𝑆𝐻𝐸 𝑊𝐴𝑆 𝑇𝐻𝐸 𝑂𝑁𝐸 》✔

》29

"Kapcsolat, viszony,
amely erős testi és nemi vonzódáson alapul."

Mindössze pár óra volt az autó út London-ból Bray-be. Kifelé nézelődtem az ablakon, amin az eső cseppek csordogáltak lefelé. Lassan alkonyodott már. A Nap rég nem látszódik a borús felhőbárányoktól. Sosem jártam még Bray-ben, csak képekről és történetekről ismerem a helyet. Anya és apa mesélt az ott töltött idejükről. Szinte mesébe illő volt az ő szerelmük. Néha felötlődik bennem a gondolat, hogy az ami köztem és Brad között van, az egyszer véget ér mielőtt ténylegesen elkezdődne. E gondolat mindig megrémíszt. Már szinte nehezemre esik szavakba önteni, hogy mennyire szeretem őt. Igyekszem tettekkel kimutatni neki. Eddig nem láttam jelét annak, hogy csak játék lennék a számára. De az elmúlt időszakban azonban többször bebizonyította, hogy én igen is fontos vagyok neki. Bár sejtésem sincs mire fel a mai vacsora. Izgulok, hogy valami történni fog. Édes istenem! Leszervezte Dylan-nel a találkozót, Dylan O'Brien-nel ? Imádom őt! Mármint nem úgy! Tudjátok, mint színészt. A legutóbbi filmje, az Amerikai Bérgyilkos nagyon jól sikerült. Az a pillanat mikor Katrinát lelövik és Mitch odaszaladt miközben már őt is meglőtték, nem tagadom, ejtettem miatta pár könnyet.

— Te nem is figyelsz rám! - morogta mellettem, mire kissé zavartan feléje forditottam a fejem. Elkalandoztam így fogalmam sincs mit mondott. Jobb kezemmel megsimitottam puha arcát, bocsánat kérésem jeléül. Ő kezével megfogta az enyémet s egy puszit adott rá. Ennyit a morgó medvéről, egy édes mackó vált belőle egy pillanat töredéke alatt. Barna hajából egy tincs a szemébe lógott ami szerintem idegesíthette őt, hisz akár mikor hátra tolta, az vissza kunkorodott. Elmosolyodva rajta, kezemmel beketúrtam dús, barna hajába vagy kétszer s a tincs már nem lógott szintén barna szemébe. Szeretem a haját, olyan szép, szeretek beletúrni. Mialatt őt tanulmányoztam el is felejtettem megkérdezni őt arról, hogy miről is beszél nekem pár perce. S persze már csak arra eszmételtem, hogy hirtelen rántja el a kormányt, s rátaposott a fékre, mire mind a ketten kicsit előre estünk, de a biztonsági öv megfogott minket. Az út szélén álltunk, közel egy öreg tölgy fához, aminek ha neki mentünk volna, akkor valószínüleg a kocsi totál káros lenne.

— Mi volt ez? - kérdeztem a sokk határán, hisz még életemben nem éltem át ehhez hasonlót, szörnyen megijedtem.

— Az a balfasz elénk vágott, majdnem mi láttuk a kárát. De te Grace? A fejed, vérzik! - kapott volna a homlokomhoz, de hirtelen mozdulatára az öv  visszafogta. Szitkozódva csatolta kimagát. Én az egyik ujjamat a sebre tettem, hogy megbizonyosodjak kijelentéséről. Meleg, piros folyadék volt rajta. Igaza van. Bradley zsebkendővel törölte meg ujjam, s homlokom is. A kesztyűtartót kinyitotta s elővette belőle az elsősegély dobozt.

— Szerintem ez nem súlyos. Csak egy apró vágás - mondta mialatt fertőtlenítővel lekente a sebet, amire én persze felszisszentem, hisz ez fájt, de maga a seb az nem. Remélem nem lesz következménye ennek. Egy kicsi ragtapaszt tett a sebre, amin egy zöld kukac díszelgett. Kicsit sem fognak kinevetni az emberek ha meglátnak.

— Talán elmehetnénk egy orvoshoz; - javasolta de én a fejemet ráztam tiltakozásomul; - Biztos?

— Biiztos. - bólintottam megerősitve, hogy jól vagyok s nincs szükségem orvosra. Engem a ma este érdekel. A terve.

—  Hát akkor menjük tovább, pár száz méter és ott vagyunk. Legalábbis a GPS szerint, bár néha benne se lehet bízni. - ecsetelte s az elsősegély doboz visszahelyéze közben. Becsatolta magát újra, s a visszapillantótükörbe nézett. Megvárta míg az ezüst opel elmegy mellettünk, majd felhajtott az útra. Mint mondta, a méterek után tényleg megérkeztünk a vendéglőhőz. A parkolóban egy-két igen méreg drága autó állt. Bradley-é egy egyszerű fekete Land Rover, de a dísztárcsai igen csak kiemelték a tömegből, mert azok pirosak voltak. Hogy miért, az még nem tudom. Erre muszáj valamikor rákérdeznem. A barátom meglátta az egyetlen szabad parkolóhelyet s azonnal le is csapott rá, megelőzve ezzel a szemben jövőt, aki gondolom, szintén helyet kereshetett magának. A táskámból elővettem egy kis tükröt, hogy lássam még mindig úgy nézek ki ahogy eljöttem otthonról. Leszámítva a gyerekragtapaszt.