mr. Kim! Nagyon jól néz ki ma este - hajolt meg mosolyogva.

- Köszönöm, Ön is! Kérem szólítson Taehyungnak!-hajolt meg ő is.

- Oh köszönöm! De akkor tegeződjünk!

- Rendben! -mosolygott.

- Jó estét! Joe Taylor vagyok! Yona mostoha apja - hajolt meg, majd kezet is fogtak Taeval.

- Örvendek! Kim Tae Hyung vagyok, Yona testnevelés tanára!

Joe nem feltűnően méregetni kezdte a barátomat, amit rajtam kívül szerintem senki nem vett észre. Anya el volt foglalva azzal, hogy a lehető legkedvesebb lehessen a tanárommal, ezzel totál kínos helyzetbe hozva engem, Tae pedig próbált a legtermészetesebb maradni.
Remek már jól kezdődik az este.

Sajnálom!! Nagyon rég voltam és ez nagyon csonka rész, de próbálok következőleg hosszabb és szaftosabb részt hozni! Addig is szép szünetet!!

I Need You //~BTS Kim Taehyung~//Where stories live. Discover now