𝑆𝐻𝐸 𝑊𝐴𝑆 𝑇𝐻𝐸 𝑂𝑁𝐸 》✔

30.

Mint minden az életben, a boldogság is fokozható. A tegnap estém maga volt a mennyország. Az, hogy életem szerelme megkért rá, hogy legyek a társa; az az egyik legszebb pillanat egy nő életében. Visszagondolva a tegnap történtekre, még mielőtt eljöttünk otthonról, fel sem tűnt a többiek izgatottsága. James a szokottabbnál is jobban vigyorgott, Tris mosolya sokkal inkább semmit mondó volt. Gondolom próbálta nem azt csinálni amit a barátja. Connor egy furcsa mondattal köszönt el, s máig el is felejtettem. "Örülök, hogy végre azt kapod amit megérdemelsz." Akkor nem értettem mite gondol, de az este megtudtam.

— Gyere, ideje mennünk. – ragadta meg a kezem Bradley, s kivezetett a szobából. Kevés csomaggal a kezünkben kijelentkeztünk a portánál, s kiléptünk a nyers időbe. Lassan itt az ősz, de az esték még igen langyosak. A csomagot elvette tőlem s betette hátső ülésre a sajátja mellé. Az autóba ülve csönd telepedett ránk. A rádióból halkan szólt a zene. Az út nem valami forgalmas, de van pár autó. A Barna tekintetét szorosan az úton tartotta. Kunkorodó haja aranyossá tette őt. Mindkét keze a kormányon pihent. Csak egy sima szürke polót vett fel; állítása szerint mire haza érünk már melegebb lesz az idő. Én azért magamra kaptam egy pulóvert.

— Zavarba hozol a folytonos bámulásoddal! – szakította meg szemkontaktusát az úttal, hogy rám nézhessen, s ezt mind tök komolysággal az arcán, mondta. Muszáj volt elfordítanom a fejem, hogy ne törjek ki esze-veszett nevetésbe. De nem birtam. Felnevettem. Szemöldökét felhúzva ismét felém nézett. Legyintettem egyet, hogy ne foglalkozzon velem, inkább fókuszáljon az útra.
U

tunk további része ismét csendesen telt. Csak a rádió adott némi háttér zajt. Bardley az utat szugerálta, míg én a várost kémleltem, már javában London utcáit jártuk. A második legforgalmasabb kereszteződésnél, a piros lámpánál vesztegeltünk, mire felcsendült egy dallam, Bradley pedig énekelni kezdett. Fejem a hang irányába fordítottam s mosolyogva hallgattam amint énekli a sorokat. Hol engem, hol az előtte álló audit figyelte.

Tetszet ahogyan elnyújtja némelyik szót; ezzel csak még szebbé téve a dal sorait. Jobb kezét elvette a kormánytól s minimálisan lejébb tekerte a rádiót, hogy az ő hangja kiteljesedhessen, majd kezébe vette az én kezem, s csókot nyomott rá.

— You just know,
Sometimes you feel it in your bones
Though we've heard that heart can still beat long,
Something's telling me that you're the one

I just know,
Even if I had a heart of a stone
You could make it bleed all on your own
You could break it but I hope you won't

I'd burn it down, I'd light it up for you
I'd risk it all ...

Még mindig ha hozzám ér, a bőröm bizseregni kezd. A szíven sebesebb vágtába kezd odabenn. A légzésem vagy elakad, vagy szaporább lesz. Nem tudom, hogy tud ilyeneket kiváltani belőlem. Büszke vagyok arra, hogy ő az enyém, s az esküvő eljövetelével az élete is az enyém lesz. S ami az enyém, azaz övé lesz.  Ajkait figyeltem ahogyan kiesnek rajtuk a szavak. Oly' könnyedén ejti ki őket, s oly' természetességgel ami csak rá jellemző. Alaposan figyeltem őt mialatt nekem énekelt. Régen olyan gyönge volt a hangja, mostanra viszont igazán érdes és harsány. Egyszerűen lebilincselő. Figyelemre méltó, hogy milyen fiatal és már mennyi mindent elért, mennyi helyre eljutott: Peru, Moskwa, Hong Kong, és sok más város. Sok embernek sok minden nem adatik meg. Amikor még egészen kicsi voltam, anya mesélt egy helyről. Talán Puerto Morelos, valahol Mexió keleti partjainál. Az ottani kormány által adott, védett ökológiai terület státusz a zátonyt, a mangrovét és magát a falut is védi a fejlesztésektől. Ez igazán szépen hangzik, tekintve, hogy a gazdag milliárdosok, politikusok mindent magukénak akarnak tudni. S elvenni a természetből, ami fontos, mert nélküle nem tudnánk élni - legalábbis természetes körülmények között nem. Tekintetem annyira belemélyedt a férfiéba, s agyam kissé elkalandozott; Ő pedig teljes beléléssel zengte a dalt, hogy egyikünk sem vette észre, hogy a jelzőlámpa zöld s az ezüst audi már messze nem volt előttünk. Hátunk mögül pedig több autó hangos dudaszóval adta tudtunkra, hogy mennyünk már. Bradley észbe kapott s rátaposott a gázra, másodpercek töredéka alatt gyorsult fel az autó.