I Need You //~BTS Kim Taehyung~//

31. rész

Eltelt egy hónap, mióta Tae nálunk járt, nagyon hiányzott, hogy kettesben legyünk, de sajnos nem volt rá alkamunk. Anya és Joe felváltva voltak itthon, sokszor együtt is. Joe alább hagyott a piszkálásommal, úgy látszik, hogy anyával most kiegyensúlyozott a kapcsolatuk, ezért nincs rám szüksége - hála istennek. Yoongival sokat lógunk együtt suli után. Nem rég megtudtam, hogy tetszik neki egy lány, bár azt nem tudom, hogy kicsoda, ugyanis ezt sem tőle tudtam meg. Amikor megkérdeztem, hogy nekem miért nem mondta el, akkor nagyon mérges lett és azt mondta, hogy erről többet nem akar beszélni. Ez elég meglepő volt, de nem firtattam. Ha akarja úgyis elmondja.

Szerda

Ez a nap nem is alakulhatott volna szarabbul. Összevesztem Yoongival, az anyám csalódott bennem, Tae és egy lány. Komolyan ma csak Joe volt aki nem bántott, eddig, de ami késik nem múlik. De kezdjük az elején. Minden tegnap kezdődött.
Yoongi reggel elém jött, hogy együtt menjünk a suliba. Elég nyűgös volt.
- Szia. Bal lábbal keltél? - kérdeztem mosolyogva.
- Ja, valami olyasmi. De nincs kedvem róla beszélni - mondta rám sem nézve.
- Okééé - mentem utána, mert hogy ő közben elindult.

Szótlanul telt az utunk, ami engem nagyon zavart. Sosem láttam még így őt. Idegesített, hogy nem tudok mit tenni, amíg el nem mondja, hogy mi a baja.
A

sulihoz érve megpillantottam, ahogy Lisa Taeval beszélget. A lány gyengéden megérintette a vállát, tanárunk pedig mosolyogva pillantott rá. Szemöldök ráncolva figyeltem őket, de aztán Yoongi után szaladtam, mert ő egyenesen bement. Próbáltam utolérni, de nagyon gyorsan haladt. Az utóbbi időben alig beszéltünk, ha mégis akkor eléggé szórakozott voltam, ő pedig ideges. Pár lánnyal is összeszűrte a levelet, néhány éjszaka erejéig. Meg furcsa volt.
Sajnos nem sikerült beszélnem vele az óra előtt és még át kéne öltöznöm a tesi órára. Rohantam az öltöző felé, annyira, hogy megbotlottam, de szerencsére valaki karjában landoltam.
- Hé, óvatosan! - mosolygott, ahogy talpra állított és lehajolt a cuccaimért.
- Köszi, Jeong Guk! Eléggé sietek, tesi órám lesz, de szokásomhoz hűen megint kések - sóhajtottam és én is lehajoltam, hogy a táskámba pakoljam a dolgaimat.
- Plusz szokásodhoz hűen megint majdnem összetörted magad - nevetett, majd oda adta az utolsó könyvet, ami a földön volt, majd fel álltunk.
- Kösz! Most mennem kell, de majd össze fu...- kezdtem, de a szavamba vágott.
- Elkísérlek. Kötelességemnek érzem, hogy épségben oda juss - hajolt meg előttem, én pedig mosolyogva megráztam a fejem.
- Nagyon kedves, köszönöm.
Így indultunk el ketten az öltözők felé, beszélgetve. Being Gukot úgy ismerik legtöbben, hogy Jungkook, Kook vagy JK. Fekete haja van, barna szemei, magas, izmos, tehetséges és elképesztően aranyos arca van, mint egy kis nyuszi. Viszont általában nagyon félénk a lányokkal szemben.
- Na és miújság veled? Hogy megy a zenélés? - tudtam, hogy ez a nagy álma, hogy énekes legyen.
- Jól. Bár még nem mentem el meghallgatásra. Kicsit félek - vakarta meg a tarkóját, miközben szégyenlősen elmosolyodott.
- Mitől félsz? - éppen ekkor érkeztünk meg az öltözőkhöz.
- Hát, hogy nem vagyok elég jó. Hogy nem vennének fel - nézze a cipője orrát.
- Hé, Kook - tettem a vállára a kezem, amitől rám pillantott, láttam rajta, hogy ez tényleg nagyon bántja, de szerettem volna, ha tudja, hogy semmi miatt nem kell izgulnia.
- Nem kell félned ettől. Tehetséges vagy. Bármi, amibe belefogsz abban remek vagy, akármiről is legyen szó. Hiba lenne, ha nem próbálnád meg. Én bízok benned és hiszek is benned. Tudom, hogy sikerülni fog, én leszek az első számú rajongód - mosolyogtam rá biztatóan.
- Köszönöm Yona, te mindig olyan kedves vagy velem - mosolygott végre.
- Számíthatsz rám bármiben, itt vagyok neked! - kacsintottam rá.
- Szavadon foglak - nevetett.
- Rendben! - nevettem én is.
- Yoona, Jungkook! Nem órán lenne már a helyetek? - állt meg Hirtelen mellettünk Tae.
- De igen, bocsánat! Szia Yoona, majd még beszélünk - futott órára.
- Szia! - intettem neki.
- Tudod, hogy nem kivételezhetek veled, szóval nyomás átöltözni - mosolygott.
- Tudom. Sietek. Hol leszünk? - álltam meg az ajtóban.
- Tornaterem. Talaj torna - indult a szertárba.
- Mi?! Viccelsz?! - elfehéredtem.
- Nem, nem viccelek - kacsintott mielőtt eltűnt volna a szertárban.
Puffogva mentem átöltözni.