I Need You //~BTS Kim Taehyung~//

6. rész

Ma szörnyű napom lett...volna. De persze csodálatossá tették.
De kezdjük az elején. Ma mint az elmúlt 7 évben szörnyű nap kezdődött.
Ma van az évfordulója annak, hogy apukám meghalt. Teljesen feketében mentem a suliba, persze anya le vitt engem és Yoongit az iskolába. Neki se volt jó kedve, szomorú volt és le tört.

- Akkor ma megyünk? - néztem rá szomorúan.

- Igen. Hoznál virágot? - simította meg az arcom.

- Persze! - bólintottam és ki szálltam az autóból.

Yoongi se szólalt meg egész végig, neki is sokat jelentett az apukám. Úgy szerette Őt, mint a saját apját. Mindenki tudta az osztályban, hogy ma van annak a napja, hogy itt hagyott minket. Senki nem szólt egy szót sem, csak néztek. Csendben le ültem a helyemre és csak az apukámra tudtam gondolni. Nagyon fáj az egész, a szívem, majd' megszakad.
A negyedik óra elején viszont a lányoknak kedvük támadt engem szívatni. Taehyung csendben ült az asztalánál és a laptopján írogatott valamit. Most nem is figyeltem nagyon, túlságosan le kötött az ön sajnálat.

- Oh nézzétek, de szomorú valaki - szólalt meg Lisa.

- Mi az? Most ki hagyott el? - folytatta.

- Lisa, ha nem fogod be, én fogom!- mondta idegesen Yoongi.

- Te csak ne szólj bele! Nem csodálom, hogy apád meghalt. A helyében én is inkább meghaltam volna, ha ilyen lányom lenne- köpte felém a szavakat.

Erre már Tae is fel kapta a fejét és először Lisara, majd rám pillantott.
A könnyek már gyűltek a szemembe.

- Lisa fogd be! Hogy lehetsz ennyire gerinctelen ribanc?! - pattant fel Yoongi és meg indult felé.

- Ugyan már, képes lennél meg ütni egy lányt? - tette csípőre a kezét.

- Te egy féreg vagy! - nézte a lányt.

- Oh, védd csak meg a barátnődet! Tuti, hogy már meg döntötted! - nevetett.

- Elég volt! - állt fel az asztaltól Tae.

Én nem bírtam tovább, fel pattantam és sírva ki rohantam a teremből. Az udvar fele szaladtam, a foci pályának a lelátó részéhez. Le ültem a lépcső alá és hallkan sírtam. Át öleltem a térdem és le hajtottam a fejem. Nem sokkal később lépteket hallottam, majd valaki a kezét a vállamra tette. Fel kaptam a fejem és az illetőre néztem. Szomorú mosollyal figyelt engem. Le töröltem a könnyeket az arcomról, Ő pedig le ült mellém.

- Hogy vagy? - kérdezte.

- Hát... Nem túl jól - sóhajtottam.

- Sajnálom! Lisa egy... érzéketlen! - mondta mérgesen.

- Nem igazán érdekel, csak mégis az apukámról  van szó. Főleg ma nem akartam ezt hallani- szipogtam.

- Részvétem! - simította meg a vállam.

- Köszönöm! Annyira nehéz... - folytak újra a könnyeim.

- Aahj, gyere ide!- húzott magához és át ölelt.

Fejemet nyakába temettem és úgy sírtam. Ő közben a hátamat simogatta és próbált meg nyugtatni. Nagyon jól esett a közelsége. Plusz nagyon jó illata volt. Nem tudom meg mondani milyen, de kellemes volt. Jesszus, mit szagolgatom már. Yoona nem vagy normális.
Lassan el húzódtam tőle és szemébe néztem. Le törölte a könnyeimet, majd a hüvelyk ujjával simogatni kezdte az arcomat. A bőröm bizseregni kezdett, de nem tudtam ezzel törődni. Taehyung egyre közelebb és közelebb jött hozzám. A tekintete az ajkam és a szemem között cikázott, az enyém úgyszintén. Az orrunk már-már össze ért, de ekkor Yoongi hangját hallottam.