I Need You //~BTS Kim Taehyung~//

4. rész

Az első pofon, amit az autóban kaptam semmi nem volt ahoz képest, ami otthon várt rám. Mivel anyu nem volt otthon és elvileg három napig nem is lesz itthon, ezért senki nem tudta meg akadályozni, hogy megbüntetessen.

- Észnél vagy?! - nyomott a falnak.

- Én ne-nem csináltam se-semmit!- dadogtam.

- Hogy nem?! Akkor azért hívott fel az igazgató, mert te nem csináltál semmit! - őrjöngött.
-Meg rongáltál egy tanszert. Mi a szar ütött beléd? Úgy látom meg kell tanítsalak viselkedni. A szép szóból nem értesz, majd a csúnyából fogsz - ütött meg.

Egymás után csattant a keze az arcomon. Eszméletlenül fájt. Nem bírtam tovább, hátra löktem, ő pedig el esett. Dühösen nézett rám, fel pattant és felém indult. El rohantam előle, de esélyem sem volt meg szökni. A nappaliban ért utól. El kapta a csuklómat, aztán a földre lökött, majd rá ült a derekamra. Kapálózni kezdtem, de le fogta a kezeimet.

- Mit képzelsz magadról? - üvöltötte a képembe.

- Bo-bocsánat! - gyűltek a könnyek a szemembe. Röhejes, hogy még én kérek bocsánatot.

- Nem érdekel a bocsánat kérésed! Majd most megtanulod! - pofozott meg.

Majd még egyszer és még egyszer. Egymás után kaptam a pofonokat, majd ököllel kezdett ütni. Párszor a bordáimra is rá vágott, de leginkább az arcomat ütötte.

- Remélem ebből tanulsz! - lihegett és le szállt rólam.

Össze görnyedve feküdtem a földön és sírva néztem, ahogy a földre folyik a vérem. Miután hallottam, hogy be csapodik az ajtó, lassan fel álltam és bicegve el indultam a fürdő felé. Elő vettem az első segély dobozt. Meg szédültem és a földre rogytam. Bőgve láttam el a sebeimet, majd össze takarítottam.

●●●

- Miért van rajtad baseball sapka? - sétált mellettem Yoongi.

- Nem hiszem, hogy látni akarod - motyogtam.

Elém állt és le vette a fejemről, a szemében megláttam azt a dühöt, mint Joe-ban volt, csak ez most nem ellenem irányult. Vissza vettem a sapkát, majd megráztam a fejem, hogy ne is mondjon semmit.

Az iskola aulájába érve kezdett rajtam úrrá lenni a pánik. Vagy 100 diák tartozkodott ott. Rossz mozdulat és mindenki észre veszi a friss sebeket. A lehető leg óvatosabban próbáltam el jutni az osztályteremig. Nem is ment rosszul addig, amíg...

- Sziasztok! - állt elém Taehyung.

- Oh jó reggelt tanár úr! - intett Yoongi.

- Jó reggelt!- köszöntem én is.

- Beszélhetnék Yoona-val Yoongi? - fordult a fiú felé.

- Persze! - hagyott cserben.

Mikor Yoongi el tűnt a láto térből, Tae nekem szentelte figyelmét.
Én pedig próbáltam minél jobban a sapka takarásában maradni.

- Aki tegnap veled volt az az apukád?- próbált szemembe nézni.

- A mostoha apám - motyogtam.

- Értem. Mi... mivan veled? - kérdezte.

- Mi lenne? Nem értem.