𝑆𝐻𝐸 𝑊𝐴𝑆 𝑇𝐻𝐸 𝑂𝑁𝐸 》✔

》25

Teltek a napok, órák s én egyre jobban éreztem magamat. Ma már mehetek is dolgozni. Sam nagyon megörült amikor felhívtam őt s közöltem vele, hogy mától újra a toppon vagyok, és örömmel boldogítom. Idő közben Jace-el is rendeződtek a dolgaink. Eleinte egymás szavába vágva magyaráztunk míg végül könnyes szemekkel borultunk a másik nyakába, kiderült, hogy vártnál hamarabb kell haza mennie. Mármint oda haza, a tengeren túlra Emilyhez, Kaliforniába. Személyszerint én sosem vágytam oda. Ott túl meleg lenne nekem, de azért szivesen töltenék el egy kis időt az ottani tengernél.
Egy producer megvette Jace forgatókönyvének jogait, a " Lélek Szellem"-ét. Igen, ez horror, de mint az eddig elkészült pár filmet, ami Jace forgatókönyve alapján készült, mindet láttam. Ez egy új forma a bátyjámtól. Ez az első horroros kiadása. Elhozta ide az egyik példányt, hogy megmutathassa nekem, s valóban jó. Már olvasás közben is a hideg futkosott a hátamon, hisz este volt akkor. Elismerősen adtam vissza a kezébe. Kétség sem fér hozzá, a főszereplő párt rólunk mintázta. Két testvér, egy furcsa halál eset és egy titokzatos szellem, aki olyan mintha hús-vér ember lenne. Éjfekete haj zuhataga, apró piros fénnyel takarta elfertőzödött sembekkel borított megviselt, sápadt arcát. Kopott rózsaszín ruhája hasonlított egy kígyó levedlett bőrére.... Istenem! Amilyen ijesztő volt olvasni, ugyanannyira lesz ijesztő majd megnézni. Elismerésem Jonathan iránt.
Kezünkkel lóbáltunk a terminálból Jace felé aki jegyét adta le az egyik légiutaskísérőnek. A bátyjám csak egy  pillanatra fordul hátra s hatalmas puszit küldött felénk, végletesen előre nézett s elindult, hogy felszálljon a több utassal együtt az LA-be tartó gépre. Újabb hónapok következnek a testvérem nélkül. De ez könnyű lesz, mivel négy új lakótárs boldogítja az életem ezen részét. Plussz, ne feledkezzünk meg táncos barátnőmről, Delia Shaw-ról.

— Ti, hanyadika is van? 16.-ka nem? –  Brad zavartan nézett ránk, mialatt az autóink felé igyekeztünk. Én azért, hogy munkába érjek, s a fiúk, nos azt nem tudom.

—Nem, már 18.-ka. Miért? Elfelejtettél valamit? – összehúzott szemekkel vizslatta Connor a barátját s mind megtorpantunk a parkoló előtt. Ha Brad elfelejt valamit, akkor az mindig csak bajt jelent.

— Ami azt illeti igen.  Interjút ígértem 18.-ára a Londoni Morning Show-nak, reggel 9-re, vagyis már ott kéne lennünk. - felelte behúzott nyakkal.

— Te ütődött! Hogy felejthettél el szólni? Már fél 9 múlt. – nézett fel telefonjáról a skót srác. Ezaz eszköz nincs Bradley-él, kiderült mikor megkérdezte, hogy hanyadika van. Akkor az ő iPhone-ja pihenhet a konyha pulton, azt hittem, hogy Deliaé, ő tegnap volt nálunk. Óriási szemekkel kaptam ki Connor kezében a telefont, hogy magam is megbizonyosodjak a pontos időről.  Basszus, késésben vagyok! Ez is csak rám vall. Nekem háromnegyed 9-re kellett volna bemennem dolgozni, de úgy látszik erről lecsúszok. Sietve adtam vissza neki az eszközt s futó lépésekkel haladtam az autóm felé. Ahogy hozzáértem, eszembe jutott, hogy nem köszöntem el a fiúktól.

— Majd jövök! – kiabáltam, miközben intettem egyet feléjük s szinte feltéptem a kocsi ajtaját. Hamar forgalomba kerültem. Hála leleményességemnek, sikerült egy rövidebb utat találnom a Sturbacks felé. Igaz, egy piros lámpán átmentem. Csak egyen, amit minden bizonnyal felvett a közlekedési kamera. Erről  biztosan fogok kapni pénzbüntetést, ám még mindig jobb, mintha elvennék a jogsimat. Hát igen, azt megtapasztaltam már. Delianak is van egy bátyja, Michael. Mármint fogadott bátyja, ő rendőr. Egy kicsivel idősebb Jacenél. A Shaw családnak maga volt az álom mikor kiderült, hogy Emmanak – a Shaw gyerekek anyja –; hogy mégis lehet gyermeke, ő lett Delia. Pár hónapja viszont hatalmas fájdalom érte őket. Utcai lövöldözésben Michael meghalt. Szép temetést kapott. Nem csak egy testvért vesztettünk el, hanem egy csodás barátot is. Az épület mellett parkoltam le, a szokásom helyemen. Táskámmal együtt estem be a hátsó bejáraton, ezzel a szívbaj hozva a munkatársamra, Laceyre. Egy gyors 'bocsi' után magamra kaptam a megszokott itteni öltözetet. Fehér poló, közepén a Starbucks zöld logójával, betűrtem a farmeromba, mert úgy nekem kényelmesebb. Hajamat lófarokba fogtam, hogy még véletlenül se legyen útban. Az öltöző szekrényemből kivettem a névtáblámat, s a mellkasom bal felére tűztem. Felszisszentem mikor a tűhegye a bőrömhöz ért. Mindez sietségem hálája. Egy gyors kortyot ittam a kávémból amit Lacey elkészített nekem, hogy egy kicsit feltöltődjek s persze lenyugodjak. Megköszöntem neki, majd együtt mentünk a kiszolgáló pulthoz, ahol Sam vitte ki az rendelést. Amint ezzel végzett, átvettem a helyét, ő pedig ment elvégezni a papírmunkát. Szerencsémre, vagy sem, de nem hordott le amiért pár percet késtem.
Tony és Kevin készítik a kávékat, s adják ki kis pék süteményeinket. Ash és Theo – Sam öccse –; veszik fel a rendelést. Addíg én pincérkedem. Nálunk általában nagy a forgalom. Mint most, de nem annyira, hogy két pincérünk legyen. Ezt a munkakört hetente Theo és én felváltva csináljuk, mert mi vagyunk azok akik a leggyorsabban teremtenek kapcsoltatot az emberekkel.
Ez egy világ méretű cég, s mi vagyunk az egyik a rengeteg közül. A Cox fiúk idősebb tagja ennek a boltnak igazgatója. Mindegyik boltnak van saját vezetője, hiszen a fejes nem tud az összesre figyelni. Épp indultam, hogy kivigyem a következő rendelést de meg akadt a szemem a tv-n. Pont úgy, mint mikor megtudtam, hogy haza jönnek. Egymást mellett ültek a nagy kanapén, mögöttük a Temze vize, s valamin nevettek, együtt a riporterrel vagy kivel, aki velük szemben ült. Elvettem a pultról a távirányítót s egy kis hangot adtam a Sony-ra, amiben az elő adás ment.

“— Nem Linda, ez nem így volt. – védekezett James, fogalmam sincs miről.

— Oké hagylak téged - nevetett a nő, majd folytatta; — Nem firtatom tovább a témát. De térjünk át egy másikra. – mosolyodott el piszul a aztán folytatta; — Hogy álltok a lányok terén? Connor? Brad? Joe azt mondta, hogy egy szép lánnyal laktok együtt aki régi ismerősötök.

— Nos ez igaz és valóban az. Tudod, régen elcsesztem vele a dolgokat, de igyekszem rendbe hozni. – nyilatkozta Bradley, s olyan szemekkel nézett a kamerában amiknek nem lehet ellen állni.

— És szabad tudnunk, hogy ki az? – tett fel egy újabb kérdést Linda. Én a fejemet ingattam, hogy 'nem, nem, nem', alig észre vehetően.

— Grace-nek hívják.

— Szép neve van, az én húgomat is így hívják. – ez a tény nem volt valami érdekes, legalábbis a számomra nem.

— És ti? – fordult pillantott a másik háromra.

— Mi a pizza-nak élünk. – viccelődött Connor.

— De komolyra véve a témát; – szólt közbe Tris; – Anastasiaval nagyon jól meg vagyunk, ezen keresztül is üzenném neki, hogy ma csinosan öltözzön fel. – kacsintott a kamerába, s biztosra veszem, hogy Ana nézi a showt.

— Én még elég korai státuszban vagyok egy lánnyal, remélem több is lesz. - tette hozzá James mellékesen.

— Örömmel várjuk, hogy sikerüljön. Viszont fiúk, attól tartok, hogy mára ennyi volt. – biggyesztette le ajkait a nő s kamerába nézett.

— Ma a híres The Vamps-től tudhattunk meg pár érdekes dolgot. Jövő hétem, ugyan ekkor várunk mindenkit Sigala-val, aki az új albumáról fog mesélni nekünk. Sziasztok!” – köszönt el Linda, s Bradékkel együtt integettek.

Erre nem tudok mit mondani. Már amennyit hallottam. Valóban úgy tűnik, hogy Bradley igyekszik. A szívem meglágyult mikor beszélgettünk, de én kijelentettem hogy nem szeretnék egyenlőre többet. Talán itt az ideje, hogy magam mögött hagyjam a múlt történéseit, és újra kezdjem vele? Anya azt mondta, hogy vele  egymásnak teremtettek. Remélem igaza volt és van.