𝑆𝐻𝐸 𝑊𝐴𝑆 𝑇𝐻𝐸 𝑂𝑁𝐸 》✔

》27

— Kelj fel! Na gyerünk, kelj már fel! Mindjárt dél van. - noszogatott az újdonsült barátom, de én csak azért sem keltem fel. Élvezni akarom az ágyam puhaságát, s hogy végre szombat van, de mégis mit várhattam. Bradley egy pillanat alatt lerántotta rólam a takarót, s így láthatóvá nyílt mesztelen testem. Ijedten felsikkantottam. Dühös szemekkel meredtem rá, kezeimmel azonnal visszarántottam a takarót, ezáltal nem csodálhatott tovább.

— Ugyan Grace! Már láttalak mesztelenül. – húzta mosolyra ajkait, kezeit pedig csipőjéte tette. Jogos a magyarázata, ám azért ez még sem volt valami tisztes.

— Mi van ha valaki be nyitott volna? Hm? - biccentettem az ajtó felé. Kéz fejével nem törődöm stílusban legyintett egyet. Erre csak a szemem forgattam.

— Héh, hol van a mustár, vagy nincs is?  – nyitott be hevesen James a szobába.

— Na látod. Én megmondtam. – mutattam a srácra, ezzel az igazamat bizonyítva a Barnának.

— Ha nem találtad, akkor valószínüleg nincs.  – intézten szavaimat a szőke felé, aki egy 'kössz' kíséretében már távozott is.

— Mihez is kell a mustár? – vettetem fel a kérdést, mert jelen pillanatban nem értettem az előbb történteket.

—  A húshoz, tudod. Ma van ez a grill parti, amit Delia kitalált. - magyarázta Bradley.

— Elfelejtettem! – kaptam a fejemhez, majd magam köré tekertem a takarót, s azzel együtt átsiettem a  fürdőbe. Zuhanyzás alatt, mindvégig a tegnap este járt a fejemben. Túl gyorsan adtam oda magam neki? Talán várnom kellet volna vele? Áh, dehogy. Már voltunk együtt, csak ez annyiban volt más, hogy ez volt az első együttlétünk mióta visszajött. Őszintén, ez volt életem egyik legjobbja. Ahogy ajkai érintették a mellkasomat, a tükörbe pillantva láttam, hogy a nyakamon még lila foltot is hagyott. Kezdtem azt hinni, hogy ő lesz az akivel leszeretném élni az életemet. Arról nincs tudomásom, hogy ő hogyan van ezzel kapcsolatban, de remélem, hogy ugyanígy érez. Anya azt mondta évekkel ezelőtt, hogy “Drága szívem! Tudom milyen az igaz szerelem, a tied pont olyan mint az enyém az apáddal.” Én így gondoltam mielőtt Bradley el nem hagyott. De anya  szavai most ismét lyukat égettek a fejemben. Lehet, hogy tényleg igaza van?
Frissen és üdén léptem ki a fürdőszobából. Az ágyamat rendben találtam a szombámban, a barátom máris megmentett egy feladattól. Piros pont neki. A szekrényem elé menve kinyitottam az ajtaját s ismét szembe találtam magamat a tükörképemmel. Olyan más vagyok. Mármint mintha kissé fellenne puffadva az arcom. Közelebb hajoltam a tükörhöz, hogy megbizonyosodjak a gondolatról, majd még közelebb mire az orromat beütöttem a tükörke. Orrnyergemet  maszírozva hajoltam el onnan, s kerestem valami elfogadható ruhát mára. Nem bonyolítottam túl a dolgot, egy egyszerű fekete szoknya és egy állat mintás póló mellett tettem le a voksomat. Hajamat megszárítottam; - hogy ne csöpögjön belőle a víz, különben a fehér felsőmnek lőttek; - majd pedig két oldalt fentről befontam. Ez technikát anya testvére, Lauren néni tanította meg nekem 12 éves koromban. Őt is felkellene hívnom, hisz egy ideje nem beszéltünk s nem is láttuk egymást a  Santos családdal - Lauren néni férjének a vezeték neve, Georgenak.

— Kellene egy kis segítség! Kész vagy már? – kiabált fel Bradley az emeletre, vélhetően nekem.

Még egy utolsót magamra pillantottam a tükörben s leszaladtam az alsó szintre. A konyhába érve kellemes illatok fogadtak, viszont az asztalon már csak maradék bacaon és egy tükörtojás kapott helyett, mellettük úgyszintén maradék zöldség szeletek pihentek, azonban a helységben nem találtam senkit. Bal kezembe vettem egy bacont és azt rágcsálva mentem ki a teraszra. A mendencéből hangok szűrödtek ki. Közelebb mentem hozzá s lepillantottam a széléről, a Barna és Tristan épp takarították.

— Miben kellene segítenem? – szóltam oda, mire Bradley ijedtségében elejtette a tisztítószert. Tristan s én kinevettük őt.

— Haha – ingatta a fejét; – Connor nem tudja összarakni a grillt.

— És hol van? – tekintettem körbe de nem láttam őt.

— A garázsban. – biccentett a fejével, s én pedig elindultam az említett helyhez, út közben pedig  elfogyasztottam baconömet. A garázshoz érve láttam amint Connor mérgesen odébb dobja a grill egyik kerekét, igy az dobozok sokasága közé került. Gyengéden megérintettem a vállát s végig simítottam rajta, hogy ezzel lenyugtassam őt – egy fáradt sóhaj hagyta el a száját. Teste megfeszült mialatt leült a kinyitott horgászszékbe, szemeit egy pillanatra összeszorította.

— Mi a baj? – kérdeztem rá, elvégre lerí róla, hogy valamilye fáj.

— Amikor kiemeltem a grillt, a dobozok közül, egy éles fájdalom nyilalt a lábamba. Nem tudom elhinni, hogy hogy lehettem annyira béne a Hong Kong-i koncerten. Az orvos megmondta, hogy max egy év mire a lábam teljesen a régi lesz de még mindig nem a régi. - magyarázta csöpnyi dühvel a hangjában.  El se tudom képzelni, hogy mennyire fájhatott neki akkor a balesetkor. A rádióból hallottam, hogy mi történt vele. Rettentően aggódtam érte és ez most is így van. Nem szeretném, hogy valami hülyeséget is csináljon. Ő az egyik legjobb haverom a többi fiú mellett. Imádtam őt mikor segített nekem a spanyollal. Hármassal sikerült átmennem másodikban. Habár közép szinten jól beszélem, még sem szeretem.

— Tudod, ha már jól leszek, elmegyek Ausztriába és addig snowboardozok amíg bírom a hidegben. Átkozottul szerettem csinálni. Egyszer elkell jönnöd, esküszöm imádnád. – ábrándozott, én pedig elképzeltem magamat amint kezdőként elindulok a havon, aztán pár méter után hasra esek. Eseménydús nyaralás lenne.
Connor szemei már nem a szomorúságtól voltak tele, hanem a jövőbeli boldogságtól. Arcán lévő mosoly az én arcomra is mosolyt csalt. Egy ölelésre hívtam őt amit vidáman fogadott el.

— Hát ti? – jelent meg Bradley aki érdeklődve figyelte a párosunkat.

— Connak lelki segélyt nyújtottam. – boxoltam a fiú karjába ezzel viccesre téve a szituációt, hisz valóban ez történt.

Brad észrevette, hogy a mellettem lévő fiú a térdét simogatja. Ő is rájött, hogy Connornak most fáj a lába. Bízunk az orvosban, ha azt mondja jobb lesz, akkor  jobb lesz. Nekem is voltak kényes eseteim. Viszont soha nem tört el semmim vagy ilyesmi. Csupán apró hegeim vannak egyéb kis balesetekből. Például amikor sárgarépát pucoltam, figyelmetlenségem okán elvágtam az ujjam. Egy alkalommal pedig mikor apa lebontotta a lombházat - ekkor sem figyeltem elég jól -; a deszkák közt lépkedve szögbe léptem ami áthatolt a vékony talpú papucsomon és végül a talpamban állt meg. Nem kérdés milyen fajta szög volt az. Nem tudom melyik volt rosszabb, amikor bele léptem abba a százas szögbe vagy mikor felemeltem a lábam, így a szög kijött. Tizennégy évesen ez volt a legnagyobb megrázkodtatás ami ért. Ami pedig semilyen fájdalommal nem járt, azaz anyajegy eltávolítás volt. Annak a nyoma a legnagyobb a testemen. Egyáltalán nem szégyellem, hogy egy más fél centis heg van a lapockákon. Ha más okból kifolyólag máshol lenne és csúnyább, talán nem érezném jól magam a bőrömben. Szetencsére ez nem így van.