I Need You //~BTS Kim Taehyung~//

7. rész

- Ne bámuld már ennyire feltűnően! - szólt rám Yoongi.

- Nem tehetek róla! - néztem rá mérgesen.

- Értem én, hogy ilyen pózban elég nehéz, de ...- pillantott a tanárunkra.

Na igen, éppen le hajolt, hogy közelebbről meg nézzen egy vakond túrást. Hogy miért? Fogalmam sincs. Az biztos, hogy tetszett a látvány.
Persze mit keresünk a szabadban? Az iskola úgy döntött jót tenne egy séta, ezért osztályonként el is küldtek. És mivel Taehyung az ofő helyettes, ő is velünk tartott. Az én legnagyobb örömömre vagy bánatomra, nem is tudom.

- Basszus Yoona, állj már le! - csap a lábamra.

- Mivan?!- csapok rá én is.

- Az, hogy éppen azt nézi, hogy te hogyan bámulod a déli tájékát - suttogja.

Az említett felé néztem és ő éppen rám mosolygott. Zavartan el kaptam a fejemet és a cipőm orrát kezdtem bámulni.
Mikor újra fel pillantottam akkor már nem állt ott. Nem-nem, mivel felénk tartott.

- A herceged érkezése 3...2..1..- suttogta szórakozottan Yoongi.

- Sziasztok!- mosolygott Tae és le ült mellénk.

- Helloo Tanár úr! - öklözött vele barátom.
- Tanár úr jár edzeni?

- Néha, miért? - kérdezte.

- Csak hallottam, hogy páran dicsérték az egyik részét - mondta.

- Melyik részemet?- ráncolta a homlokát.

- Hogy őszinte és pontos legyek, a déli tájékát - bólintott.

- A déli tájékom?- húzta fel a szemöldökét.

- Tudja. A fara, a segge, a feneke, a popója, a kuffere, a hátsója...- magyarázta.

- Tudom mit jelent!- emelte fel a kezét.

- Akkor jó! - mosolygott.

- Meg tudhatnám, hogy ki beszélt a.. fenekemről? - suttogta.

- Hát nem akarok bunkó lenni, de nem mondom el! - nevetett gonoszul.

- Na majd meg látjuk mit szólsz, ha tesi óránk lesz - mosolygott.

- Na ezt majd le bunyózzuk Taehyung! - bólintott komolyan.

Persze mi csak el nevettük magunkat.
Hatalmas ujjongást hallottunk, a fiúk irányából jött. Éppen fociztak; Yoongi kapva az alkalmon fel állt és egy "húzok játszani, ti meg dumáljatok" nézéssel ott hagyott minket. Kínosan néztem hol a fiúkra, hol a cipőmre, de semmiképpen sem Taehyung-re.

- Na és hogy vagy? - mosolygott rám.

- Meg vagyok. Na és te? - pillantottam rá.

- Hát is-is - könyökölt a térdére és úgy nézett rám.

- Mi történt? - utánoztam.

- Semmi különös, csak kicsit fárasztó a suli - nevetett.

- Hát igen. Nem volt fura, hogy a suli után tanítani fogsz?

- Hát nem is tudom. Egy kicsit. De mindig is valami jót akartam adni az embereknek, azt gondoltam, hogy ezzel segítek. Főleg mivel ti a fiatal generáció vagytok - mosolygott és a kezével ki támasztotta magát, majd hátra dőlt.

- Hát te sem vagy öreg! Sőt... Szerintem elég fiatal vagy - tépkedni kezdtem a füvet.
- Nem csoda, hogy bomlanak utánad a lányok.

- Igen? Miért nem csoda? - döntötte oldalra a fejét.