𝑆𝐻𝐸 𝑊𝐴𝑆 𝑇𝐻𝐸 𝑂𝑁𝐸 》✔

》4

Delia lassan már egy órája van bent a vendégszoba fürdőjében. Nem értem mit lehet olyan sokáig csinálni. Én hamar rendbe tettem magam, nem vittem túlzásba semmit. London időjárás szokásának híven, ma is egész nap felhős volt. Egész nap esett az eső de mostanra elállt. Az én autómmal fogunk menni, Delia kocsija a bontóban van. Azaz autó olyan örem mint a szomszédom. Hát, egy kicsit talán túlzok. A koncert hamarosan kezdődik, hétkor. A gyomrom már most görcsben van. Türelmetlenül vártam az ágyon elterülve s plafont bámultam. Elmémben megannyi emlék játszott és mind hozzája fűzött. Hiányzott a bátyjám! Nagyon szerettem volna beszélni vele és tanácsot kérni. Pár évvel idősebb mint én, talán ő többet tud mindenről. A ő nagy testvér akire mindig lehet számítani. Az időeltolódás néha azért keresztbe tesz.

 — Delia gyere már ki! Még szereték vacsorázni! - a teljes hangomat beleadva kiáltottam elmagamat, biztos vagyok benne, hogy hallotta. A folyosó felől halk motoszkálást hallottam, így felültem és a nyitott ajtóra szegeztem a szemeim. A küszöbön megállt a lány, javaslatom a ruháját illetően ügyet nyert. 

— Delia, te… egyszerűen csak azta. - ámultam a lány láttán. Hiszen a sötétes barna haja laza kontyba volt fogva a feje tetején, s pár tincs kilógott ami tökéletesen illett az arcához. Ruhája a fekete dressz volt. Igazán szép látványt nyújtott. Bízok benne, hogy jól fog telni számára az este. Én inkább tartok tőle. Nem akarom őt, őket látni. Most is hiányzik. Reménytelenül beleszerettem Brad-be, aki pofátlanul lelépett, csak egy levelet hagyva maga után. Mindezt valamelyest mégis megértem; a karrierjük építése nagyon fontos volt mindannyiuk számára. És tessék! Az egész világon szeretik zenéiket. Turnék sorozatáról térnek most haza. Nagy esélyét látom annak, hogy valami történni fog ma.  Ha nem, akkor szerencsésen megúszom az estét. Ebben reménykedtem. Szabadakaratomból biztosan nem mennék el a koncertre csakhogy Delia miatt muszáj mennem. Nem bánthatom meg. Nagyon szereti a zenéjüket.

— Igazán köszönöm, viszont te, megértem, hogy nem akarsz kitünni de azért ennyire nem vidd túlzásba. - megjegyzését egy fintorral társította. Be nem vallanám neki, hogy igaza van. Felálltam az ágyról és az egész alakos tükörhöz léptem. Farmer, póló, torna cipő és bőrkabát. A megjelenésem jól nézett ki ám azt hiszem mégsem illett a helyzethez.

— Öltözzek át? - pillantottam hátra Delia-ra a tükrön át. A lány válaszadásként kivette a szekrényemből a tavalyi ballagási ruhámat. Boldog emlék fűzött hozzá, a családom mosolygó arcai jelentek meg a lelki szemeim előtt. Anya ijedt arca miközben átkarol, apa aki puszit nyom a fejemre, és Jace amint épp elbotlik. A kamera ezt pont le is kapta. Egy csodás fotó van erről a nappaliban kitéve. Átvéve a fehér spagetti pántos ruhát, fújtam párat az anyával való kedvenc parfümünkből. Szerettem az illatát, mindig rá emlékeztetett.

— Gyere, süssük ki a maradék palacsintát. – ölelt magához s kézen ragadva kihúzott a szobából. Mosolyt ejtettem meg felé és leszeleltünk a lépcsőn. A nappaliba érve különváltunk. A bejárati ajtó mellett kiláttam a kis ablakon, és a futárt láttam meg. Egy csomagot várok a Jace-től és elnézve az időt, a futár sokat késett. A férfi elnézést kért a késedelme miatt, amit én nem vertem nagy dobra. A lényeg, hogy megjött az édességekkel teli doboz. Elköszönve a férfitól Delia dühös morgása töltötte meg a ház alsó szintjét. A csomaggal a kezemben mentem be és a lány a földön heverő palacsintát kotorta össze. Segítettem neki, így előbb ehettünk.

— Mi ez a doboz? - kérdezte egy újabb palacsintába harapva. Sejtelmesen elmosolyodtam és középre toltam a barna csomagot. Egy késsel elvágtam a tetejét,   ügyeltem arra, hogy semmit ne szakítsak ki.

— Ezt Jace küldte, amerikai édességek. - elé toltam hogy közelebbről is szemügyre vehesse de már nyúlt is a szabad kezével az egyik csoki után; — Nem, nem. Majd később.

A lány fancsali képet vágott de megérte visszahúzta a kezét. A dobozt tetejét becsuktam és magam elé húzva vártam, hogy Delia meg egye a maradék lekváros palacsintáját. Én addíg kicsit rendbe szedtem magam, ellenőriztem hogy azaz apró smink amit Delia rám erőltetett, nem-e kenődött el. A tegnap esti fonásnak hála a hajam hullámokban omlott a vállamra. Ha a hajamban egy kicsit erősebb hullámok lennének, akkor pont úgy néznék ki mint az anyám. Nem csak a parfüm, de amikor tükörbe néhek, mintha őt látnám. Minden egyes nap velem. Apától csupán csak egy jellegzetes anyajegyet örököltem ami a lapockámon pihent.
Delia üdén lépett mellém mikor a kocsi kulcsot kaptam le az akasztóról. Izgatottság csillant szemeiben amint rá néztem. A lány felspannolt állapotban hagyta el a házam, én azonban ódzkodva. Az autó rádióját ismét ő kezelte, az esti híreket mondták be. Ahogy mondták, az utakon könnyen lehetett haladni, ellenben a koncert parkolójaként szolgáló helyszínen csak több körös fordulás után találtam szabad helyet. Leparkolva a táskámat az ölembe kaptam és a napszemüvegemet emeltem ki belőle. Totál hülyén fogok kinézni ha azt felvéve jelenek meg. Ha megkérdezik, kötőhártya-gyulladásom van..., vagy akármi. Remélem ezáltal nem leszek felismerhető a fiúk számára. Az autót lezártam a barátnőmmel karöltve sétáltunk a bejárathoz. A jegyünket odadadtuk a jegybeszedőnek s miután a biztonságiak  megnézték a táskánkat, hogy nincs e nálunk valamilyen "fegyver" szerű dolog, beengedtek minket az arénába. Áthaladva pár folyosóm, a szám szószerint tátva maradt. Tudtam, hogy hatalmas az O2 Aréna, de a belső látványa túltett minden elképzelésemen Nyilvánvalóan még sosem jártam itt. A helyünk legeslegelől volt ami a színpad előtt az első sor. Gratulálok neked drága Shaw! 

— Szerinted mikor kezdenek?- kérdezte tőlem ide-oda pillantgatva. Fél órája érkeztünk, s az aréna tömve volt. A kezdés ideje elérkezettnek látszott.

— Mondjuk ebben a pillanatban. - válaszoltam unottan, mert e pillanatban jöttek fel a színpadra. Tristan volt a legmagasabb, máris helyet foglalt a dobok mögött. James vigyorogva hajolt meg, kezében a gitárjával.  Connor integetve jött balról, puszikat küldve. S utoljára, a Barna. Göndör tincsei rakoncátlanul álltak a fején. Arcán egy szőrszál sem volt látható. Minden lány elkezdett sikoltozni és kiabálni. A dobhárytámnak valószínüleg annyi. A fiúk köszöntek nekik, beszélgettek pár sort, bejelentették az első dal címét. Connor jóvoltából felszólalt az elő akkord. A dal hamar beindult, a közepe tájékán Delia üvöltötte a szöveget. Dübörög benne az energia. Én csak álltam s Bradley-t  bámultam. Mennyire megváltozott!