I Need You //~BTS Kim Taehyung~//

1. rész

Teljesen le fagytam. Taehyung a kezemben lévő gyógyszert nézte.

-Hát ez meg mi?- nézett szemeimbe.
Meg sem tudtam mukkani, le hajtottam a fejem.
-Azt mondtad nem fáj. Hazudtál? De miért? El mondhattad volna!- próbált szemeimbe nézni.

- Ne-nem akarom, ho-hogy sajnáljanak- motyogtam.

- Ez nagyon erős gyógyszer! Add ide!-nyúlt érte, de én el rántottam előle.
-Yoona! Add ide! Adok egy másikat, de ez nagyon erős! -nyúlt újra érte.

-De nem erős. Higyje el! Máskor is hatott már -mondam gyorsan. De egyből meg bántam.

Taehyung ki kerekedett szemekkel nézett rám. Nem kapkodott már a kapszula után, csak le fagyva bámult engem.

-Máskor? Te máskor is szedsz ilyet? Miért?- hadarta.

-Nem... vagyis igen... Szóval izé -dadogtam.
-Párszor. Néha -folytattam.

- Miért?- nézett rám kérdőn.

- Csak... izé... Öhm... - vaciláltam, hogy mit mondjak neki. Az igazat semmiképpen. A mostoha apám egy szadista állat, aki, ha nem teszem, amit mond akkor megver, vagy molesztál. Ezt tuti nem mondom.
A csengő mentett meg a kínos szituációból, gyorsan el köszöntem a tanártól és rohantam a biológia terembe.

●●●

Lassan sétáltam ki a suliból, Yoongival az oldalamon. Barátom nagyon jó kedvű volt, miután el meséltem neki a gyógyszeres sztorit.

-Nem értem ezen mi a vicces! Majdnem le buktam!-mondtam mérgesen.

-Jahj, túlzol! Nem jött volna rá. Max arra, hogy valami baj van -magyarázta.

-Nekem annyi pont elég -sóhajtottam.

Nagyot nyeltem, ahogy meg álltunk a házunknál. Félve pillantottam az épületre. Kívülről egész normálisnak, átlagosnak néz ki. De belülről, maga a pokol. Szorosan magamhoz öleltem Yoongit, aki szomorúan nézett engem. Erősen magához ölelt, majd el köszönt és el indult haza.
Idegesen nyitottam ki az ajtót.
-Itthon vagyok!-mondtam. Le vettem a kabátom és a cipőmet, a konyha felé vettem az irányt. Ki vettem egy joghurtot a hűtőből és lassan enni kezdtem. Halk lépteket hallottam, meg fordultam és azaz ember állt előttem, akit a legjobban utáltam.

-Szia kicsim!-mondta mosolyogva.

-Szia..-motyogtam.

Ki dobtam a dobozt a kukába és éppen idnulni akartam, amikor elkapta a kezem és a pultnak nyomott. Végig simított az arcomon, el fordítottam a fejemet.

-Milyen volt a suli? -fogta meg a csipőmet.

-Jó! -valaszoltam tömören.
-De holnap dogát írok, szóval mennem kell tanulni -motyogtam.

-Majd később. Most kicsit szórakozunk! - ült ki az a félelmetes mosoly az arcára.

-Ne-nekem most kéne -mondtam hallkan.

Erősen meg szorította a csuklómat, amibe bele nyilalt a fájdalom. Szinte össze tudta volna roppantani, darabokra törni.

-Mit mondtál? - nézett rám mérgesen.

Nem mondtam semmit, ezért meg fogta az oldalamat és ezt is meg szorította. Hatalmasat nyögtem a fájdalomtól, ami át járta az egész testem.