I Need You //~BTS Kim Taehyung~//

30. rész

Mivel anya és Joe elutazott, úgy gondoltam ideje, hogy Tae átjöjjön  hozzánk úgyis, hogy a szüleim nincsenek itt. Az elején kicsit kínos volt a helyzet, de szerencsére elég hamar feloldódtunk. Beszélgetni kezdtünk a semmiségekről, aztán inkább úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet. Egy Marvel filmre esett a választásunk. Amerika Kapitány: Az első bosszúálló. Engem igazából nem kötött le a film, ugyanis Tae a karomat kezdte simogatni, én pedig tiszta libabőr lettem. A felénél kezdtem úgy érezni, hogy Taehyungot sem nagyon érdekli a film, mert a szemem sarkából láttam, ahogy engem figyel.

- Mi az? - mosolyogtam, de szándékosan nem néztem rá.

- Gyönyörű vagy! - mondta ki egyszerűen.

Teljesen elpirultam, az ajkamba haraptam és lassan ránéztem. Csak bámult és lassan az arcomra helyezte a kezét, ettől a mozdulatától mégjobban kirázott a hideg, a szívem ezerrel kezdett verni a mellkasomban. A homlokunkat egymásnak támasztottuk és csukott szemmel hallgattuk egymás légzését.

- El sem tudom mondani, hogy mennyire sokat jelentesz nekem - suttogta és az orra már az arcomhoz ért.

- Tudod, néha a tettek többet mondanak a szavaknál - suttogtam én is és kezemet a combjára helyeztem.

Nem mondott semmit, de teljes testével felém fordult, én is így tettem. Az ajkaink már egymást súrolták, de még mindig nem csókolt meg. A TV halkan szólt mellettünk, de semmit nem hallottam belőle. Csak a TV-ből jövő villogó fény világította meg a szobát, de sötét volt. Tae az arcomat simogatta a hüvelykujjával. Az szája már hozzáért az enyémhez, aztán óvatosan két ajka közé fogta az én alsó ajkamat és megcsókolt. Lassan és gyengéden csókolóztunk. Aztán Tae másik keze először a derekamra csúszott, majd a fenekemre és óvatosan az ölébe húzott. Én a nyaka köre fontam a kezeimet, majd a jobbal a hajába túrtam. Elkezdte az oldalamat és a lábamat simogatni. Én a tarkóját és a haját.
Az egész pillanat tökéletes volt, de tudtam, hogy ennél messzebbre nem mehetünk.
Tae mintha kitalálta volna mire gondolok, lassan elhúzódott tőlem és a homlokát az enyémnek döntötte. Csak ültünk és figyeltük egymást. Taehyung összes vonását elraktároztam a fejemben. Ahogy a szemei engem néztek, ahogy a karjai öleltek. Tudtam, hogy a legjobb helyen vagyok. Nem számított semmi és senki a világon. Csak Ő volt és Én.

- Tudod - szólalt meg pár pillanat múlva, ahogyan kisöpört egy haj tincset a szememből - nagyon különös hatással vagy rám.

- Hogy érted ezt? - simítottam végig a nyakán.

- Egyszerre nyugtatsz és őrjítesz meg. Sosem tudom, hogy mégis ezt hogyan kezeljem. Az iskolában. Mikor meglátlak, legszívesebben oda mennék, felkapnálak és megcsókolnálak - nézett mélyen a szemembe miközben arcomat simogatta.

- De nem teheted... - suttogtam és lehajtottam a fejem.

- Hé, - emelte meg az államat - semmi baj. Minden kapcsolat más és más, de inkább vagyok ilyen kapcsolatban veled, minthogy egy egyszerűbben mással. Senkit nem tudnék úgy szeretni, mint téged - húzott közel magához és egy apró csókot nyomott a számra.

- Pedig néha úgy érzem, hogy nem érdemellek meg. Annyi baj van velem. Annyi rossz dolog, hogy egyszerűen... nem tudom mit tegyek, és nem akarom tönkre tenni az életed. Mert én mindent tönkre teszek - pillantottam oldalra, ahogy felidéztem, amit Joe mondott nekem egy őrjöngésekor.

- Ez nem igaz! Nem hagyom, hogy ezt gondold magadról. Nálad erősebb embert nem ismerek. Látom, ahogy mindennap küzdesz. Hol az iskolával, hol Yoongival, hol a társaiddal, hol velem, hol saját magaddal és hol azzal, ami itthon történik. Megfoglak védeni kerüljön bármibe! - lágyult meg a tekintete és szorosan megölelt.