I Need You //~BTS Kim Taehyung~//

25. rész

- Bántotta magát Baekhyun? - nézett rám az igazgató.

Rápillantottam a fiúra, aki nagyon idegesnek látszott. Nem csoda hisz Taehyung ott állt közvetlen mögötte ugrásra készen. Időközben már a fiú apukája is megérkezett, így sok szempár szegeződött rám. Nem akartam én Baekhyun-nak rosszat. Csak kicsit megvan zavarodva. Az igazgatóra néztem és megráztam a fejemet.

- Nem! Nem történt semmi! -mondtam.

- Kim Taehyung tanárúr azt mondta, hogy szexuálisan próbált bántani, ez sem igaz?- folytatta.

Taehyung-ra néztem, aki mereven bámult.
Baek-et pedig az apja vizslatta mérgesen. Nem akartam, hogy bántsák.

- Nem úgy volt. Csak... Baekhyun félre értette a jeleimet. Az elmúlt időszakban jóban lettünk, biztos azt érezte, hogy én hasonlóképpen érzek iránta, ahogy Ő. Ebből adódott ez a konfliktus. Nem hiszem, hogy bántani akart. Csak épp nem volt önmaga - Tae hitetlenül kapta rám a fejét, ahogy osztálytársam is - Kim tanárúr pedig épp időben érkezett meg ahoz, hogy Baek nehogy bármi olyat tegyen, amit később nagyon megbánhat.

- Értem. Akkor nem akarja, hogy ennek az ügynek bármilyen folytatása legyen? - kérdezte az igazgató, mire én megráztam a fejem.

Nekem sem hiányzik az idegbeteg mostoha apám mellett egy ilyen ügy és anyának se kellene megtudnia.

- Megkérhetem, hogy a szüleimnek ne szóljon? Anyukám nem biztos, hogy így kezelné a dolgot. Nagyon felfújná, ami senkinek sem hiányzik- kértem.

- Persze! Viszont magát Baekhyun nem engedhetem el csak így. Mindenképpen büntetést érdemel. Egy hónapra felfüggesztem a kosár edzések alól, két hét elzárás és egy igazgatói, plusz nem mehet Yoona közelébe, ha nem szükséges, minimum három hétig. Ennyi. Amennyiben Yoona kisasszony biztosan nem akarja jogi irányba vinni az ügyet- pillantott újra rám, mire újra csak a fejemet ráztam.

- Köszönjük! Ez nagyon kedves tőled a történteket figyelembe véve. Meg sem érdemli a fiam. Tartozunk neked!- mosolygott rám Baek apukája.
- Fiam nem akarsz valamit mondani Yoona-nak?!- nézett rá mérgesen a fiára.

- Sajnálom Yoona! Nem akartalak bántani! Soha! Nagyon sajnálom! Félre értettem a dolgokat!- mondta szégyenlősen.

- Semmi baj! Én sajnálom, ha úgy érezted, hogy... viszonzom az érzéseidet- motyogtam.

- Rendben! Akkor meg is volnánk. Taehyung kérem, hogy ön maradjon még. Önnek köszönöm, hogy ilyen gyorsan befáradt! Yoona pedig köszönöm, hogy ilyen kedvesen ügyesen együtt működtél! Vissza mehetsz az órára! Baekhyun pedig a titkárságon megkapja a papirokat az elzárásról és az edzésről való felfüggesztést!

Bólintottam, meghajoltam és kijöttem az irodából. Mivel nekem nem lesz következő órám, mert egy lyukas van, így gondoltam megvárom Taehyung-ot az iroda előtt, úgyis beszélnem kell vele. Baek apukája mégegyszer megköszönte a "segítségem " és mondta, ha bármire szükségem van szóljak neki.

Már egy kis ideje ültem az ajtó előtt mikor bentről egy mérges Tae-t hallottam meg.

- Ennyivel megússza?! Miért nem csinál valamit? Hisz kishíján megerőszakolta Yoona-t! Erre kap két hét elzárást, nem játszhat egy hónapig és nem mehet a lány közelébe három hétig?! Ennyi?! Mit történt volna, ha nem járok arra és nem hallom meg, hogy sír és sikítozik?!- dühöngött.

- Nem tehetek semmit, ha Yoona nem akar feljelentést tenni! Nagyon jól tudod, hogy nem erőszakolhatom rá arra, hogy feljelentse az osztálytársát! Most mondom, hogy nem szivathatod az óráidon! De figyelj rá és a lányra is! Szegény mostanában elég sok bántásnak volt kitéve- magyarázta a diri.

- Tudom. Azok is múltkor kaphattak volna nagyobb büntetést is! Plusz történt egy incidens a kiránduláson. Szeretném, ha adnál egy igazgatóit Lisa-nak. Fellökte Yoona-t, akinek kificamodott a bokája emiatt. Ez nem az első eset, hogy bántja- sóhajtott.

- Rendben! Köszönöm! - zárta le a témát az igazgató.

Ekkor nyílt az ajtó és Tae lépett ki rajta. Felálltam a földről. Becsukta az ajtót és biccentett, hogy kövessem.

A szertár felé mentünk. Mikor bementünk becsukta az ajtót, de nem fordult felém.

- Mérges vagy rám? - kérdeztem hallkan.

Lassan megfordult és felém lépkedett. Levette a vállamról a táskámat és a földre tette. Hátra lépkedtem, amíg a hátam neki nem ütközött annak a nyavalyás szekrénynek, amit nemrégiben ugrottunk át. Tae teste szorosan az enyémnek préselődött, éreztem, hogy milyen gyorsan dobog a szíve, majdnem mint az enyém. Hirtelen mozdulattal feltett a szekrényre, így egy szintre került az arcunk. Kezeivel a két oldalamon támaszkodott az orrunk már összeért, az ajkaink pedig egymástól vették el az oxigént. A homlokát az enyémnek döntötte, én pedig behunytam a szemeimet.

- Büszke vagyok rád- suttogta.

- Miért? - suttogtam én is.

- Én nem tudtam volna ilyen racionális lenni. Ilyen helyzetben - motyogta.
-Nem tudom hogy képzelte, hogy hozzád ér! Mert - ragadta meg a csípőmet és magához húzott, egy csepp helyet sem hagyva közöttünk- az enyém vagy! Mindened az enyém! Senki, ismétlem SENKI nem érhet így hozzád! - simított gyengéden a combomra az egyik kezével, míg a másikkal a fenekemre.

Hallkan felsóhajtottam az érzésre, mire kicsit rá markolt a combomra és a fenekemre is, ez nem volt olyan mint mikor Baekhyun csinálta vagy Joe. Ez elől nem akartam elmenekülni. Azt akartam, hogy ne hagyja abba, képes elvenni az eszem egyetlen érintésével, egyetlen szavával. Képes lettem volna itt helyben mindent megadni neki, bármit amit csak akar. Megfogtam két oldalt az arcát és a szemeibe néztem. Láttam bennük, hogy Ő is képes lett volna bármit feláldozni értem. Lassan ajkaimra hajolt és gyengéden megcsókolt. Átkarolta a derekamat és -ha lehet- még közelebb húzott magához.

- Szeretlek!- sóhajtott bele a csókunkba.

A hasam összeugrott és ami pillangó eddig csapkodott ott, megsokszorozódott és úgy éreztem menten elájulok. Egy pillanatra elszakadtam tőle és gyönyörű íriszeibe néztem. Elmosolyodtam és újra ajkaira hajoltam.

- Én is Szeretlek!- suttogtam.

●●●

- Akkor eljössz hozzánk vacsorázni? - pillantottam rá már az autójában ülve - De persze ez nem kötelező, ha nem akarsz nem kell!

- Az elején nem szerettem volna, mert ugye... tudod mi miatt. De mostmár szívesen elmegyek. Plusz nem nagyon mernék ellentmondani az anyukádnak, akármilyen kedves is, azért látszik rajta, hogy nagyon... -magyarázta.

- Erőszakos? - kínosan mosolygott.
- Igen ez anya egyik fő tulajdonsága. Makacs, erőszakos, vezéregyéniség. De nagyon kedves és szerető anya. Imádom, mindig itt volt nekem és tudom, hogy mindig itt lesz. Amúgy feltűnően kedvel téged. Ha nem lenne neki a mostoha apám, szerintem simán rád mozdulna - fogtam meg a kezét; hangosan felnevetett.
- Komolyan mondom. A temetőben is elmondta, hogy mennyire jóképű vagy és megkérdezte, hogy szingli vagy-e.

- Aranyos. De nem, nem vagyok szingli - mosolyodott el és segített átülni az ölébe- Van egy csodaszép, aranyos, kedves, makacs, okos, tehetséges, szívdöglesztő és még had ne soroljam fel, hogy milyen, barátnőm, akit mindennél jobban szeretek!- simogatta az arcomat.

- Jhaj hagyd abba, elpirulok! - bújtam a nyakába.

Felnevetett és eltolt magától, hogy aztán édesen megcsókoljon. Kezeit a derekam köré fonta, míg én ugyanezt tettem a nyakánál.

Na hello bello!! Kinek milyen a suli? Osztálytársak? Egy kis kedv csinálónak itt ez a kis rész! Hwaiting!!❤