Straight outta Angbang

1.

 A kovácsműhelyben dolgozó maiák szokásos munkanapját, a vala Aule hangos dörmögése zavarta meg. A segédek felkapták a fejüket a mély, toporzékoló hangja és a léptekre, amibe a folyosók is beleremegtek.
- Melkor, nem számítottam vendégekre és pláne nem rád! - mondta, még a műhely ajtaja előtt Aule a vendégnek, akit senki sem hívott.
" Drága egyetlen Aule, hát nem is örülsz nekem? Csak kíváncsi vagyok az új műhelyedre, tán ez is bűn?"
" Nem, nem az, fivér, de nem számítottam látogatókra és most épp a munka közepében vagyunk! Várj, ne menj be oda! "
Aule a műhelyének ajtaja elé ugrott.
Melkor ledöbbenést tettetve bámult Aulera,
" Ó, valami igazán becses holmit rejtegetsz? Talán a szilmarilokat?"
" Mi? Dehogy is! " vágta rá Aule. " Csak...á, üsse a nagy kő! Gyere be...."
" Ez az én testvérem! Ha már így elcsevegünk, had mutassam be új teremtményem!"
Egyik karjával átfogta a vállat, úgy sétáltak, másik kezét felemelte és egy pici pók lógott rajta.
Közbe több másik a palástja alól szertefutott a műhelyben
" Akarok több félét is belőle, igazán lenyűgöző kis lény. Hogy tetszik? "
" Mi a szent kalapács ez?! "
Aule láthatóan elbotránkozott a teremtmény láttán és feszélyeztetve hátralépett egyet.
A műhelyben dolgozó maiák megrémültek a lábaik mellett elrohanó pókok láttán és felugrottak, kivéve egyet, aki bár nagyon a kovácsolással volt elfoglalva, elcsodálkozott az elé pókhálóval leereszkedő lényen"
"Hm... Még nem biztos a neve, de ő itt Ungoliant, az első. Igazán ártalmatlanok, csak más rovarokra veszélyesek. Még hasznos is lehet!"
Féltőn visszatette a kis Ungoliant a kabátujjába, mialatt az ifjú bátor maiat bámulta, eközben a legkisebbek megbújtak résekben és már szőtték is a kis kémhálózatuk.
" És...ezek mekkorára nőnek...ezek a...a...nyolclábúak? "
Köszörülte meg a torkát Aule, közben végig nézett a segítőin, akik nagy szemmel figyelték a sötét hajú Melkort.
"Óóh..hát...az egész apró körömhegynyitől egy kisebb madárig tervezem. " füllentett Melkor, nagyon jól tudván, hogy Ungoliant és majd a gyermekei az ő hatalmas harcosai lesznek. "Nézd csak meg milyen csodás dologra képesek!!!"
Melkor kirángatta Aulét az egyre aggódóbb gondolataiból és rámutatott a majdnem kész szépen megcsillanó hálóra a közeli sarokba, míg bátyja és a maiak a hálót szövő kis lényt csodálják, gyorsan körbenézett a szilmarilok vagy egyéb nagyhatalmú tárgy után kutatva.

" Ezek miféle rémek?"
Súgta egyik maia a másiknak egész halkan, de Aule meghallotta őket es mérges tekintetét rajuk szegezte, nehogy ezzel megsérthessék fivérét.
" Nos...örülök hogy eljöttél! Sietős a dolgod? " kérdezte Aule.
Az egyik maia, ki feje búbján vöröses hajat viselt, lehajolt a halót szövő nyolclábú, póknak keresztelt lényhez és hagyta, hogy az az ujjára rohanjon.
Az elmélázott Melkor hirtelen megpördül, haját a legszebb tündéket megszégyenítően hátradobva, és a legcsábosabb mosolyával lehergelte testvérét:
"óóh, egyáltalán nem! Arra gondoltam itt maradnék nálad pár napig, szeretnék készíttetni egy új ékszert!"
Eközben úgy helyezkedett, hogy az ifjú vörös hajú maia jól láthassa; és lopva rá is kacsintott, mikor az ráemelte a tekintetét.
" Ó...milyen ékszert szeretnél magadnak, kedves bátyám? Az én maiáim a legtehetségesebbek az ékszerkészítesben! " mondta Aule, büszkén megemelve a fejét.
A vörös-hajú maia felvont szemöldökkel nézett Melkorra, majd elpiruló arccal vissza is fordult a szerszámaihoz és a pókhoz. A hideg is átfutott rajta Melkor láttán.
Bár zavarta Melkort, hogy nem sikerült lenyűgöznie ezt az egy ifjút; büszkén vigyorgott hatalmas bátyjára; hiszen sikerült ismét rászedni
" Nos, csak pár elképzelésem van, még nem kiforrott... Biztosra veszem, hogy tudnál nekem segíteni ebben?"
Bámult a másik narancs szemeibe, a saját fekete mélységes szemeit a lehető legnagyobbra kitágítva. Persze nagyon jól tudta, hogy Aule nem ér rá, sose ér rá; de neki most nem is ő kellett, hanem egy fiatal ártatlan maia, aki még nem ismeri.
" Ami azt illeti nagyon elfoglalt vagyok de...a kedvedért, a legtehetségesebb ifjú kovácsom készíti el neked azt az ékszert! Mairon!! " emelte meg a hangját, hogy a maiája felfigyelhessen rá.
Az előbb Melkorra néző vörös kapta fel a fejét es fordult meg, majd a valák kovácsa mellé lépett, óvatosan Melkorra nézve.
" Te készíted el Melkor ékszerét, Mairon "
" Ahogy akarja, Uram...."
Melkor elégedetten vigyorgott a fiatal vörösre, a vártnál jobban sült el a terve :
" Biztos vagyok benne, hogy nagyon eredményes lesz az együttműködésünk"
Míg már a kelleténél tovább bámult az ifjú szemeibe, nem kerülte el figyelmét, hogy a kis pók, még mindig ott csimpaszkodott annak vörös tunikáján.
" Akkor magatokra is hagylak benneteket " szólt Aule a fivérének és a maiának, majd ment a dolgára, hiszen így is késett már.
Az ifjú Mairon nevű maia összefont karokkal nézett a nála sokkal magasabb Melkorra majd a hegyes füle mögé húzta a haját.
" Megvan mar az elképzelése, Uram? Vagy... esetleg felvázolja?" kérdezte, közben felvonta a szemöldökét. Neki is narancsszerű szemei voltak, de sokkal tüzesebbek mint Aulenak.
" Valamiiii... hm..... fényesre gondoltam....valami hegyesre, mint a szélfútta sziklák csúcsai....valamiii valamiii....." kereste a szavakat Melkor, mivel nem akart túl sok mindent elárulni elsőre. Nagyon is jól tudta mit akar elkészíttetni, de azt is, hogy ha Aule vagy Manwe rájönnének, azonnal börtönbe vetnék. Így hát előadta a szokásos nagyhatalmú, de üresfejű jóképű valát.
" Szóval hegyes, sziklás, csúcsos valami, ami ékszer? Mit szólna egy koronához, Uram? Az megfelelne? " vetette fel az ötletet Mairon a fekete hajú valának, akinek a viselkedése valóban nevetségesen hatott elsőre a szemében, így unottan összefogta maga előtt a kezét. Jó kovács volt, azonban más tevékenységek is érdekelték ezen kívül.
"Csodálatos ötlet!! Mit szólnál hozzá, ha készítenél nekem pár tervet és később átnéznénk őket kettesben?" kacsintott csibészesen hosszú, fekete hajzuhataga mögül "óh és, Mairon? ...nyugodtan szólíts Melkornak!" szólt hátra, míg büszkén ki is ballagott a műhelyből, halkan parancsokat mormogva kis szorgos soklábú kémjeinek.
" ijesztő alak...." suttogtak a maiák, de Aule közbeszólt.
" Keze járjon, ne a szája!"
Mairon közben elindult a saját kis szobája felé Aule hatalmas palotájában, észre sem véve, hogy a kis pókocska rajta maradt és kíváncsian nézte őt.
Kis szobája volt, de nem is kellett neki nagy hely. Az ágyara ült, elővéve pár papírt és koronaterveket gyártott Melkornak a délutánja folyamán, három felét is, de egyre, különösen büszke lett. Fekete, három hegyes csúccsal rajta, de meg mindig hiányzott róla valami....