Straight outta Angbang

23

  Mikor belépett, hirtelen azt gondolta rossz helyen jár. A szoba kevésbé volt....rideg. A falak kidolgozottak lettek, rúnákkal vésett oszlopokkal, 1-2 freskó is felkerült. Hamar rájött a melegség okára, hiszen kishíján belelépett a plafon bámulása közben - oda kerültek a festmények. A szoba közepén egy szemet formázó medence tátongott, benne láva hömpölygött. Oldalt egy asztalt fedezett fel, író eszközökkel és papírosokkal, másik oldalt egy kisebb asztalt és mellette egy kéényelmesnek ható székféleséggel- Manwet látta mindig ilyenen heverni féloldalasan támaszkodva. Az ágy is más lett; fa helyett kőből faragva és Melkor már az új ágynemű között hevert. Közelebbről megvizsgálva sárkánybőrből készült...
"hogy ne tudd tönkretenni" Vigyorgott a vala párnák közül és felült, hogy megvacsorázhassanak. Mairont meglepte, hogy milyen puha is a bőr valójában, amikor ő is elhelyezkedett az ágyon a tálcával. 
" Szemérem hipnózist akarsz rajtam végrehajtani? " mosolyodott el, miután kényelembe helyezte magát és elvett egy szarvashús darabkát az arany tálcáról. Belemártotta az édes áfonyaszószba és beleharapott." Látom átalakítottad a szobát. Hangulatos lett...tetszik itt" jegyezte meg elégedetten Melkornak és átdobta a válla felett a haját." Egyél annyit, amennyit csak akarsz..."
  "Van neked olyanod?" MElkor ha jó kedve volt, mindig élcelődött. Közelebb húzódott a tálcához és felkapott róla egy nagyobb húsdarabot. Mairon most vette csak észre, amikor már a kezén folyt végig, hogy van amelyiket nem sütötték át teljesen. Melkor nagyot harapott a véres szarvashúsba és kiszívta belőle közben a fémes ízű nedűt. 
" Mi? Nem én csak...hallottam ezt azt mág a kovácsműhelyben.....Ne nézz már így rám, hé! .... Melkor...." nézegette a tálcát és rajta a húst. Belekapaszkodott a sárkánybőrbe és vadul harapta az ajkait, nehogy olyat mondjon, amit nem kellene, de akaratlanul is elnevette magát, azon, ahogy Melkor evett.
Melkor éppen újjairól szopogatta le a vért, és lefagyva, szemöldökét felvonva nézte a nevető Mairont. Most meg ebbe mi ütött? Közben testét már kezdte melegíteni az életerőt adó vér; valamikor a korai harcok során szerezte ezt az átkot. Nem emlékezett rá mikor és pontosan melyik "fivére" mondta rá mérgében, de ő megtalálta benne a lehetőségeket. Igazából elég sűrűn fogyasztotta legnagyobb ellenségei vérét, hogy erőt nyerjen belőle. Sötét bőre alól a melegségnek köszönhetően sejtelmes fény lüktetett elő, és az utolsó cseppeket is lenyalta a szája széléről, még mindig a nevető maiat figyelve.
" Én is lenyalhatom? " kezdett el nevetni újra és újra Mairon, és elfeküdt az ágyon, hasra, majd hátra, körbegurult és a levegőbe emelte a lábait, átkarolva a hasát és a mellkasát váltakozva, az arca pedig teljesen vörössé vált. " Meeelkooor! " kuncogott és énekelte partnere nevét " A leeeghatalmasabb a valák között! "
Melkor most már gyanakvóan figyelte a vihorászó ifjút. Valami itt nem stimmel. Odébb rakta a tálcát kicsit, mielőtt leveri kacarászás közben és közelebb hajolt hozzá hogy szemügyre vegye. "te ittál?!" Érezte meg rajta az alkohol semmivel se összetéveszthető szagát. 
" Éééén? ugyan neeem! " emelte meg a mutatóujját amivel megérintette Melkor orrát. Az orkok, elsőre borba áztatták a szarvast, amit Mairon kóstolt meg, de nem tetszett neki, így másképp készítették el. Az ifjú, egyáltalán nem bírta az alkoholt.... " olyan szép a szemed...és milyen nagy a karod.... " bökdöste tovább az ura orrát. 
  Most Melkoron volt a sor h elnevesse magát, mikor összerakta fejében, hogy mi történhetett. Orkjai szerették kicsit megbolondítani az ételt, erről megfeledkezett. Jobb ha inkább nem eszik ma már több húst, jegyezte meg magának és elfordult hogy szőlőt szedjen neki. Visszakönyökölt a vég nélkül kuncogó Mairon mellé és egy szemet az orra elé tartott:"Ha elsőre el bírod venni, akkor onnan nyalod le rólam az öntetet ahonnan csak akarod. Ha nem, akkor alvás" Magyarázta neki lassan, szinte biztos volt a második lehetőségben. 
Mairon felvonta a szemöldökét, és nyúlt a szőlőszemért, de egy szempillantás alatt eltűnt melkor elől, a háta mögé kerülve, kikapta a kezéből a szőlőszemet, majd hátulról egy csókot nyomott a nagyúr meglepett arcára és átölelte az oldalát. " Elkaptam!" lelkendezett az ifjú maia, majd megette a szőlőszemet és szorosabban ölelte a férfit, még mindig hevesen kuncogva
 " Sz...szeretlek! " mondta hangosan és megharapta a nagyura hegyes fülét.
Melkor szinte kővédermedt a vallomás hallatán. Nem tudta, hogy örüljön a kialakult szituációnak vagy most menten mennyen le és folytsa bele a szakácsot a borba. Sötétnek mondott szíve őrülten kalapált mellkasában és már nyúlt h lehámozza magáról a rácsimpaszkodott fiút, mikor eszébe jutott valami. Talán soha senki nem mondta ezt neki. Vagy már annyira régen lehetett, hogy ő maga se emlékezett. Komoran elmerült gondolataiban, önmagát vizsgálva, hogy ő vajon mit is érez a másik iránt ugyanabban a görcsös pózban rekedve, Mairon kezét fogva.
" ééés...örökké melletted leszek....Igen! És....hikk...legyőzzük Manwet és Aulet... és te győzöl..mi győzünk " mondta csillogó szemekkel, de csuklani kezdett, az orra hegye teljesen elvörösödött és tovább mosolygott. A szemei lassan lecsukódtak és Melkor mellkasára hajtotta a fejét ahol hevesen kalimpált a szíve, s azonnal mély álomba szenderült... 
 Lassan, félve, hogy felzavarja, kicsit kényelmesebben elhelyezkedett a fiúval a mellkasán, betakarva őt a sárkánybőrrel. Még egy darabig bámulta Arda teremtéséről szóló freskóit a plafonon a vörös tincseket babrálva, mire elégedett sóhajjal mondta ki, amire jutott.
"én is téged, Mairon, én is" suttogta a valák ősi nyelvén, és apró mosollyal az arcán hunyta le végre a szemeit.