Miután Tae-val kicsit beszélgettünk meg is érkezett a pizza. Meglepett, hogy Taehyung-el nagyon komoly témáról is tudunk beszélni. Elmesélte mi történt az apukájával, hogy van két kisöccse és, hogy az anyukájának minden hónapban küld sok pénzt, hogy segítse őt. Szóval múltkor az anyukájára voltam féltékeny, hupsz. Tan végig körülöttünk futkosott, nagyon édes volt. Az este közeledtével Tae és én egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Éppen a kanapén ültünk, amikor megcsókolt, lassú volt és édes.
Kezeimmel automatikusan a hajába túrtam és úgy húztam közelebb magamhoz. Ő egyik kezével a hátamra, másikkal a combomra simított. Elfektetett a kanapén és felém magasodott, a számról áttért a nyakamra, ahol még halványan látszódtak Joe nyomai. Tae rám nézett, de nem kérdezett semmit, csak sóhajtott és leszállt rólam. Vettem egy nagy levegőt és én is felültem.
- Nem tudom miért nem mondod el, hogy mégis mik ezek a sérülések - nézett rám frusztráltan.
- Azért mert... mert... Tae ez nehéz - hajtottam le a fejemet és a tenyerembe temettem az arcomat.
- Csak mond el! Hátha tudok segíteni!
- Nem tudsz! Ezen senki nem tud - szipogtam.
- Yoona! - guggolt le elém és elvette a kezemet az arcom elől.
Ahogy meglátta könny áztatta arcomat, szomorú lett. De tudtam, hogy magyarázatot vár, de nem tudtam kimondani.
- Kérlek! Mond el, hogy segíthessek! - simította meg az arcomat.
Ettől az apró gesztustól zokogni kezdtem és Tae a karjaiba vett, úgy próbált nyugtatni, hogy simogatta a hátamat.
- Annyira nehéz... fogalmam sincs, hogyan mondhatnám el.
- Nyugodj meg, bánt valaki? - bólintottam - Valaki, aki közel áll hozzád? - újra bólintottam - Otthon? - nem mertem semmit tenni, a sóhajból, ami kiszökött a száján és abból, ahogy erősebben ölelt magához már tudtam, hogy tudja a választ.
- Yoona, annyira sajnálom, sajnálom, sajnálom... - mondogatta, én pedig csak sírtam a karjába kapaszkodva.
- Miért nem szóltál hamarabb?
- Nem tehettem, semmin sem változtat - húzódtam el tőle és az arcomat kezdtem törölgetni, a hajam is ráragadt a nedves arcomra, ahogy néztem Tae felsője is csupa könny volt. Lebiggyesztett szájjal néztem rá és úgy néztem a szemébe.
- Sajnálom, nem akartam összekönnyezni a pólódat - szipogtam.
- Ne is törődj vele! - legyintett - Tudja még valaki?
- Csak Yoongi... De kérlek senkinek se mond el! - néztem rá nagy szemekkel.
-De Yoona... - sóhajtott- Ezt nem gondolhatod komolyan?! El kell menned a rendőrségre! Amit tesz veled az büntetendő! - nem akartam megemlíteni, hogy amit mi teszünk az is az.
- Nem tehetem! Anyukám összetörne... - hajtottam le a fejemet.
- Az anyukádnak te számítasz! Ha tudná mit tesz veled ez a seggfej, abban a pillanatban kivágná a lakásból!
- Úgy beszélsz, mint Yoongi. De egyikőtök sem érti meg, hogy ez nem ilyen egyszerű? Az anyám boldog vele, Joe... Joe jól bánik vele! - néztem rá és próbáltam megnyugodni.
- De veled nem! Anyukád simán talál valaki mást, de helyetted senkit nem fog tudni tálalni, ha ez az ember megöl! - tette kezét a combomra.
Tudtam, hogy igaza van, de akkor sem bírtam megtenni. Ha el is mennék a rendőrségre, Joe nagyon jól tud színészkedni, volt már rá példa. Ha ez lenne, hogy senki nem hisz nekem vele szemben, elveszíteném az anyámat.
- Csak, ne mond el senkinek. Kérlek... - suttogtam.
Egy ideig hallgatott, gondolom azon agyalt, hogy hogy lehetek ilyen hülye, de őszintén én is ezen gondolkoztam.
- Rendben! De, ha ez bármikor megismétlődne, AZONNAL - emelte ki a szót -, érted? Azonnal hívsz engem, megkeresel, idejössz vagy bármi, de keress meg! Megértetted? Nem hagyom, hogy az a mocsok mégegyszer hozzád érjen!
- Rendben! Köszönöm - öleltem meg szorosan.
- Csak ígérd meg, hogy bármi legyen, szólsz - döntötte a homlokát az enyémnek.
- Ígérem! - suttogtam.
Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt, óvatos volt, azt sugallta, hogy bízhatok benne és ő nem fog bántani, de ezt én nagyon jól tudtam.
Nem sokkal később Tae haza vitt és nem messze a háztól állt meg, hogy senki ne láthasson. Boldogan mentem haza, tudtam, hogy Taeval a szerelmünk igazi. Mosolyogva léptembe a házba, de, amint megfordultam hamar lehervadt a mosoly az arcomról.
- Elmész? - néztem anyára, aki a csomagjai között állt és éppen a kabátját vette fel, mellette Joe is öltözködött.
- Igen, sajnálom elfelejtettem szólni. Joeval elmegyünk wellnessesni. Szóval hétfőig egyedül leszel, remélem nem baj - jött oda hozzám anya.
- Nem, dehogyis, kijár neked a pihenés - mosolyogtam és megöleltem.
Miután egy kis huzavona árán, de végre elmentek kihasználtam az édes magányt és bekapcsoltam az egyik kedvenc számomat Rita Ora - Ritual. Imádom ezt a collabot. Tiësto és Jonas Blue az egyik kedvenceim. Bömböltettem a zenét és összevissza ugráltam, énekeltem a házban. Észre sem vettem, hogy valaki áll mögöttem, amíg meg nem fordultam, akkor viszont ráestem erre a valakire. Csak, hogy tisztázzuk ez a valaki Yoongi volt.
- Jézusom, Yoona mi a... ? - mondta, de egy kukkot sem hallottam belőle.
- Mi?? - kiáltottam.
- Ne sikíts a fülembe! - mondta, de ezt sem értettem.
A távirányítóért nyúltam és lehalkítottam a zenét. Yoongi alattam nyöszörgött.
- Neked meg mi bajod van? - támaszkodtam a mellkasára.
- Az, hogy a kis Yoongikon térdelsz - nyüszített.
- Oh, ne haragudj! - szálltam le róla.
- Semmi gáz, auch! - fogta meg ott és fájdalmasan oldalra fordult.
- Bocsi, tényleg nem akartam!
- Nem gáz, engesztelés képpen megmaszirozhatnád - fordult felém mosolyogva.
- Azért ennyire nem sajnálom - álltam fel és a kanapéra ültem.
- Pff, na mindegy! Egyébként - tápászkodott fel nagy nehezen és mellém ült - mi ez a nagy bulizás? Hívtalak, írtam, kopogtam, de nem reagáltál, így gondoltam bejövök. Erre te itt ugrálsz mintha valaki seggbe lőtt volna - nyöszörgött, talán tényleg megérdemelte ezt a tökön térdelést.
- Anyu és a pasija elmentek wellnessesni, így hétfőig enyém a lakás - bólintottam boldogan.
- A-a-aa! - mutatta fel a mutatóujjat - A miénk!
- Miért is? Nem vagyunk házasok - hunyorítottam.
- Csitu asszony! - csapott a combomra.
Nos drágáim! Itt lenne a következő KIS rész, sajnálom, hogy rövid lett, de jobb mint a semmi! Hamarosan jelentkezem🥰💕
ESTÁS LEYENDO
I Need You //~BTS Kim Taehyung~//
Fanfic-Erre gyere!-nevettek gonoszul. Ki szaladtam a zuhanyozóból, de menten le fékeztem, amint meg láttam, hogy nem egyedül vagyunk. A lányok ott tartották a kezükben a ruháimat, a többi diák pedig nevetett és fotózgatott. Szorosabbra fogtam a törülköző...
