𝑆𝐻𝐸 𝑊𝐴𝑆 𝑇𝐻𝐸 𝑂𝑁𝐸 》✔

》9

Régen használtam már a közös fürdőszobát. Mivel az én szobámhoz külön hozzá van építve, egyszerű dolgom volt. Sosem kellett Jace-el versenyeznem érte. Neki ugyan nem volt sajátja, de sosem bánta. Ma azonban Delia az enyémet választotta s a legközelebbi menekülő út Bradley elől, a közös fürdő volt. Áldás volt beállni a zuhany alá és hagyni, hogy a gondolataim szertefoszlanak. Az elmém kiürült, nem járt semmi az agyamban. Az elmúlt két napban most előszőr nem agyaotam azon, mi lesz? . Viszont tisztában voltam a ténnyel, hogy most nem vagyok egyedül. Nem csak a régi szerelmem van itt, hanem az egész baráti társasága. Tudom, hogy előbb vagy utóbb, de kifogok fakadni. Annyira egyedüli és mesés volt szerelmesnek lenni, főleg egy olyan emberrel mint Bradley. Azt hittem, hogy oly mértékben erős a szetetetünk egymást iránt, hogy bármit letudna győzni. Ám a fiú nem hagyott beleszólást. Fáj, de mit is tehetnék?

— Oh, ne már! - szólaltam fel amint realizáltam, hogy csupán csak törölköző van itt bent. A pizsamám és a köntösöm a saját fürdőmben van,  bár szerettem a kókuszos tusfürdőm, James menta illatúja igazán tetszett. Tehát tiszta mentásan tekertem körbe magam a fehér törölközővel és mezítláb az ajtóhoz lépkedtem, nem lenne szerencsés ha elcsúsznék. Lenyomtam a kilincset és résnyire kinyitottam az ajtót. A kis folyosón egy árva lélek sem tartózkodott, jól van. A szekrénytetejéhez nyúltam a telefonom után, és bátran elhagytam a fürdőszobát. Nos, tévedtem. Kb 20 másodperce üres volt a helység, most azonban Bradley-vel találtam szembe magam. Vagyis ha pontosítanom kellene neki ütköztem. A Barna vigyorra húzta ajkait. Biztos megint bekapcsolódott nála a perverz fantáziája. - gondoltam szemforgatva s nem hinném, hogy messze járnék az igazságtól.

— Mi van? Mit nézel? - húztam össze a szemeim s megpróbáltam kikerülni, de ő velem együtt mozgott. Az a kis fiús mosoly, az arcán egyszerűen levakarhatatlan volt. Viszont nagyon aranyosan nézett ki, és ez is teljesmértékben zavart. Plusz az is, hogy ilyen közel volt hozzám. A puszta jelenéte már apró bizsergést keltett bennem. Vonzott a vágy, hogy megcsókoljam. Hiányzik az édes, puha ajkai. Az meleg, biztonságot keltő ölelése. Az egész lénye.
Egy kicsit elkalandoztott a tekintetem rajta, de időben kapcsoltam – mielőtt valami még kínosabb dolog történt volna; – odébb léptem, s sietve magára hagytam.

— Én csak, szóval, csak jó éjszakát szerettem volna kívánni, mielőtt elrohantál volna..

Akármennyire is halkan tette ezt szóvá, fél füllel még hallottam mielőtt a szobámba vetettem volna magamat. Ahogy be nyitottam James és Delia az ágyamon csókolóztak. Azonnal elfordultam és összeszorítottam a szemeim. Mi franc? Ezek mikor..? Vagy hogy?? Ezernyi kérdés cikázott a fejemben velük kapcsolatban. Nincs egy napja sem, hogy ismerik egymást. Hát azért nem ítélhetem el a barátnőmet. Miután Bradley elment, pár héten utána összejöttem egy fúval. Nem ismertük egymást, olyan egyszeri találka volt, aztán kicsit több lett. Kedveltem őt de semmit mást nem éreztem itánta. Ezt ő is észrevette, így barátok maradtunk. Eleinte kínos volt a helyzet, ám idővel javulni játszott. Mára pedig még egy egyetemre is járunk, csoporttársak ugyan nem vagyunk. Az egyetemi barátaink fele közös, sokszor látjuk egymást. A szünetben ő mindig haza utazik a családjához, ahogy háromnappal ezelőtt is tette.

— Ti mit csinaltok, még hozzá itt, ide bent? - vontam kérdőre őket s eszembe sem volt megfordulni. James önfeledten felnevetett, Delia viszont, a hangján észrevehető volt, hogy kínos számára a szituáció, meghiszek azt.

— James, lennél szíves kimenni, hogy váltsak pár szót az én barátnőmmel?! - mondtam neki de ez inkább utasításnak hangzott, és egyrészt Delia-nak is szólt. Talán az ő helyzetük más. James ismert ember, nem hiányzik, hogy újságírok kuksoljanakna ház körül várva egy jó szaftos sztorira.

— Persze - felelte szűk szavúan, s azonnal távozott. Az ajtó becsukódásával egy időben fordultam meg, s kérdő pillantással meredtem a lányra. Kínjában a párnába fúrta a fejét, majd rám nézett.

— Nézd, nem történt semmi. Mi csak… - kezdett magyarázkodni, csakhogy közbe vágtam.

—  Semmi, csak bírjátok egymásnak, ugye? - tettem fel kérdésem felvont szemöldökkel, s a fürdőm felé igyekeztem.

— Igen, úgy hiszem. -  mosolyodott el, és az ajtó felé pillantott majd vissza.

— Nem túl korai ez még? - kérdeztem, hiszen csak nem rég ismerték meg egymást.

— Nem tudom. De tetszik. A szemei, a haja, a viccei. - sorolt fel pár dolgot, s igazán látszott rajta, hogy kedveli James-t. Az én szám vigyorra húzódott, Delia furán nézett rám.

—  A barátnőm szerelmes. - kezdtem tapsikolni, de hamar abba hagytam, mert a törölközőm majdnem leesett rólam. Delia is rég volt szerelmes. Mi nem arról vagyunk híresek, hogy úszkálunk a rózsaszín ködben. Delia nem szólt semmit, csendben, mosolyogva temette az arcát ismét a párnába. A fürdőben felvettem a  pizsamám és befekeüdtem az ányamba, azzal az indokkal, hogy elég volt nekem mára az eseményekből.
Szemeimet lehunytam, s próbáltam aludni. Delia könnyen álomba tud merülni, nem gyakran de ritkán előfordult, hogy horkol. Ötletem sincs, hogy hány óra lehett mire én is elaludtam. A fülem végül hosszászokott a zavaró zajhoz.

***

”Don‘t wanna be an Americaaan idiooooot.....”

Jézusom! - ültem fel azonnal az ágyban.  Szememből a pillanatnyi álmosság eltűnt s nyújtózkodva próbáltam középről elérni a telefonom. Az eszközt szüntelenül üvöltötte a Green Day-től a dalt. Levettem a töltőről s meg sem nézve ki a hívófél, a fülemhez emeltem. Rekedt hangon szóltam bele.

— Miért hív ilyenbkorán?

— Sam vagyok. Ráérsz ma?

Vontatottan válaszoltam, habár sejtettem mit szeretene.

— Mondjuk.

— Gyere be egy óra múlva és akkor a borravalót nem kell elosztadon.

A válaszom meg se várva, a férfi lerakta a telefont. Sam ajánlata kecsegtetően hangzott, semmi képp nem utasíthattam vissza. Kellettlenül nyögtem egyet és.visszazuhantam az ágyba. Majd Delia vigyázhat a srácokra, hogy ne barmolják szét a házat. Képesek lennének rá. Tristan anyukája nagyon pipa volt, James kitalálta, hogy tartsanak bulit, Tris pedig belement. A parti kissé elszabadult, én időben leléptem, így sajnos nem láttam, hogy a fiú milyem leszidást kapott. Másnap az esetről Bradley hosszan beszámolt. Szép emlék fűzött oda is. A fiúk leginkább Tristan-éknél és James-éknél próbáltak. Emlékszem, egyik nap Tris olyan erősen dobolt, hogy a dal végén eltörte az dobverőt és annak az eleje a hozzá közel álló Bradley-t találta el. Nem volt vita a dologból, a fiúk csak nevettek az egészen.