𝑆𝐻𝐸 𝑊𝐴𝑆 𝑇𝐻𝐸 𝑂𝑁𝐸 》✔

Epilogus

"Olyan ő nekem, mint a szerencsecsillagom. Az egyetlen dolog, amit követnem kell."
- Trish Cook

Minden tökéletesnek tűnt, majd az egyik pillanatról a másikra minden összeomlott. A családom szinte tönkre ment, a barátom elhagyott, s én itt maradtam az idegösszeroppanás szélén. Támaszom testvérem s új barátnőm volt, és persze Sam. Mindenben támogattak amiben csak tudtak. Napok, hónapok, évekteltek el mire sikerült teljesen kihevernem a történteket. Úgy éreztem az életem sínen van. Egyetemre mentem, tanultam, dolgoztam aztán egy koncert alkalmával jött Ő. Reméltem, hogy sosem kerül többet a szemem elé, de több mint három év után ismét felébresztette bennem azokat az érzéseket amiket a szívem legmélyére temettem el.
A

nnyira fájt a szívem és annyira hiányzott Ő, az egész lénye. Hagytam neki, hagytam a szívemnek, hogy újra érte doboghasson. Feladtam az iránta érzett haragomat, ami teljesen belegondolva részben nem az ő hibája. Csak az álmát követte – de egy levéllel elhagyni bárkit is, az egyik legrosszabb dologok közé tarzozik amit az ember tehet a másikkal. Engedtem a szívemnek, hogy újra szeresse őt, s nem bántam meg. Eleinte féltem, hogy csak kihasznál, de bebizonyította, hogy ő még ugyanazt érzi mint akkor. Én pedig bebocsátást adtam neki a szívembe s az életembe is egyaránt.
Örülök, hogy ő tölti ki a minden napjaimat. Még ha túrnén is van, beszélünk egymással. Nincs nap, hogy ne lássam az arcát vagy hallhassam a hangját.
Persze mi sem vagyunk egy álompár. Mi is veszekszünk, mint minden normális együtt élő gyöngypár. Néha úgy, hogy a porig sértjük másikat, de tudjuk, hogy ezzel csak a másik vérét szívjuk. Olykor-olykor ezek a veszekedések heves együttlétekbe fulladnak. Mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy miket vágunk a másik fejéhez. Egyikőnk sem gondolja komolyan azt amit kiejt a száján, ám van hogy igaza van a másiknak.
Míg Brad hol itthon volt, hogy pedig a túrnén és szorgosan koptattam agyamat az egyetemet. Egy órát se hagytam ki. Minden dolgozatomra jó jegyet kaptam.
Negyedik évem végén, a záróvizsga közeledtével minden egyetemi ismerősöm annyira izgult, hogy egy srác, David Bowman betépve jelent meg pont az utolsó pillanatban. Szemei pirosak volt, s szaga is a fűves cigiről árulkodott. Bár dezodorral próbálta elnyomni a szagot, ám aligha sikerült neki. Szerencsére nem ült a közelemben így nekem nem kellett fulladoznom. Körbetekintve a nagy előadótermen, mindenkin látszottak az izgatottság és a félelem jelei. Én a tollammal doboltam, bal oldalamon pár paddal Stella Macroon a tolla végét rágcsálta, jobbomon pedig Jimmy Walsh fejét támaszta a padon s unott arccal vizslatta az előtte ülőket. Hogy lehet ennyire nyugodt? Láttam már ő kikelni magából, de most, mint aki itt se lett volna.

— Mehet - kiáltotta a bizottság elnöke s mi mind egyszerre nyitottuk fel a teszt füzetünket.

Az utolsó feladatomon percekig gondolkodtam. Fáradtan meresztettem pilláimat a proffeszorunkra, aki pont az irányomba nézett. Most nem dicsekvésből, de én voltam a kedvenc diákja. Tetszett neki a jog iránti elszántságom. Mutatóujjával terem jobb oldala felé mutatott. A falon Alber Camus jogról szóló idézete csüngött gyöngybetűkkel írva. "A legfőbb emberi gyötrelem, ha törvény nélkül ítélkeznek rajtunk." Amint elolvastam azonnal beugrott minden a gazdaságpolitikából, s vadul írni kezdtem. Jimmy gondterheltem dobolt az ujjaival, látszólag feszítette őt az ideg, hogy nem tud valamit. Talán megérezhette, hogy őt nézem, szemeit rám kapta s segítségkérően pislogott rám. Fejemmel az idézet felé biccentettem, a fiú oda nézett, majd hatalmas mosollyal fordult vissza. Egy köszönöm-et tátogott el nekem. Én csak ismét biccentettem neki, jelezve, hogy szívesen.

A vizsga utáni pár napban tűkön ülve figyeltük az egyetem profilját, hogy mikor teszik ki az eredményeket. Mikor épp dolgoztam akkor is néha lopva megnéztem telefonom, nem-e jött értesítés. Brad és a fiúk egy új albumon dolgoztak így sok időt itthon töltöttek. Időközben nem csak én lettem mennyasszony, hanem Tristan barátnője is, Anastasia. Ő is tanul, mellette modellkedik. Ezért eddig csak párszor találkoztunk. De azok alapján igazán rendesnek tűnik. James és Connor barátnőjével is jó kapcsolatot ápolok. Nem régiben összejöttünk mi lányok egy közös kávézásra s sokat beszélgettünk. Kipletykáltuk a fiúkat és meséltünk egymás múltjáról. Lucee-t és Kirstie-t érdekelte, hogy miképp is találkoztunk, s azután hogy alakult a kapcsolatunk. Mind figyelemmel kísérte életem történetét mialatt meséltem - időközben Delia is csatlakozott hozzánk.
Aznap elkönyveltem magamban, hogy én is és Delia is új barátokra tettünk szert.
Pénteken volt a határ idő, hogy kihírdessék az ereményeket, hogy kinek sikerült a zh. Délutánomat több egyetemistával együtt a Starbucks-ban töltöttem, köztük volt drága barátom Jimmy Walsh is. A hely velünk volt tele. Brad mellettem már elszundított, mi viszont olyannyira bevoltunk zsongava, hogy egy folytában a telefonjainkat néztük. Akaratlanul is a szüleim jutottak eszembe, anya már csak azért is büszke lenne rám, hogy idáig eljutottam. Hát apa, ő lenne az a személy aki bármit megtenne azért, hogy ne menjek mesterképzésre - már ha sikerült a vizsga -, mert tudja mennyire megterhelő lenne.
Egy óvatlan pillanatban Stella telefonja csilingelt egyett. Őrűlt módjáda kapta ki zsebéből majd elkiáltotta magát, hogy átment. Ezt követte az én telefonom pittyegése s mindenkié ki itt tartózkodott. Brad az emberek ujjongására kapta fel a fejét, s mikor én nem feleltem semmit, aggódó tekintettel meredt rám.