I Need You //~BTS Kim Taehyung~//

24. rész

Totális fejfájással ébredtem a hotel szobánkban. A tegnap estéről csak halvány emlékeim vannak odáig, hogy Baekkel táncoltam.
Yoongi ébresztett mivel már indulóban voltunk haza. Összeszedtük a cuccainkat és be is pakoltunk. Fekete kantáros nadrágot vettem fel, egyszerű fehér felsővel. Felhúztam a lábamra a piros Conversemet, majd el is indultunk. A fejem szaggatott a fájdalmamtól. A folyosón összefutottunk Taeval, aki a többieket sürgette. Rám nézett, de egy számomra teljesen ismeretlen tekintettel. Egy szó nélkül viharzott el mellettünk, ami nagyon rosszul esett. Még ő van megsértődve? Amikor emlékeim szerint Ő enyelgett Lisa-val! Barátomra pillantottam, az ő arckifejezése is furcsa volt.

- Mi bajod van? - tettem fel a kérdést mikor beszálltunk a liftbe.

- Mi lenne? - nyögte oda nekem lezserül.

- Olyan fura vagy! Te is -motyogtam.

Ekkor a lift megállt és Baekhyun lépett be.
Rám kacsintott, de ahogy megpillantotta Yoongit összehúzta magát. Nem értettem miért tette ezt. Barátom gyilkos tekintettel nézte a fiút. Kezdtem kényelmetlenül érezni magamat, főleg mikor tanárunk is csatlakozott. Mintha bármelyik pillanatban robbanhatna a feszültség. Én pedig pont a középen voltam. A fejemben meg nem szűnő fájdalom sem segített. Kínos csend volt közöttünk. Tae rám sem pillantott, csak a mellettem álló barna hajú fiút vizslatta, ahogy Yoongi is. Ahogy össze találkozott a tekintetünk teljesen ledermedtem, a szemei sötétek voltak. Mintha valami fekete köd szállt volna rá. Annyira rá szerettem volna kérdezni, de tudtam, hogy ez nem a megfelelő alkalom. Szerencsére megállt a lift és kiszabadulhattam onnan.

-Segítsek? -kérdezte Baekhyun, ahogy a csomagomért nyúltam.

- Köszö...-kezdtem, de Yoongi félbe szakított.

- Nem kell! Vidd a tieidet! - mondta mérgesen.

- De... - kezdte, de ekkor a tanárunk csattant fel.

- Nem hallottad?! Nyomás! - mutatott maga elé.

A fiú behúzott nyakkal sietett a buszhoz. Felvontam a szemöldököm és úgy néztem egyikről a másikra.

- Nektek meg mi bajotok van?

Egyik sem mondott semmit. Tae fújtatott egyet majd elment, Yoongi a csomagomért nyúlt és az övével együtt egy szó nélkül ment a tanárunk után. Tátogva néztem utánuk, aztán sóhajtva siettem hozzájuk.

●●●

A repülő út sem volt felhőtlen. Ugyan az a kínos légkör uralkodott. Yoongi megengedte, hogy az ablak mellett üljek, de ez sem segített. A két fiú ekkor is frusztrált volt, ami nem hagyott nyugodni. Éreztem, hogy valamit csináltam vagy én vagyok ennek az oka, de nem tudtam, hogy mi. Mérgesen dugtam a füleimbe a fülhallgatót, hogy aztán az egész út alatt azon agyaljak mi a franc történik itt.
De aztán nem kellett sok, hogy bealudjak.

Viszont szörnyű rémálom volt. Futottam Tae felé, de mintha meg se mozdultam volna. Kiáltottam neki, de Ő csak egy valamit mondogatott. "Hogy tehetted?". Nem értettem, mit tettem? Biztos valami történt azért ilyen velem. De mi a fene történt? Nem emlékszem semmire. Yoongi is mérges rám, pedig ő sosem haragszik rám semmiért. A hajam az izzadt homlokomra tapadt és ziláltan pillantottam a mellettem ülő barátomra. Békésen szundikált. El pillantottam mellette, Tae engem nézett. A tekintete most valamivel lágyabb volt, de azért nem olyan mimt pár napja. Lassan felkeltem nehogy felkeltsem Yoongit, majd kimentem a mosdóba. Megmostam az arcom, de a szívem annyira összeszorult, amikor Taera gondoltam. Akaratlanul is legördült egy könnycsepp az arcomon. Letöröltem majd vissza indultam a helyemre, de arra nem számítottam, hogy tanárommal találom szembe magam. Ahogy szemeibe néztem megint összeszorult a szívem, lehajtottam a fejem és újabb könnycsepp tört utat magának és követte még pár. El akartam menni mellette, de a kezével el torlaszolta az utat.
Felemelte a fejemet, szemében egyszerre szomorúság, megbántás, düh csillogott. Minden gondolkodás nélkül hajoltam közelebb hozzá és megcsókoltam. De ez nem olyan volt mint az eddigiek. Tae alig csókolt vissza. De aztán erősen a falnak nyomott, kezeit az arcomra tette, én pedig körbe öleltem a derekát. Hirtelen el engedett és be ment a mosdóba. Tudtam mit jelent, lecsúsztam a földre. Körbe öleltem a lábaimat és hallkan zokogtam.