I Need You //~BTS Kim Taehyung~//

9. rész

Csendesen be léptem a lakásba, abban reménykedve, hogy Joe talán el aludt. Le vettem a bakancsomat és a kabátomat, majd lábujjhegyen el indultam az emelet felé. Teljesen sötét volt így majdnem orra estem. Mikor a nappali mellett mentem el hirtelen fel kapcsolódott a villany és Joe ott állt. Megfagyott az ereimben a vér és szerintem még el is sápadtam.

- Hol voltál? - indult meg felém.

- Csa-csak Yo- Yoongival -dadogtam és hátrálni kezdtem.

- Biztos, hogy csak vele?- közeledett.

- I-gen..- bólintottam és a hátam el érte a falat.

- Akkor jó! - mondta és elém állt.

Két karjával támaszkodott a falnak a két oldalamon. Arcával közelebb jött, de én el fordítottam a fejemet. Orrát végig húzta a nyakamon, közben pedig "morgott".

- Olyan jó illatod van!- ajkával súrolta a fülcimpámat.

A hideg végig futott az egész testemen. Végig csókolta a nyakamat és néhol meg is szívta a bőrömet. Reszketve sóhajtottam és éreztem, hogy le folyik az első könnyem. El húzódott, de csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. Tenger kék szemei az enyémeket figyelték.
Joe az igazat megvallva nagyon helyes férfi volt, az idősebb, de még a fiatalabb nőknek/lányoknak is tetszett. De nekem nem. Én nem csak külső alapján ítélek.

- Csókolj meg! - suttogta ki zökkentve az elmélkedésemből.

- M-mi?- motyogtam.

- Csókolj meg! Nem akarom bántani a csini pofidat... Megint - tette hozzá mosolyogva.

Nem mondtam semmit csak nyeltem egyet. Tudtam, hogyha azt teszem, amit mond akkor nem fog bántani. Össze szorítottam a szemeimet és meg csókoltam. Kezei a derekamra csúsztak és szorosan magához húzott. Könnyeim megindultak, de nem érdekelt. Párnáit lassan mozgatta az enyémeken, engem pedig el kapott a hányinger. Nyelvét erőszakosan tolta számba. Bele markolt a fenekembe, mire halkan fel sikkantottam. Erre ő el mosolyodott, azt hitte ez azért van mert tetszik, pedig ez nem igaz.
Ekkor csengettek, mire Joe száját egy elégedetlen morgás hagyta el, majd el engedett. A számra tapasztottam a kezeimet, hogy vissza fogjam az előtörő sírást. Közben lassan le csúsztam a földre.

- Elnézést a zavarásért, de Yoona-nál maradt a pénztárcám - hallottam meg Yoongi hangját.

- Gyere be! - sóhajtott Joe.

Fel pattantam a földről és le töröltem a könnyeimet az arcomról. Yoongi arca szinte eltorzult, ahogy meg látott engem.

- Bocsi, de nálad hagytam a pénztárcám - mondta sokat mondoan.

- Oh, tényleg! A szobámban van!- indultam el, Yoongi pedig utánam.

Mikor be csuktam magam mögött a szobám ajtaját szinte barátom nyakába ugrottam. Szorosan át ölelt és simogatni kezdte a hátamat. Nyakába temettem az arcomat és sírni kezdtem.
Nyugtató szavakat suttogott a fülembe, amitől kicsit megnyugottam.
El tolt magától és kezével le törölte a könnyeimet. Szomorúan rá mosolyogtam és le ültem az ágyra, ő pedig helyet foglalt mellettem.

- Köszönöm! - suttogtam.

- Ne köszönd!- tette lábamra a kezét.

- El mentem!- kiáltott Joe.

Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, Yoongi pedig el vigyorodott.

- Amúgy mi volt ez a gurítás?- dőlt hátra.

- Amit mondtam. El képzeltem valamit - utánoztam.

- De mit?- sóhajtott.

- Ha el mondom meg ígéred, hogy nem nevetsz ki? Meg semmi?- fordultam felé.