I Need You //~BTS Kim Taehyung~//

28. rész

Miután Tae elment vissza szaladtam a házba és gyorsan a fürdőbe vonultam, hogy egy forró fürdőt vehessek.
Anya gondolom a mostoha apámmal volt a szobájukban, és egészen biztosan sírt. Újra visszatért a rossz kedvem.
Sietősen a szobámba mentem és magamra zártam az ajtót. Felvettem a Yoongitól lopott pulcsit és egy lány boxert. Magamra húztam a takarómat, majd hosszú gondolkodás után felhívtam barátomat.

- Szia - sóhajtott fáradtan.

- Szia! Felkeltettelek?

- Nem! Csak kicsit elfáradtam. Most ment el egy csaj aztán... - nem kellett befejeznie, hogy tudjam mire gondol.

Nem tudom miért, de amit Suga csinál elszomorít. Sok lánnyal lefekszik, ahelyett, hogy találna egyet akivel ugyanúgy szeretik egymást.

- Értem! Nincs kedved ma nálam aludni? - motyogtam.

Szerettem volna, ha ma este nem lennék egyedül. Nagyon hamar átzuhantam a ló másik oldalára. Ilyenkor rendszerint Yoongi segít nekem.

- De! Lezuhanyzok és kábé 10 perc múlva ott vagyok!

●●●

Este végig Sugahoz bújva aludtam. Nagyon jól esett, hogy ott van és bármikor számíthatok rá. Bár anya meglepődött mikor reggel együtt léptünk be a konyhába. Sokszor akarnak minket összehozni a szüleink, mert szerintük "nagyon aranyosak lennénk együtt ". Persze mi inkább testvérek vagyunk, ami nekem tökéletes.

A suliban már tűkön ülve vártam, hogy végre vége legyen a tanításnak és mehessek Taehyunghoz. Persze ezt legjobb barátommal is megosztottam, aki nagyon boldog és büszke volt... magára. Ugyanis szerinte neki köszönhetünk mindent, a kapcsolatunkat. Először értetlenül néztem rá, de aztán be kellet ismernem, hogy igaza van.
Amint kiléptünk az iskola épületéből magához szorított és még a földről is felemelt. Puszit nyomtam az arcára, ő pedig a homlokomra. Rengetegen bámultak minket, hát igen ilyenkor rengeteg lány szeretett volna a helyemben lenni.

- Erre még szükséged lehet - csúsztatott valamit a kabát zsebembe.

Szemöldök ráncolva vettem ki, de amikor megláttam mi az hozzá vágtam. A fejem felvette egy érett paradicsom színét.

- Te nem vagy normális! - néztem rá csúnyán.

- Elővigyázatos vagyok - nevetett.

Mosolyogva megráztam a fejemet, majd sarkon fordultam és a Taehyunggal megbeszélt találkozó helyre siettem.
Azt beszéltük, hogy pár sarokkal lejebb parkol le, és majd ott találkozunk. Néhány osztálytársam jött arra felé így jobbnak láttam, ha azt szimulálom, hogy cipőfűzőt kötök. Elmentek mellettem és a következő sarkon le is fordultak. Messziről már láttam Tae autóját, ezért gyorsítottam a lépteimen. Mielőtt beszálltam volna, körbe néztem nehogy valaki ismerős meg lásson. Amint beültem Taehyung mosolyogva fordult felém és egy apró puszival üdvözölt.

- Na mesélj milyen volt a doga?- kérdezte mikor elindultunk.

- Hát szerintem egyes lesz. Az irodalom és én nem vagyunk barátok - sóhajtottam, hiszen tényleg így volt.

- Sajnálom - pillantott rám egy másodpercre.

- Hát, majd kijavítom még előttem az év - mosolyogtam rá.

- Helyes - mosolygott ő is.

Néhány perc elteltével meg is érkeztünk a házához, ami nagyon szép volt így kívülről. Még egy kis kert is volt hozzá. Jobban tetszett ez a kis otthonos ház, mint a mi hatalmas lakásunk.
Mikor kiszálltunk Tae a kezemért nyúlt és úgy vezetett be az otthonába. Rögtön megcsapta az orromat a jellegzetes Taehyung illat, amitől liftezni kezdett a gyomrom. Levette rólam a kabátomat, én pedig míg ő is levetkőzött kibújtam a cipőmből.

- Gyere, körbe vezetlek - fogta meg a táskámat és a nappali felé indult.
- Ez a nappali, mint láthatod - fordult felém és letette a kanapéra a tatyomat.
- Erre van a konyha, arra van a fürdőszoba, itt pedig a szobám - nyitott be az utolsó szobába.

Ahogy kinyílt az ajtó egy kiskutya rohant le minket. Nagyon meglepődtem, ahogy a kutyus gazdája felé száguldott és hangosan ugatni kezdett.

- Yeontan! - vette fel a csöppséget - Yoona, bemutatom Yeontan-t, Tan ő itt Yoona, a barátnőm! - adta a kezembe a kiskutyát.

- Szia! Jaj, de édes vagy! - mosolyogtam rá, megszagolta az arcomat utána pedig nyalogatni is kezdett - Istenem, megzabállak! - nevettem.

- Még a végén féltékeny leszek - szólalt meg a morcos tanárom.

- Lehetsz is! Ez a kiskutya ennivaló! - öleltem magamhoz Yeontant.

- Na, jó! Elég - vette el tőlem és letette a földre.
- Szóval érezd magad otthon, bármi kell csak szólj. Most pedig - rántott magához és ajkaimnak esett.

Kezeimet tarkójára csúsztattam és úgy húztam még közelebb. Kezei fenekemre siklottak és rá is markolt. Bele nyögtem a csókunkba, mire felkapott és az ágyra rakott. Lábaimat dereka köré fontam, egyik kezemmel bele túrtam a hajába és meg is húztam neki. Ő pedig ott simogatott, ahol csak tudott, ezzel folyamatos sóhajokat kiváltva belőlem. Mikor rászorított a csípőmre és végig simított a fenekemen, hátra hanyatlott a fejem, így rátapadhatott a nyakamra. Nyelvét végig húzta a kulcscsontomon és meg is harapdálta. Egyik kezével pólóm alá nyúlt és hasamat, oldalamat kezdte simogatni. Felemelte a fejét és szemembe nézett, lassan hajolt ajkaimra és egy szenvedélyes csókba hívott.

- Nem vagy éhes? - vált el tőlem és pimaszul vigyorgott, felpattant és kiment a szobából.

- Most ezt nem mondod komolyan?! - kiáltottam utána, de ő csak nevetett.

Ott feküdtem az ágyán és teljesen magamon kívül voltam. Elkezd valamit, aztán csak simán otthagy. Yeontan felugrott mellém és hatalmas szemeivel bámult.

- Gonosz egy gazdád van neked - simogattam meg.

Felkeltem és Tae után mentem, nyomomban a kutyájával. Éppen telefonált így érdeklődve figyeltem, miközben leültem a kanapéra. Rám pillantott és mosolyogva letette a telefont.
- Ki volt az?- kérdeztem.

- Csak egy Pizzazo! - mosolygott
- Mi az? - vett ki két poharat a szekrényből és kólát töltött beléjük.

- Semmi - ráztam a fejemet.

- Na, Yoona! - ült le mellém és a dohányzó asztalra tette a poharakat.
- Baj van? Beszéljük meg.

- Csak... Azt hittem egy lánnyal telefonálsz - motyogtam.

- Micsoda?! - fogta meg a kezem és hitetlenkedve nézett rám.

- Tudom butaság!- sóhajtottam és az összekulcsolt kezeinkre néztem. 

- Hát az! Miért gondoltad, hogy ilyet tennék? Főleg, ha itt vagy, meg úgy alapból?! - kérdezte kissé felháborodottan, amit teljesen megértek.

Most először nézek a szemébe hosszú percek óta. Rabulejti a tekintetemet és nem is ereszti el. A szívem hevesen kezd dobogni és biztos vagyok benne, hogy ő is hallja ezt. - Fogalmam sincs, talán mert nem értem miért velem vagy. Semmi különleges nincs bennem. Sokkal szebb lányokat is megkaphatnál nálam, de te ehelyett velem vagy, inkább bujkálsz mintsem egy teljesen normális, hétköznapi kapcsolatot választanál - hadartam el, ami még engem is meglepett.

- Butus vagy! - ennyit mond mielőtt megcsókolna.