I Need You //~BTS Kim Taehyung~//

5. rész

1 héttel később

Az elmúlt egy hétben semmi nem történt. Szó szerint semmi, ami jó is és rossz is. Jó, mivel anya többet volt itthon, így Joe nem tudott bántani, plusz a sebeim kellőképpen el múltak. Rossz, mivel Taeval semmi nem volt. A kis be szólása vagy megjegyzése óta nem történt semmi sem. Az órákon csak rám nézett vagy el mondta a feladatot, de ezenkívül semmi. Nagyon rosszul esett, de ilyenkor a kulcs tartót nézegettem. Olyankor mindig el mosolyodtam és arra gondoltam, hogy ezzel célzott-e valamire? Vagy csak kedves akart lenni?
Fogalmam sincs. Mikor Yoonginak el meséltem, hogy mi volt miután el ment, teljesen be pörgött. Sose láttam még ilyen izgatottnak. Általában lusta, fáradt, semmihez sincs kedve, kerüli az emebereket. Jó persze erre van logikus magyarázata, mert azt hiszem neki van valamilyen betegsége ezen a téren. Most viszont nagyon örült ennek az egésznek és már különböző terveket készített arra, hogy hogyan fog minket össze hozni.
Most az osztályteremben ültünk és vártuk, hogy kezdődjön az óra. Taehyung a tanári asztalnak dőlt és karbatett kézzel beszélgetett egy sráccal. Fekete haja ma is tökéletesen állt, viszont most egy szürke hosszú garbot és alatta egy fehér felsőt viselt, egy fekete nadrággal és bakanccsal. Tökéletes volt. A mosolya is annyira magával ragadó, a szemei csillognak és azok az ajkak.

- Figyelsz rám? - zökkentett ki bambulásomból Yoongi.

- Mi? - ráztam meg a fejem, hogy vissza zökkenjek a valóságba.

- Na mivan csak nem a tanár bácsit lested? - vigyorgott rám.

- Költői kérdés volt, szóval ne válaszolj! - tette hozzá.

- Bocs csak... - sóhajtottam.

- Tudom. Nehéz dolog ez. Na de, mivel nem figyeltél kénytelen vagyok meg ismételni, amit az előbb mondtam.
Nos, három nap múlva lesz a kosár meccs, remélem el tudsz jönni! - nézett rám hatalmas szemekkel.

Vagyis nem is volt hatalmas, hiszen nagyon pici szemei vannak, de ez nem lényeges, akkor is aranyos.

- Persze, hogy el megyek! Sose hagynálak cserben! Én leszek a leg hangosabb rajongód! - mosolyogtam.

- Örömmel hallom - kacsintott.

Ekkor meg csörrent Tae telefonja, ő pedig mosolyogva nézte a képernyőt és fel vette.
Hatalmasat sóhajtottam.

- Mivan?- nézett rám barátom.

- Semmi - hajtottam le a fejem.

- Na!- lökött meg gyengéden.

- Csak.. tuti a barátnője az - motyogtam.

- Honnan veszed, hogy van barátnője?

- Hát, gondolom - pillantottam Taehyung felé, aki fel szabadultan nevetett.

- Fogadjunk, hogy nincs! - nézett rám kihívóan Yoongi.

- Jó! Miben? - fordultam felé.

- Ha én nyerek és nincs barátnője, akkor hm... csinálnod kell vele egy szelfit - vonta meg a vállát.

- Mi? Miért?

- Mert ennél, ha durvábbat adnék, félő, hogy el eredne az orrod vére -suttogta.

- Ha én nyerek akkor Hawaii tánc ruhában kell egy napot lenned a suliban! - mosolyogtam gonoszul.

- Átkozott nőszemély! - puffogott.

- Áll az alku?- nyújtottam a kezem.

- Áll! - vigyorgott és meg szorította a kezem.

Mint egy vég szóra meg szólalt a csengő, ezzel jelezve, hogy kezdődik az osztályfőnöki óra. Amit új ofő helyettesünk tart meg.