I Need You //~BTS Kim Taehyung~//

10. rész

- N-nekem ez nem megy! - súgtam oda Yoonginak, mikor Mark át ugrotta a szekrényt.

- Jhaj! Menni fog! Ez nem olyan magas! - pillantott rám.

- De mivan, ha be akad a lábam és pofára esek? - rágcsáltam a szám szélét.

- Akkor ki röhögnek - vonta meg a vállát.
- Vicceltem! Taehyung ott van, segít. Főleg neked! - kacsintott.

- Yoongi te jössz! - kiáltott Tae.

Barátom futni kezdett majd gond nélkül át ugrotta a szekrényt. Hiába az én barátom olyan, mint egy migráns. Nem ismeri a határokat és könnyedén át ugorja a kerítéseket, ez esetben egy szekrényt vagy mit.

- Ügyes! - dicsérte meg tanárunk.
- Yoona most te következel! - mosolygott rám.

Meg ráztam a fejemet és hátrébb léptem.

- Ne aggódj! Sikerülni fog! Amúgy meg itt vagyok! - biztatott.

Össze szorítottam az állkapcsom és neki iramodtam. Dobbantottam és át ugortam, mikor a földre érkeztem, meg éreztem Taehyung kezét a derekamon; meg tartott, hogy előre ne bukjak.

- Látod? - mosolygott.

- Köszönöm! - vörösödtem el.

●●●

Az óra végeztével vissza mentünk az öltözőbe.
A lányok hamar kész lettek, amit furcsáltam, de aztán nem foglalkoztam vele. Mivel eléggé meg izzasztott a tesi óra ezért úgy döntöttem le tusolok. Sokszor tusoltam már itt a suliban, elég jó a zuhanyzó ahoz, hogy ne lássanak meg ilyesmi. A ruháimmal el indultam, majd a forró vízzel le mostam az összes koszt és izzadságot a testemről. Magam köré csavartam a törölközőt és ki léptem a zuhanyzóból; szembe találtam magam Lisa-ékkal. A ruháimat fogták a kezükben.

- Azt hiszem szóltam neked, hogy ne közeledj Taehyung felé, de ha nem az sem érdekel- mondta.

- Nem közeledtem felé! De a tanárom, segítenie kell nekem órán - sóhajtottam.

- Persze! Látom! De akkor nem bánod, ha ezeket most el visszük? - lépett ki az ajtón.

- Lisa! - kiáltottam és utánuk mentem.

-Erre gyere!-nevettek gonoszul.

Ki szaladtam a zuhanyozóból, de menten le fékeztem, amint meg láttam, hogy nem egyedül vagyunk. A lányok ott tartották a kezükben a ruháimat, a többi diák pedig nevetett és fotózgatott. Szorosabbra fogtam a törülközőt magam körül. Ekkor a tömegből kilépett Ő. El tudtam volna süllyedni szégyenemben. Könnyes szemmel futottam vissza a zuhanyozóba és a falnak dőlve csúsztam a földre. A számat össze préselve zokogtam. Nem elég, hogy mindenki le fotózott -amiken még a lila foltok is látszódnak-, de még Ő is látta az egész jelenetet. Nem mozdultam ki onnan, de hallottam, ahogy Tae kiabált. A tornaterembe parancsolt mindenkit. Nyílt az ajtó és be is lépett rajta, kezében a ruháimmal.

- Héj! - jött közelebb hozzám.

Újra sírni kezdtem és kétségbeesetten próbáltam le törölni a könnyeimet, de újak jöttek a helyükre. Le guggolt elém és le tette a ruháimat.
A kezembe temettem az arcomat és úgy bőgtem.

- Semmi baj! Sss!- ölelt át.

- Én annyira... - szipogtam.

- Nem! Fejezd be! Erről nem te tehetsz! - simított végig csupasz karomon.